Mostoha Nővér

🕷18. rész🕷

*Rebeka*

Miután az óráimnak vége lett, siettem haza mivel hát Nikivel csak a miénk a ház. És kiakarom ezt használni. De mikor haza értem senki nem volt otthon. Azt hittem hogy Niki már hazaért. Nem tudom mi dolga lehet suli után főleg hogy megbeszéltük hogy kettesben leszünk. Inkább lefürdök, tesi után nem volt időm szóval nagyon izzadt vagyok.
Már jó 10 perce tusolhattam mikor nyítodott a fürdő ajtó és Niki lépett be rajta. Nem mondott semmit csak sietősen elém sétált és megcsókolt. Finoman neki préselt a hideg csempének és folytattuk a csókot. Elkezdtem őt megszabadítani a csurom vizes ruháitól, először a blúzát vettem le majd a melltartóját. Erősen bele markoltam a mellébe mire belenyögött a számba. Belenyúltam a nadrágjába és a csiklóját kezdtem kényeztetni. Apró kis sóhajok hagyták el a száját. Kihúztam a kezem és levettem a nadrágját. Mikor elértem a bugyijáig, meghallottam a zár kattanását és a kulcs zörgését.
- Picsába már. Nem igaz hogy ebbe a kibaszott házba sose lehetünk kettesben - szitkozódott Niki.
- Nyugi. Te maradj itt, én megnézem hogy ki jött meg - nyugtattam meg.
Felvettem a ruháim és hallkan kimentem a fürdőből. Lent szembe találtam magam Dávid értetlen arckifejezésével.
- Te mit settenkedsz itt? A szívbajt hozod rám - mondta Dávid.
- Bocsi, csak megnéztem hogy kijött haza - mondtam és már indultam is fel fele de Dávid nem hagyta.
- Várj már. Kérdezni akarok valamit - fogta meg a karom.
- Mond.
- Na szóval arra gondoltam hogy holnap miután végeztél a sulival, elmehetnénk paintball-ozni vagy gokartozni. Mint régen - vigyorgott.
- Benne lennék csak az a baj hogy holnap elutazok Milánnal a hegyekbe - válaszoltam meggondolatlanul.
- Mi? Én azt hittem Nikivel vagy együtt - lepődött meg a bátyám.
- Hát, Nikivel csak szeretők vagyunk. És Milánnal járok - hajtottam le a fejem szégyenemben.
- Szóval te megcsalod Milánt. Gratulálok - nézett rám lenézően.
- Kérlek ne csinálnd ezt. Tudom hogy egy barom vagyok de nem szakíthatok vele - nyíltam meg.
- Miért?
- Mert félek hogy elveszítem. Szeretem őt - fakadtam ki.
- Akkor meg miért csalod Nikivel? - kérdezte mostmár kedvesebb hangnemben.
- Mert őt is szeretem. Félek hogy mindekettőjüket elveszítem. De Nikivel nem lehetek együtt. Úgy nem mint Milánnal. Nem foghatom meg a kezét nyilvánosan, nem csókolhatom meg őt nyilvánosan. Arról nem is beszélve hogy ő az én mostoha nővérem. És anyuék soha nem tudhatnak rólunk, érted? - akaratlanul is könnyezni kezdtem.
Nem mondott semmit csak odajött hozzám és megölelt.
- Amúgy, gyere el te is - töröltem meg a könnyáztatta szemem.
- Romantikázni veled meg Milánnal? - nézett rám furán.
- Nem. Szombaton feljönnek hozzánk a többiek is és bulizunk meg ilyenek - magyaráztam.
- Még átgondolom. De kik lesznek ott? - kérdezte.
- Hát, én, Milán, Balázs, Lili, Nóra, Dalma, Noel, Gergő meg Kristóf - soroltam.
Pár percig még álltunk egymással szemben aztán nekem eszembe jutott hogy Nikit meg fent hagytam. Felmentem de Niki már nem volt bent a fürdőben. Bementem a szobánkba és ő az ágyon ült fején a fejhallgatóval.
- Szia, miért nem vártál meg? - köszöntem rá.
Levette a fejéről a fülest és megvonta a vállát.
- Valami baj van? - ültem le mellé és elkezdtem a lábát simogatni.
- Nem, csak... - nem fejezte be.
- Csak mi?
- Elgondolkoztam kettőnkről - hajtotta le a fejét.
- Elgondolkoztál? - kérdeztem vissza.
- Igen. Lementem hogy megnézzem hol vagy már és meghallottam hogy mondtad hogy mi soha sem lehetünk együtt - kezdett könnyezni. - Ja, meg hogy te szereted Milánt.
Nem igazán tudtam mit mondani. Tényleg, ezt mondtam de azt is hogy őt is szeretem.
- És azt is hallottad hogy mondtam hogy téged is szeretlek? - húztam fel a szemöldököm.
- Hát, igen de... - most én nem hagytam hogy befejezze.
- Nincs de! Lehet hogy kint a külvilágba nem lehetünk együtt de itt bent igen. Nem szólhat be nekünk senki ha megakarlak csókolni vagy egyebet csinálni - bújtam odahozzá.
- Tudom, de iszonyat rossz hogy itt bent velem vagy kint meg Milánnal. Nem akarok senkivel se osztoszkodni - feküdt háttal az ölembe és összekulcsolta a kezeinket.
- Tudom, de ez bonyololult. Ha szakítok vele akkor gyanút fog fogni ránk. És ha kiderül a kis titkunk akkor nekünk végünk van. Mindenki utálni fog minket. Ez a része még csak nem is érdekel de az hogy esetleg bántanak téged akkor azt nem bírnám elviselni - könnyeztem én is be.

Nem is gondoltam hogy ennyire sokat jelent nekem ez a lány. Lehet hogy tényleg szakítanom kéne Milánnal. De nem lennénk rá képes. Nem bírnám elviselni ha utálni hiszen szeretem őt. De Nikit is szeretem. Csak én lehetek ilyen szerencsétlen hogy nem bírok dönteni. Mert ha Milánnal szakítok akkor együtt lehetek Nikivel de akkor elveszítem őt. És ugyanez fordítva is igaz. Nem akarom egyikőjüket se elveszíteni.

- Rebeka - hadonászott előttem Niki.
- Mi? - eszméltem fel a gondolataimból.
- Jól vagy? Legalább tíz perce hadonászok előtted.
- Ja, persze jól vagyok. Csak elmerengtem - magyarázkodtam.
- Na és min?
- Mindenen. Rajtunk, Milánon - soroltam.
- Na és mire jutottál? Várj kitalálom, szakítasz Milánnal - vigyorgott rám.
- Nem, semmire se jutottam. De figyelj, szerdán felmegyünk Milánnal a hegyekbe és mire visszajövök, dönteni fogok. Rendben? - néztem rá cukin.
- Jó, de most aludjunk. Álmos vagyok - feküdt le mellém.
- Odabújhatok hozzád? - kérdeztem tőle mivel kicsit durcisnak tűnt és azt hittem haragszik rám.
- Erre várok - válaszolt én meg befeküdtem mögé és szorosan átöleltem.