Mostoha Nővér

🦧25.rész🦧

* 1 hónappal később *

*Rebeka*

Egy hét múlva lesz apám esküvője és én és Niki leszünk a koszorús lányok. Már a ruhánk is megvan, egy barack színű kisruha amit Lilla választott. Az esküvői ruha pedig egy habos babos fehér ruha aminek az egész hátulja csipke. Az esküvő a tóparti házunknál lesz, gyönyörű a kert része így ott lesz a szertartás és a lagzi is. Jut eszembe, én és Niki azóta és titokban együtt vagyunk bár még nem kérdeztem meg hogy szeretne-e a barátnőm lenni. Nem akarom elsietni a dolgokat. Most is épp itt ül mellettem és olvas. Olyan szép minden porcikája. A kedvencem a gyönyörű kék szemei amik rabul ejtettek engem.
- Talán valami szépet látsz? - néz rám a könyv mögül mikor észre vette hogy őt néztem.
- A legszebbet - mondtam mire letette a könyvet és megcsókolt.
Lassan hátradőltem csók közben és elfeküdtem az ágyon. Niki a lábaim közé térdelt és lekapta magáról a trikóját ami eddig se sokat takart de most hogy nincs rajta így még kevesebbet takar. Elkezdte a nyakamat csókolgatni és szívni. Éppen a melltartója kapcsához nyúltam mikor csengettek lent. Rajtunk kívül senki nincs itthon szóval kénytelenek leszünk mi kinyitni.
- Majd én kinyitom. Ne mozdulj, mindjárt itt vagyok - mondtam és elindultam a bejárati ajtó felé.

Dalma állt az ajtóban és fusztráltnak tűnt.
- Szia. Szép a nyakad. Egyébként Niki itthon van? - kérdezte idegesen.
- Igen de most pont nem alkalmas - próbáltam lekoptatni mivel Niki félmeztelenül vár rám a szobámban.
- Beszélnem kell vele. Ez fontos, szóval merre van? - kérdezte.
- A szobánkban de most tényleg nem ér rá - próbáltam még mindig vissza tartani de úgy tűnik hajthatatlan.

Nem mondott semmit csak bejött az ajtón kikerülve engem. Egyenesen a szobánkba ment.

*Niki*

Ültem az ágyon és vártam ahogy Rebeka mondta. Nem tudom ki lehet az aki ennyi ideg feltartja. Éppen készültem felvenni a trikóm mikor Dalma lépett be a szobába.
- Szia, beszélnünk kell - ült le az egyik babzsákba.

Ránéztem Rebekára és ő se igazán érti mi ilyen fontos. Gyorsan magamra kaptam a felsőm és leültem az ágyra.
- Akkor én most hagylak titeket beszélni - indult ki Rebeka.
- Maradhatsz elvégre így két legyet ütök egy csapásra - mondta.
- Oké, akkor maradok - jelentette ki és leült az íróasztali székbe.
- Szóval, lenne egy kérdésem feléd Niki - válaszul csak bólíntottam egy aprót.
- Érzel még valamit Balázs iránt? - tette fel a kérdését.
- Egyáltalán nem érzek iránta már semmit. Túl léptem már rajta - válaszoltam és közben Rebekára néztem.
- De biztos nem érzel iránta semmit? - kérdezte újból.
Épp szólásra nyitottam a számat de Rebeka beelőzött engem.
- Te érzel iránta valamit? - szegezte Dalmának a kérdést.
- Mi? Én dehogy, nem is értem ez honnan jött - kezdett el gyorsan mentegetőzni Dalma.
- Figyelj, engem nem zavar nyugodtan együtt lehettek ha ez boldoggá tesz téged. Én már túl vagyok rajta. Egyébként is már rég szakítani akartam vele - mondtam ki meggondolás nélkül.
- Szakítani akartál vele? Mégis miért? - tette fel a kérdést mire én lefagytam.
Nem tudom mi van közöttünk Rebekával vagy hogy beszélhetek e magunkról Dalmának. Feltűnés mentesen Rebekára néztem aki egy aprót bólintott ami azt jelenti hogy elmondhatom.
- Hát valaki miatt - mondtam óvatosan hátha lekop a témáról.
- Mi? Ki az? Mindent mondj el. Hogy hívják? Mennyire jó pasi? Szereted? - zúdított a nyakamba egy csomó kérdést.
- Jól néz ki, nagyon is jól. És Rebekának hívják - néztem végig Rebeka szemébe.
Dalma felváltva nézett rám és Rebekára. Mi ketten meg csak egymást néztük.
- Ti komolyan nem is szóltatok róla hogy együtt vagytok? - nézett ránk.
- Még nem hivatalos, csak kavarászunk - mondta Rebeka amitől nekem eltűnt a mosolyom.

Azt hittem ő is komolyan gondolja ezt az egészet kettőnk között de ezek szerint nagyon is tévedtem vele kapcsolatba. Azt hittem a mi kapcsolatunk azért több mint szimpla kavarás. Szóval ez neki csak szex, nekem viszont nem. Én érzek iránta valamit és azt hittem ő is.
- Niki, jól vagy? - fogta meg a vállam Dalma.
- Miért ne lennék jól? - néztem rá.
- Csak mert már tíz perce itt ülsz és csak magad elé bámulsz - válaszolta.
Most vettem észre hogy Rebeka már nincs a szobába.
- Hol van Rebeka? - kérdeztem tőle.
- Mondta hogy van egy kis dolga - vonta meg a vállát Dalma.
- Biztos valamelyik kurvájához ment vagy még jobb, Milánhoz - keltem ki magamból.
- Most mi bajod van vele? - nézett rám összezavarodva.
- Semmi - álltam fel és elindultam lefelé.
Dalma megállított a lépcsőm.
- Most mi bajod van? - állított meg a karomnál fogva.
- Semmi, csak...
- Csak mi? - nézett rám felhúzott szemöldökkel.
- Félek - mondtam neki és elindultam újra fel a szobámba.
- Mégis mitől? - indult fel ő is.

Becsuktam magunk után az ajtót és leültem a babzsákba.
- Szóval? Mitől félsz? Rebekától? - folytatta tovább a kérdezősködést.
- Igen, tudod félek hogy ő ezt nem gondolja komolyan. Hogy neki én csak egy kaland vagyok. Meg persze az is bennem van hogy pár hónapja még teljes szívéből utált és most csak azért kavar velem hogy aztán elmondhassa mindenkinek hogy ezzel engem lejárasson - temettem a kezeimbe az arcom.
- Hát szerintem ettől kell a legkevésbé aggodnód. Ha elmondaná mindenkinek akkor csak magát hozza kínos helyzetbe - ült le mellém.
- Nem bízok benne. Szexen kívűl még semmit nem csináltunk és aggódom.

Nem mondott semmit csak megölelt. Most ez jól esett tőle. Eléggé eltávolódtunk az elmúlt időben de most úgy érzem újra jók vagyunk.
- Ma Kristóféknál lesz egy kis iszogatás és te is eljössz - húzott fel a kezemnél fogva.
- Nem is tudom, azóta nem találkoztam velük mióta fent voltunk Milánék nyaralójában - próbáltam ellenkezni.
- Na ne csináld már, ott lesz Kristóf új barátja is - nyagatott tovább.
- Új pasija van? És nekem nem is szólt? - játszottam a sértődöttet.
- Na akkor benne vagy? - húzott el a ruhás szekrényig.
- Menjünk - egyeztem bele, és már el is kezdtem ruhát keresni.