Mostoha Nővér

🎯2.rész🎯

- Nem érdekel - mondta és rögtön neki esett az ajkamnak. Vissza is csókoltam de aztán el is löktem magamtól.
- Ne itt - mondtam és felálltam.
- Oké cica - mondta majd hátulról megölel.
- Mit vegyek fel - tanakodtam.
- Valami szexyt de ne kurvásat - mondta és adott egy csókot.
- De nekem most mennem kell. Majd bulin találkozunk - mondta de én nem hagytam hogy csak így lelépjen.
- Hova?
- Most írt Noel hogy segítsek neki az előkészületekben - mondta és adott egy csókot aztán távozott az ablakon.
Gondolkodtam hogy mit is vegyek fel. Aztán inkább csak egy egyszerű farmert és egy bőrdzsekit vettem fel

Ma nem igazán akartam ribancosra venni a formát szóval most ennél a visszafogotnál maradtam. Éppen vettem le a pólóm mikor bejött Rebeka és leült az ágyra telefonozni.
Levettem a nadrágom és márcsak egy melltartó és egy tanga maradt rajtam mikor magamon éreztem egy tekintetem. A szemem sarkából ránéztem a tükörre mikor megláttam hogy Rebeka engem stíröl. Gondoltam had nézzen végülis van mit. Szóval szexyn pucsítva húztam fel a szoknyám. Láttam rajta hogy teljesen zavarba jött szóval még jobban bepucsítottam. Aztán már csak egy ajtó csapódásra lettem figyelmes. Rebeka kiment.

*Rebeka*

Ekkora idiótát mint én. Komolyan megstírőltem Nikit. Mi van velem. Rebeka térj észhez ez egy ribanc akit már évek óta gyűlölsz. Jobbnak láttam hogy kimegyek mielőtt mégfeltünöbben kezdtem volna el bámulni. A gondolataimat Lilla zavarta meg.
- Te nem készülödsz? - kérdezte kedvesen.
Nem tudtam mit mondani. Végülis azt nem mondhattam hogy de csak éppen Niki seggét stírölöm és eléggé beindultam rá. Szóval csak annyit mondtam hogy de igen. Aztán visszamentem a szobámba és mázlira Niki már a haját csinálta mire beértem. Úgy döntöttem hogy ma kicsípem magam végülis bulizni megyünk nem egy nyugdíjas szállóra.

Általában nem hordom gyakran ezt a ruhát mert nehéz felhúzni a cipzárját. Vagyis inkább nem érem el. Szóval csak akkor veszem fel ha a barátnőim vagy Milán itt van. Elkezdtem megint szarakodni vele amit persze Niki észre is vett. És elkezdett visszafolytottan nevetni. De édes mikor kuncog. Mi nem fúj, ezt gyorsan verd ki a fejedből. Miaz hogy édes inkább egy szamár egy nagyon cuki szamár. Jézusom miket beszélek. A gondolataimat Niki zavarta meg.
- Segítsek? - kérdezte meglepően barátságosan.
- Nem kösz, megoldom - válaszoltam bunkón.
Pár percig még szenvedtem vele aztán meg inkább ráhagytam és mégis megkértem Nikit hogy segítsen.
- Na jó, légyszi segíts - fordultam oda hozzá.
Elmosolyodott és közelebb lépett hozzám. Ahogy megéreztem puha érintését rögtön libabőrös lettem ez sajnos Nikinek is feltűnt. Láttam hogy elpirult. Aztán egy gyors mozdulattal felhúzta a cipzárom és megszólalt.
- Kész van - mondta majd ellépett mögüllem és elkezdte a tarkóját vakarni. Ezek szerint a NAGY NIKOLETT zavarba jött tőlem. Akaratlanul is elmosolyodtam aztán megszólaltam.
- Hallod, anyud komolyan gondolta hogy együtt menjünk - néztem rá.
- Halálosan. Egyszer rám bízta az uncsi tesóm hogy vele együtt menjek el egy buliba nehogy megerőszakolják meg ilyenek. Aztán mire már jó messzire lettünk a házunktól akkor szétválltunk és mikor hazaértem anyám ott ült a nappaliba és számonkérte rajtam hogy miért váltunk szét. Persze aztán szobafogságot kaptam - mesélte. Én elkezdtem halkan kuncogni végülis akkor az anyja az eléggé szigorú.
- És meddig voltál szobafogságba? - kérdeztem és tovább nevettem.
- 1 hónapig szóval szerintem jobb ha együtt megyünk mielött megint kapok és te is - mondta.
Mire készenlettünk már fél kilenc volt. Körülbelül 10 perc innen Noellék háza de megbeszéltük hogy előtte elugrunk cigiért.
- Indulhatunk? - kérdezte Niki.
- Persze - mondtam én is.
Már félúton jártunk a dohánybolthoz vezető úton mikor Niki megtörte a csendet.
- Nagyon fura - jelentette ki én meg nem értettem semmit.
- Mi a fura? - kérdeztem vissza.
- Ja, csak hangosan gondolkoztam bocsi - mondta.
- Ja értem. Azért elmondod hogy min gondolkozol? - meglepetten nézett rám és én is magamra. Miért érdekel engem az hogy min gondolkozik. Egy nappal ezelőtt még egymás szemét kapartuk ki.
- Hát... Rajtunk meg ezen az egész szituáción hogy te és én mostoha tesók lettünk meg ilyenek - mondta élehajtotta a fejét.
- Igen ez nekem is fura. De tudod én min szoktam még gondolkodni? - kérdeztem de már megint nem tudom hogy miért akarom ezt megosztani vele.
- Nem, min? - kérdezte.
- Hát... Ugye mi már kiskorunk óta nem jövünk ki jól  és hogy egyáltalán miért nem. Mit vetettünk egymás ellen hogy ennyire kinem állhatjuk a másikat - mondtam.
- Egyébként ez egy jó kérdés. Igazából fogalmam sincs hogy miért balhézunk. Most jó lekurvazzuk egymást meg beszólogatunk de ennyi semmi nagyobb bűnt nem tettünk egymás ellen - mondta és kicsit meglepődtem a szavain.
Az út további részében beszélgettünk mint két régi barát. Magam se értem hisz eddig csak egymás haját téptük kb egész életünkbe most meg pár óra alatt ennyire megnyílunk egymásnak. Végül oda értünk a bolthoz és megnéztük hogy kivan bent a kasszánál ugyanis van egy lány akivel mind a ketten jóba vagyunk és ő nem kér tőlünk személyit. Ami azért jó mert mi kiskorúak vagyunk még és nem atthatná ki nekünk a cigit meg a piát. Szerencsére ez a lány volt bent.
- Szia, Linda - köszönt oda neki Niki aztán megölelte.
- Hello Linda - mentem oda én is egy ölelésre.
- Sziasztok. Várjunk ti ketten együtt jöttetek? - nézett ránk furán.
- Hát... Igen - mondtuk egyszerre Nikivel.
- Hű - mondta majd megint furán nézett ránk.
- Mi az? - nézett rá Niki, persze tudta hogy min van úgy meglepődve Linda.
- Nem vagytok betegek vagy ilyesmi? - kérdezte majd megint furán nézett.
- Nem csak Mostoha tesók - nevettünk fel egyszerre.
- Hogy mivan? Ti ketten mostoha tesók - kérdezte.
- Nekünk is hasonló volt a reakciónk - mondtam.
- És hogy hogy nem éppen egymást tépitek? - szólalt meg kis idő múlva Linda.
- Egyébként ez egy nagyon jó kérdés. Nem tudom kiderült hogy tudunk normálisan is beszélgetni és nem csak egymást fikázni - válaszolt Niki.
- Ennek egyébként örülök. Na de mondjátok mit kértek - mondta Linda.
- Hát két piros malboro- t - kértem ki a ciginket.
Miután végeztünk a boltba, elindultunk Noelhez. Elszívtuk a ciginket és beszélgettünk. Mikor megérkeztünk mindenki minket bámult. Először nem értettem hogy miért bámulnak igy aztán eszembe jutott hogy az ős ellenségemmel érkeztem meg a buliba és nem úgy hogy közben balhéztunk mint az megszokott volt közöttünk.

*Niki*

Komolyan nem értem magamat. Azzal az emberrel beszélgetek és nyílok meg akit eddig a világon mindenkinél jobban utálok. Hogy őszinte legyek eléggé jót beszélgettünk egész úton. Ha nem lennénk ellenségek akkor még barátnők is lehetnénk. Végülis ez mindenkinek jobb lenne, a szüleinknek biztos jobb lenne így, na meg nekünk is. Nekem már elegem van a folytonos veszekedésekből vele. Holnap majd beszélek is vele. De ma bulizók egy nagyot és csaták részegre iszom magam. Mikor megérkeztünk a buliba először mindenki minket nézett de miután különváltunk akkor már mindenki abba hagyta a bámulást. Oda mentem Dalmához aki még mindig furán nézett rám.
- Ez meg mi volt? - kérdezte.
- Mi mi? - értetlenkedtem.
- Ez az egész Rebekával. Reggel még szarrá vertétek egymást most meg együtt érkeztek? - nézett rám értetlenkedve.
- Ja igen, mostoha tesók lettünk szóval úgy tűnik hogy sok időt fogunk együtt tölteni főleg azért mert egy szobában élünk még jó ideig - mondtam neki mosolyogva.
- Azt a kurva - az arca átváltott döbbenetbe.
- Na de ezt ma hagyjuk jó. Inni akarok jó sokat.
Nem kellett kétszer mondanom neki. Rögtön hozott két poharat amibe vodka volt.

*Hajnal 2-kor*

Hát jópár pohár vodka és egyéb alkohol után el kellett mennem mosdóba. Mikor beléptem láttam hogy Rebeka az a tükörnél állt és sírt. Valamilyen késztetést éreztem arra hogy odamenjek hozzá.
- Rebeka? Mi a baj? - mentem közelebb hozzá.
- Semmi bajom csak valami belement a szemembe - próbált kamuzni de nem sikerült neki.
- Ne kamuzz már látom rajtad hogy sírtál. Szóval mi a baj? - mondtam és mégegy lépést tettem felé.
- Mit érdekel az téged? - vágta oda flegmán de engem hidegen hagyott a bunkósága.
- Szóval? - próbálkoztam újra és úgy tűnik most sikerrel.
- Milán... Ő a bajom - vágta oda aztán elkezdtett megint sírni.
- Milán? Mit csinált már megint? - kérdeztem és már eléggé közel voltam ahhoz hogy áttudjam ölelni.
- Szerintem megcsal - mondta és felém fordult aztán megölelt.
Na erre nem számítottam pont egy ilyen jó csajt csalna meg az az idióta. Nem is értem hisz Rebeka a város egyik legjobb csaja. A gyönyörű smaragd zöld szemei és a kerek feneke. Mindenki összetenné a kezét ha ilyen barátnője lehetne. Várj mi? Most azt mondtam Rebekára hogy gyönyörű. Mi van velem. A gondolataimat az szakította félbe hogy Rebeka kihúzodott az ölelésemből de csak éppen annyira hogy a szememre és a számra rá lásson. Láttam ahogy tekintete cikázik a szemem és a szám között. Láttam a szemébe a vágyat. Aztán elkezdtem én is a száját nézni. Aztán hirtelen megcsókolt engem. Reflexből visszacsókoltam de nem sokáig ugyanis ráeszméltem hogy most a mostoha tesómmal smárolok aki nem mellesleg az ellenségem és lány. Gyorsan hátrébb léptem de ő követett.
- Ez mi volt? - kérdeztem de szerintem ő se tudta igazán.
- Nem tudom. De élveztem és szerintem te is - mondta és meglepődtem szavain. De csak az alkohol beszélbelőle mivel ő is csatak részeg volt ahogy én is.
- Tévedsz én nem élveztem - mondtam persze ezt én se gondoltam komolyan.
- Szerintem meg élvezted - jött közelebb én meg próbáltam hátrálni de a falba ütköztem.
Vágytam a csókjára és az érintésére. A puha sima bőre érintésére. Nem bírtam ki. Ráfogtam a tarkójára és közelebb húztam magamhoz. Aztán megcsókoltam ő meg rögtön visszacsókolt. Már megint eszembe jutott Balázs akit éppen megcsalok jelenleg. Így hát megint eltoltam magamtól.
- Nem tehetem ezt Balázsal - mondtam de őt ezt hidegen hagyta.
- Jaj fogd már be! - utasított és újra ajkaimra tapadt.
Vadul faltuk egymást. Éreztem hogy a keze elindult felfedező útra. Előszőr a derekamon volt a puha keze végül egyre lejjebb haladt mígnem elérkezett a fenekemig amibe egy nagyot belemarkolt. Egy nagy sóhalyt váltott ki belőlem ez. Fenekemnél fogva felemelt én meg ösztönönes a dereka köré kulcsoltam lábaim. Elkezdte a nyakam csókolgatni aztán szívni és harapdálni. Belőlem jóleső sohajokat váltott ki.
- Ne, elég. Ezt nem csinálhatjuk - toltam el magamtól és kirohantam ezzel otthagyva Rebekát.