Mostoha Nővér

💎 8. rész 💎

*Niki*

Egész este nem szóltunk egy árva szót se egymáshoz. Mintha megbánta volna azt ami volt között. De abban a pillanatban nem igazán viszakodott. Úgy döntöttem hogy nem erőltetem ezt az egészet kettőnk között, hiszen ha akar valamit akkor úgy is mondja. Vagy nem? Lehet hogy benne is ugyanez van mint ami bennem is. Lehet hogy ő is arra vár hogy lépjek végre. Most két hétig itt leszünk kettesben, biztos hogy nem fogom kibírni az érintése nélkül. Lehet hogy ezzel megcsalom Balázst de nem tudok mit csinálni. Már nem is érzek úgy iránta mint régen, szeretem de csak mint egy barátot. Valószínűleg úgy is szakítottam volna vele szóval így is úgy is összetöröm a szívét. Nem akarok neki hazudni, de először Rebekával akarok beszélni. Biztos vagyok benne hogy ő is úgy érez mint én. Különben nem smároltunk volna és nem is feküdtünk volna le egymással. Csak azt remélem hogy Kristóf nem mondja el Balázséknak. Így el tudom én intézni a dolgokat. Na mindegy, inkább lemegyek és iszok egy kávét. A lépcsőn meghallottam Rebeka édes nevetését amitől akaratlanul is mosolyra húzódott a szám. Ám a mosoly hamar eltűnt az arcomról amikor egy mély férfi hangot is meghallottam.
- Még mindig nem én vagyok a leghelyesebb pasi, biztos? - hallottam meg Milán perverz hangját.
- De... Te... Vagy a legjobb csak fejezd be... Kérlek - kuncogott Rebeka.
- Micsoda? Nem hallottam jól - adta az idiótát Milán.
- Te vagy a legjobb - ordította Rebeka.
Aztán olyan hangokat hallottam amit bárcsak ne hallottam volna. A jól sejtem ezek lent éppen szexelnek. Na jó nekem ebből elég. Hogy képzeli ezt Rebeka, a tegnap után ide hívja dugni Milánt. De nem hagyom hogy így játszon velem. Azt meg főleg azt nem hogy ezek ketten itt szexeljenek pár méterre tőlem. Egyáltalán miért nem mennek be a szobába. Tiszta idióták. Lementem a lépcsőn teljes csendben és rögtön a konyhába vettem az irányt. A konyhaablakból tökéletesen rálátni a nappalira ahol mit ne mondjak, nem túl kellemes látvány fogadott. Rebeka egyszáll melltartóban lovagolt Milánon. Akaratlanul is kicsordult a könnyem. Kiöntöttem a kávém egy bögrébe és megköszörültem a torkom.
- Szép jó reggelt. Nem zavarok? - mondtam kicsit nyávogósan. Rebeka amint meghallotta a hangom rögtön leugrott Milánról és eltakarta magát a ruháimmal.
- Mi a fasz? Niki bazmeg, mióta állsz ott? - nézett rám dühösen Rebeka és elkezdett öltözni.
- Hagyjad, úgy is láttalak már így - néztem rá perverzen.
- Mivan? - ült fel Milán a kanapéról aki szintén elkezdett öltözni.
- Öhm... Mikor öltöztünk - mentegetőzött Rebeka.
- Ja igen, persze mikor öltöztünk - helyeseltem és rákacsintottam Rebekára.
Nem akartam ezekkel tovább társalogni szóval inkább felmentem a szobámba. Bedugtam a fülesem és elindítottam egy kicsit depis számot. Kis idő múlva nyitódott az ajtó és Rebeka viharzott be rajta dühösen. Láttam hogy mozog a szája de a zene miatt semmit nem hallottam. Igazából nem is igazán érdekelt, nehogy már ő legyen felháborodva. De most komolyan.
Egyszer csak dühösen megindult felém és kirántotta a fülemből a fülhallgatót.
- Normális vagy? Mi a franc bajod van? - horkantottam rá dühösen.
- Hogy mi bajom van? Talán az hogy nézel minket szexelés közben aztán meg utalásokat teszel rá hogy lefeküdtünk - mondta gúnyosan.
- Nehogy már neked álljon még feljebb. Nem én vagyok az aki a tegnapi után ide hívja Milánt dugni. Már meg ne haragudj - folytattam a veszekedést és felálltam hogy egy színtbe legyünk. Talán kicsit közel volt a testünk de én ezt egyáltalán nem bántam.
- A tegnapi után? Hiszen csak smároltunk, semmit nem jelentett - egyszerűen fájtak a szavai, hogy meri azt mondani hogy ez semmit nem jelentett.
- Tényleg? Semmit nem jelentett? - léptem mégközelebb hozzá mire ő hátrálni kezdtett. Stratégiát váltottam, tudom hogy nem fog tudni nekem ellenállni hiszen senki sem tud.
- Nem nem jelentett semmit - jelentette ki aztán megint hátrálni kezdett én pedig követtem őt. Addig próbált előlem menekülni míg a falhoz nem ért. Onnan már nem igen tudott menekülni.
- Biztos vagy te abban hogy nem jelentett semmit? - néztem rá kicsit perverzen. Hiába volt ott a fal ő megpróbált elszökni előlem. Az ajtó kilincséhez nyúlt és kinyitotta de én azzal lendülettel csaptam be.
Nem hagyom hogy megint kitérjen. Tudom hogy ő is ezt akarja csak nem meri megtenni. Gondolom fél a következményektől. Olyan közel álltam hozzá hogy ajkaink szinte súrolták egymást.
- Hát jó - mondtam és eltávolodtam tőle.
Ez lesz az új taktikám, rámászok aztán meg otthagyom mielőtt még bármi történhetne közöttünk. A végén ő fog lépni és én természetesen hagyni fogom.
Nagyon nagy önuralom kell majd ahhoz hogy ne essek rögtön az ajkainak. De ha a végén megkapom akkor kibírom. Pontosítok, ki kell hogy bírjam. Nem lesz könnyű de a célért bármit. Lementem a nappaliba és örömmel vettem észre hogy Milán elment. Ha rajtam múlik akkor többet nem fog Rebekához nyúlni. Ohh basszus, most jut eszembe hogy mit ígértem Kristófnak tegnap. A picsába már, minek ígérgetek faszságokat. Éppen írni akartam Balázsnak hogy beszélnünk kell. De ő be előzött engem.

Balázs: Niki! Beszélnünk kell. Nagyon fontos.
Me: Valami baj van?
Balázs: Igen, de tudnod kell hogy nagyon szeretlek.

Nem tudtam mit írni szóval csak annyit írtam hogy jöjjön át.
Tíz perc múlva csöngettek. Futottam az ajtóhoz és kinyitottam. Legnagyobb meglepetésemre nem Balázs hanem Dalma állt az ajtóban.