Mostoha Nővér

🐷26.rész🐷

*Niki*

- Anyu - szólítottam meg anyát a konyhában.
- Nem adok több pénzt. Ma már kaptál - mondta ellent mondást nem tűrő hangon.
- Kösz, jól esik hogy ezt nézed ki belőlem. Amúgy nem baj ha ma elmegyek Kristófékhoz? Lesz egy kis baráti összejövetel - vigyorogtam idétlenül.
- Nem menj nyugatottan, mostanában úgy se nagyon voltál emberek között. Mondjuk Rebeka se - szerencsém hogy anyámnak nem esik le a szitu.

Ezután felmentem és elkezdtem keresgélni valami megfelelő ruhát. Végül úgy döntöttem hogy nem viszem túlzásba így egy fekete szaggatott farmernél, egy fehér blúznál és a fekete bőr dzsekimnél maradt. Dalma elém jön 8-ra és együtt indulunk el Kristófékhoz. Még van pár órám mire megjön Dalma szóval hasznosan töltöm el az addigi időt. Telefonozok. Épp valami cikket olvastam mikor láttam hogy Kristóf írt.

Kristóf: - Te komolyan együtt vagy Rebekával?

Me: - Ezt meg honnan veszed?

Kristóf: - Az előbb mondta nekem Rebeka. De azt mond hogy igaz-e

Me: - Hát a ő neked ezt mondta akkor bizonyára igaz

Kristóf: - Ez mit jelentsen?

Me: - Azt hogy nem értem miért mondott ilyet ha még nem is beszéltünk arról hogy mi van köztünk

Kristóf: - Oh

Erre már nem írtam semmit. Nem értem miért nem beszéli meg velem hogy kinek mikor mondjuk el. Ráadásul nem vagyunk egy pár. Csupán kavarászunk. Legalábbis délután még ezt mondta. Na mindegy, holnap beszélek vele erről. De ma jól berugok már úgy is régen voltam emberek között.

- Niki, itt van Dalma - mondta az ajtó mögül Tamás.

- Mindjárt megyek - ordítottam ki.
Gyorsan felvettem a dzsekit és a cipőm. Lent gyors elköszöntem anyuéktól és már rohantam is Dalmához.

- Na szia - köszönt mikor be szálltam a kocsiba.
- Hali. Mi újság? Beszéltél Rebekával? - kérdezősködött.
- Én nem, de Kristóf igen. Rebeka elmondta neki hogy mi van köztünk - meséltem miközben beindította a motort és elindultunk.
- Az jó, vagy nem? - pillantottam rám.
- Nem tudom. Szarul esik hogy nem beszéli meg velem hogy kinek mondjuk el a dolgot. Ráadásul azt se beszéltük meg hogy mi is van pontosan közöttünk - folytatom tovább.
- Örülj már egy kicsit. Elmondta Kristófnak ez azt jelenti hogy komolyan gondolja veled - próbál pozitívan hatni rám.

Igaza van. Nem kéne mindenbe a rosszat látnom. Végülis én is azt szeretném hogy ez az egész komoly legyen. És ha nem lenne az akkor nem beszélt volna másnak róla.

- Ez nem egy kis baráti iszogatásnak látszik - jelenti ki Dalma mikor meglátja Kristófék házát.

- Legalább a félváros itt van - nézek ki az ablakon ahol rég nem józan embereket látok Kristófék kertjében. A zene az meg már az utca másik felében is hallatszódott, csoda hogy nem hívták még ki a rendőrséget csendháborításért.

- Menjünk be - szállt ki a kocsiból a barátnőm. Én is kiszálltam és elindultunk meg keresni a barátainkat akik a nappaliban iszogattak.

Ott ült a kanapén Rebeka, Balázs, Kristóf, Milán, Nóra, Lili meg még pár ismerősünk.

- Végre hogy ideértetek lányok - állt fel a közel sem józan Kristóf.

*Rebeka*

Mikor megláttam Nikit a tömegben abban a szexi dzsekiben és feszülős nadrágjában egyszerűen felforrt a vérem. Úgy érzem ma is jó estém lesz. Nem is akármilyen mert ma megkérdezem hogy lesz-e a barátnőm. Biztos vagyok benne hogy igent mond, legalábbis remélem.
- Beszélhetnénk? - suttogja a fülembe Niki.
- Menjünk fel Kristóf szobájába - suttogom vissza neki.
Felálltam és elindultam felfelé és rá egy perce Niki is követett engem. Fent becsuktam magam után az ajtót és leültem az ágyra.
- Miért mondtad el Kristófnak? - néz rám szúrósan.
- Mit? - néztem rá értetlenkedő fejjel miközben pontosan jól tudtam mire gondol.
- Ne játszd a hülyét Ree, azt ami van köztünk - ha szemmel lehetne ölni akkor én már rég halott lennék.
- Miért mi van köztünk? - idegesítem tovább.
- Épp ez az, még én se tudom de te már elmondtad Kristófnak - ül le végre mellém.
Csak ültünk egymás mellett és néztük egymást. Láttam hogy mondani akar nekem valamit de nem mondja ki. Könnyítek a helyzetén és szólalok meg helyette.
- Mit szeretnél mi legyen közöttünk? - mosolygok rá végig a szemébe nézve.
- Nem tudom, Rebeka. Nem tudom - áll fel újra és fel alá kezd járkálni.
- Nem akarsz velem lenni? Azt hittem több van köztünk - állok fel én is.
- Több is van. Nem erről van szó, csak...
- Csak? - fordítottam magam felé hogy végre rám nézzen de így is csak a padlót bámulta.
- Félek - sóhajt.
- Mégis mitől? Tőlem? - kényszerítem hogy a szemembe nézzen.
- Dehogy. Az emberektől meg anyuéktól. Szerinted ha bejelentjük hogy együtt vagyunk akkor örömmel fogadják majd meg gratulálni fognak nekünk? Nem, mi leszünk a az a két picsa akik megcsalták a pasijukat egymással. Le leszünk buzizva meg ratyizva. Anyuékról meg nem is beszélve. Szerinted ők is jó szemmel fogják nézni hogy a gyerekeik együtt vannak? - kezd újra fel alá járkálni.
- Figyelj rám, megértem ha félsz de én itt vagyok, együtt megcsináljuk. Azok akik meg leszólnak minket azok vessenek magukra. Apáék pedig megfogják érteni. Nem lesz semmi baj, bízz bennem. Oké? - ölelem meg.
Arcát nyakamba fúrja és úgy bújik még jobban hozzám. Még sosem csináltunk ilyet, most valami megváltozott kettőnk között.
- Szeretlek - dünnyögi a nyakamba.