Mostoha Nővér

💥5.rész💥

*Niki*

Elolvastam azt a levelet amit Rebeka írt és hű... Ez a csaj teljesen belém zúgott mondjuk nem ítélkezek mert na nekem is vannak érzéseim felé. Az a fura hogy ez nem most kezdődött csupán most tudatosult bennem ez az egész. És igen utáltam de legbelül mindig csak azt akartam hogy velem legyen hogy velem barátkozzon. Persze ez még kiskorunkba volt és még nagyon régen jóban is voltunk de ő nem kereste a társaságom és mindig lekoptatott engem. Ezért utáltam meg, de mint mondtam legbelül mindig is éreztem iránta valamit. De azt nem tudom hogy ő miért érez így irántam vagy hogy miért volt velem undok. Már mindegy is az a lényeg hogy senki sem tudhatja meg az érzéseimet. Ez olyan dolog amit még Dalmával sem osztottam meg és nem is szeretnék. Egy nap telt el azóta hogy beszéltünk, azóta egy szót se szóltunk egymáshoz. De így jobb, attól tartok ha a közelemben van akkor meg csókolom mert legbelül csak erre vágyom. És lehet hogy ribanc vagyok de az érzéseimnek nem tudok mit csinálni. Ne értsetek félre, szeretem Balázst de Rebeka felé komolyabbak az érzéseim. De jobb lesz ha elfelejtem ezt az egészet. Nem tehetem ezt Balázsal és Milán se érdemli meg. A szobámban ültem és egy horror filmet néztem ami eléggé ijesztő volt de lehet hogy csak én gondolom így mert na lássuk be én mindentől megilyedek. Na mindegy szóval a filmet néztem mikor bejött Rebeka is a szobába.
- Mit nézel? - kérdezte kedvesen és leült mellém az ágyra.
- Egy para horrort. Jössz te is nézni? - kérdeztem.
- Persze - mondta majd közelebb ült hozzám annyira hogy a lábunk össze ért.
Próbáltam koncentrálni a filmre de Rebeka elvonta a figyelmem. Ahogy a combja hozzá simult az enyémhez majd kiugrott a szívem. És olyan aranyos amikor megijed. Most veszem észre hogy amióta ő is nézi a filmet azóta csak a száját és a gyönyörű smaragd zöld szemeit bámulom. És egy idő után neki is feltűnt.
- Figyeled te egyáltalán a filmet? - kérdezte de szerintem ő is tudja a választ.
- Persze csak valami elvonta a figyelmem - mondtam bár ne tettem volna.
- Nem inkább valaki? - kérdezte és villantott egy szexy perverz mosolyt.
Annyira zavarba jöttem pedig semmi olyat nem mondott. Éreztem hogy lángol a fejem.
- Ö... Én most... Inkább... Lemegyek popcornért - dadogtam aztán kirohantam a szobából mielőtt még bármit mondhatott volna.
Nem bírtam tovább mellette. Túl közel volt hozzám féltem ha tovább bámulom akkor valami olyat teszek amit megbánhatok.

*Rebeka*

Nagyon cuki hogy így zavarba jött tőlem. Hát igen ellenállhatatlan vagyok. Jobb lesz ha beszélek vele mielőtt több lesz közöttünk főleg úgy hogy mostoha tesók vagyunk. Apáék nagyon kiakadnának ha metudnák mivolt közöttünk Nikivel. Nagy részt ezért nem akarok többet, na meg ott Milán meg Balázs, nem akarok velük kicseszni. Egyáltalán nem érdemlik meg. Szóval tisztáznom kell a dolgokat Nikivel. Nem akarhatom őt, ez helytelen. Már így is nagyon elbasztuk és Dalmán kívül senkise tudhatja meg. És ha rajtam múlik nem fogja. Na basszus... Most jut eszembe hogy valaki látott minket smárolás közben Nikivel és még fotója is van róla. Mondjuk ha kiakarna velünk cseszni az illető akkor már megtette volna, nem? Na mindegy amíg az a kép nem kerül nyílvánosságra addig biztonságban vagyunk. Inkább mostmár tényleg lemegyek beszélni Nikivel. Éppen lent ült a pultnál és valamin nagyon agyalt de szerintem tudom min.
- Tudunk beszélni? - kérdeztem és átváltottam komolyabb hangnembe.
- Persze - mondta és oda invitált maga mellé.
- Na szóval, az ami tegnap történt... - kezdtem bele de ő közbe vágott.
- Felejtsük el. Részegek voltunk és faszságot csináltuk de ne csináljunk belőle nagy ügyet - mondta és rám mosolygott.
- Egyetértek. És nem tudom most akkor milyen legyen a kapcsolatunk. Mármint hogy most térjünk vissza egymás hajtépéséhez vagy... - mondtam.
- Hát nem tudom hogy te hogy vagy vele de én ezek után nem tudnék és nem is akarok veled veszekedni szóval szerintem... Maradjunk barátok - mondta majd rám mosolygott.
- Oké. Így lesz a legjobb, végülis most két hétig kettesben leszünk - mondtam majd felálltam hogy elmenjek de Niki megfogta a csuklóm.
- Várj... Most jut eszembe hogy holnap áthívhatnánk pár havert végülis mostmár barátok vagy tesók vagyunk - mondta majd rám mosolygott.
- Ez egy jó ötlet. De légyszi több embernek ne beszéljünk a tegnaptól. Elég az hogy Dalma meg valami idegen tud rólunk - mondtam majd elmentem.
Eléggé késő van szóval elmentem fürdeni aztán meg aludni.

Másnap reggel valami zajra ébredtem. Lementem megnézni hogy mit csinál Niki de nem pont vele találtam szemben magamat.
- Jó reggelt - köszönt rám kedvesen Balázs.
- Öhm... Jó reggelt. Te itt aludtál? - kérdeztem mivel nem értettem hogy mikor jött át vagy hogy hol aludt mivel Nikivel még mindig közös a szobánk.
- Igen. Remélem nem zavar - válaszolta és ekkor lépett ki Niki az apámék hálójából.
Ha az apám megtudja hogy Niki meg Balázs mit csinált az ágyukba nagyon dühös lesz. Nikin egy bő póló volt ami csak éppen takarta a félő combját és egy tanga volt. Hát mit ne mondjak, szép látvány volt.
- Sziasztok - köszönt nyújtózkodva.
- Szia kicsim - köszönt vissza Balázs.
- Hello - mondtam de Niki már éppen avval volt elfoglalva hogy falja fel Balázs száját.
Elkezdtem a szemem forgatni majd inkább felmentem nehogy elhánnyam magam tőlük. Lehet hogy megbeszéltük hogy barátok vagyis inkább mostoha tesók leszünk de na. Amióta megcsókoltam a bulin, másra se bírok gondolni. Lehet hogy ez most hirtelen gyors mint valami hangulat ingatozás. Pedig nem az mert én már régebben is éreztem valamit iránta csak azon az estén fogalmazódott meg bennem. Jaj istenem miért nem bírom csak simán elfelejteni ezt az egészet. Szörnyű látni hogy az aki pár napja még aladtam feküdt, most mással fekszik le meg előttem smárolnak. Egyszerűen felfordul tőle a gyomrom. Elkezdtem filmeket nézni és hát jó pár filmet megnézhettem mivel mikor megnéztem hogy mennyi az idő már három óra volt. Jó isten jól eltelt az idő. Egyszer csak berontott Niki a szobába.
- Szia, nincs kedvem egyedül menni a boltba szóval gyere velem - utasított én meg leállítottam a filmet és felálltam.
- Menj egyedül, nekem nincs kedvem - mondtam neki bunkó hangsúllyal és mentem volna ki de Niki visszarántott.
- Most meg mi bajod van? Azt hittem megbeszéltük hogy abba hagyjuk a veszekedés - mondta de még mindig szorította a csuklóm.
- Semmi bajom csak nincs kedvem boltba menni... veled - mondtam de az utolsó szót csak suttogva nehogy meghallja. Sajnos még is meghallotta.
- Mivan? Most mit csináltam tegnap még semmi bajod nem volt mikor beszéltünk. Rohadtul nem értelek - mondta majd elengedte a karomat.
Most erre mit mondjak? Mondjam azt hogy féltékeny vagyok a mostoha tesóm pasijára mert nagyon bejön és mikor végre megkaptam egy estére, kijelenti hogy legyünk barátok és felejtsük el. De én nem bírom elfelejteni őt. Na ez az amit jobb ha nem tud. Niki nagyon fura fejjel néz rám.
- Most miért nézel így rám? - kérdeztem.
- Ez komoly? Azért vagy velem bunkó mert azt mondtam hogy felejtsük el hogy lefeküdtünk és mert féltékeny vagy Balázsra? - most még furább fejet vágott.
- Mindegy ezt nem akartam kimondani csak hangosan gondolkoztam - na basszus hát nem igaz hogy nem bírom befogni a számat. Tudom hogy tudja hogy tetszik nekem de azért nem akartam vele ezeket a dolgokat megosztani. Jobbnak láttam ha elmegyek mielőtt még több faszságot mondok. De megint megragadta a csuklóm visszarántva ezzel a szobába.
- Nem mész el addig amíg ezt meg nem beszéltük. Figyelj nekem is tetszel sőt. De nem tehetjük ezt meg a fiúkkal és persze ott vannak anyáék. Szerintem ők se örülnének túlzottan neki. Nekem ott van Balázs neked meg ott van Milán. És azért hívtam át hogy elfeleljtselek de nem sikerül. Őszíntén, nekem már kiskoromban is bejöttél csak akkor még azt hittem hogy mint a barátod akarok lenni. De mikor visszajött az emlékezetem és minden apró kis részletre emlékszek. Azóta másra se tudok gondolni és mikor kettesben vagyunk csak arra tudok gondolni hogy milyen lenne újra és újra megcsókolni. De nem tehetem meg, és ez nem arról szól hogy mit szólnának az emberek. Vagyis de, de nem úgy. Összetörném Balázs szívét és nem akarom megbánta. Na meg ott van az anyám. Biztos vagyok hogy az én boldogságom a sajátja elé helyezné. Szóval csak hogy én veled legyek ő szakítana Tamással. És annyit szenvedett már, megérdemli a szerelmet - mondta.
- Hűha. Igazad van de az érzéseimnek nem tudok mit csinálni. Ahogy te se - mondtam.
- Tudom de akkor se. Kérlek maradjunk barátok oké? Én nem bírok veled folyton veszekedni és mint már mondtam nem is akarok.