🌒35.rész🌒

1.2K 58 3
                                    

*Niki*

- Látod, mondtam, hogy nem kell aggódnod a Nagyiék imádnak - simítok végig combján az asztal alatt.
- Na és Rebeka mesélj, van már barátod? - kíváncsiskodik a Nagyi. Ezt tőlem is minden évben megkérdezi.
- Most jelenleg nincs barátom - tudja le ennyivel.
- De hát hogy hogy? Egy ilyen szép fiatal lány mint te simán talál magának valakit - folytatja tovább.
- Épp alakulóban van valami - sandít rám fél szemmel.
- Hozd el őt is. Biztos kedves fiú - száll be a beszélgetésbe anya is. Mi a halál? Eddig azt hittem gyanítja hogy mi van közöttünk most meg úgy csinál mintha nem tudna semmiről. De lehet hogy csak egy teszt hogy biztos legyen a dolgában. Mindenesetre Rebekának találnia kell valakit aki eljátsza a pasiját. Nem lenne kellemes ha pont az esküvőn derülne ki a kapcsolatunk.
- Na Nikikém veled miújság? Remélem elhozod Balázst magaddal. Nagyon rendes fiú - kerül rám a szó.
- Hát, Balázs és én már nem vagyunk együtt. De úgy tudom, hogy ő is és az új barátnője is jön a szüleivel - magyarázom.

.     .     .

- Na jó most mit csináljunk? Ha nem viszel magaddal valakit akkor az gyanús lesz nekik - kezdek el pánikolni mikor már a szobánkban voltunk kettesben.
- Ne aggódj megoldjuk, oké? Majd szólok valamelyik ismerősömnek, van egy srác aki elvállalná szerintem. Majd később felhívom. Most csak élvezzük az egymással töltött időt. Egésznap nem érhettem hozzád. Hiányzott a csókod. Az érintésed. A szerelmed - csókol meg lassan.

.     .     .

- Elfelejtettem mondani, hogy ma a vacsi előtt találkozok Dalmával. Nem baj ha nem együtt megyünk ugye? - kérdezem.
- Dehogy, épp mondani is akartam hogy én meg Kristóffal leszek úgyhogy majd este találkozunk - adtunk egymásnak egy búcsú csókot és mindketten mentünk a dolgunkra.

*Rebeka*

- Niki tudja, hogy itt vagy? - kérdezi Balázs mielőtt bekopogott Milánékhoz.
- Nem, és ez maradjon is így. Úgy tudja, hogy Kristóffal vagyok - magyarázom.
Nem jó neki hazudni de úgy se értené meg.

Milán nővére nyitott nekünk ajtót.
- De jó, hogy itt vagytok. Nem tudok vele mit kezdeni. Megint beszedett valamit - minél közelebb értünk Milán szobájához annál erősebb fű szag csapta meg az orrom.
Nem hiszem el hogy ezt teszi magával.
Milán a saját nyálába feküdt a földön.
Szörnyű rá nézni. Teljesen lerombolta saját magát.
- Ültessük fel - utasított Balázs.

*Niki*

- Tehát kamu pasi. Nem féltek hogy lebuktok? - kétkedik Dalma.
- Elő vigyázatosak vagyunk - zárom le ennyivel.
- Ja úgy mint múltkor amikor az apád meglátott titeket vagy mikor Noel látott meg és körbe küldözgette a képet rólatok - utálom mikor ezt csinálja de igaza van.

Továbbá beültünk a kedvenc kávézónkba ahol kiszúrtam Kristófot az egyik asztalnál a barátjával. Azt hittem Rebekával van.
- Foglalsz helyet? Mindjárt jövök - egyenesen Kristófhoz igyekeztem.
- Sziasztok. Kristóf, Rebeka merre van? - kérdezem bár biztos vagyok benne hogy Rebeka hazudott nekem.
- Rebeka? Nem tudom, gondolom otthon. Ma még nem láttam - válaszol.
- Ez érdekes, nekem azt mondta hogy ma veled lesz.
- Velem? Ja tényleg, eztán találkozunk még - kicsit sok idejig gondolkozott a válaszon.
- Aha értem. Akkor jó szórakozást - visszamentem Dalmához aki kíváncsian fürkészett.

*Rebeka*

- Baszki, Niki az. Mindjárt jövök - kapom fel a csörgő telefonom és kimegyek a ház elé.
- Szia kicsim, miújság? - veszem fel.
- Szia édes, Dalmával hamarabb végeztünk mint terveztem és eléggé hiányzol. Pont egy kávézóban ülünk és arra gondoltam, hogy Kristóffal csatlakozhatnátok hozzánk. Mit szólsz? - kérdezi édesen.
- Mindennél jobban szeretném és nekem is nagyon hiányzol de van még egy kis dolgunk, tudod besegítünk egy autószerelő haveromnak és éppen nagyon benne vagyok valamiben - kamuzok be gyorsan valamit.
- Oh értem - hangján szomorúság hallatszott. Hirtelen nagyon bűntudatom lett amiért hazudok neki.
- De esetleg ha végeztem akkor még a vacsora előtt romantikázhatnánk, ha van kedved? - próbálom kiengesztelni.
- Akkor írj ha végeztél - lecsapta.
Mintha dühös lenne rám valamiért. Fura. Na mindegy, visszakell mennem segíteni Balázsnak. Milán szobája egy pöcegödör. Undorító, de muszály összetakarítanunk mielőtt a szülei hazaérnek. Ha meglátják ezt a mocskot akkor nem akarom elképzelni mit csinálnak Milánnal.

*Niki*

- Ezt nem hiszem el. Miért hazudik nekem? Jézusom, mi van ha megcsal? Nincs más magyarázat arra hogy miért hazudok, hogy merre van - akadok ki teljesen.
- Ne idegeskedj, biztos van rá valami értelmes magyarázata. Lehet, hogy Balázzsal van - nyugtatgat Dalma.
- Balázzsal? És azt miért nem mondaná el? - borulok ki még jobban hiszen mivan ha ők ketten kavarnak. Nem az első alkalom lenne.
- Balázs mondta hogy ma elmegy Milánhoz szerintem Rebeka is ott van - magyarázza.
- Ezt nem hiszem el. Mit akar még tőle? Bedrogozta őt erre ő még meglátogja meg pátyolgatja - elkeseredettségem átfordult dühbe.

Mostoha NővérWhere stories live. Discover now