Mostoha Nővér

🎨23. rész🎨

* Niki *

Baszki, orbitálisan fáj a fejem és nem emlékszek semmire a tegnapból. Remélem nem csináltam semmi faszságot. Lassam kinyitottam a szemem és megcsapott a reggeli napsugarak fényei. Felültem és egy idegen ágyban találtam magam. Ez rohadtul nem a szobám. Körbe néztem és csak egy mellettem meztelenül alvó Milánnal találtam szembe magam. Várj mi? Ne ne, basszus csak ezt ne. Be néztem a takaróm alá és mily meglepő én is meztelen voltam.
- Baszki. Milán kelj fel - kezdtem el keltegetni.
- Mi? Hagyj aludni - húzta magára a takaróját.
- Milán kelj fel - utasítottam.
Mintha tudatosult volna benne hogy ki vagyok. Kipattantak a szemei és felült ő is.
- Mond hogy nem történt semmi az este - nézett rám mintha nem meg történté tudnám csinálni a tegnap estét.
Pedig sajnos ez a kemény igazság. Minden jel arra utal hogy lefeküdtünk. Pucérok vagyunk, egy ágyban aludtunk. Ja és ott hever a sarokba a használt óvszer. Legalább használtunk óvszert.
- Na jó én most elmegyek és erről az egészről senkinek se beszélhetsz. Érted? - kezdtem gyorsan magamra kapkodni a ruháim.
- Kettőnk között marad - vette fel ő is az alsó gatyáját.
Hívtam egy taxit és már indultam is haza.

Otthon nagy csend volt. Anyuék biztos elmentek ebédelni vagy isten tudja. Ja igen, délután 2 van. Nem is baj ha nincsen senki itthon így legalább nyugattan letudok tusolni és átgondolni hogy mi az isten történt tegnap este.

* Rebeka *

A szobámba ébredtem de nem egyedül. Egy alvó szőke lányt találtam karjaim közt. Egy pillanatra azt hittem Niki az. De sajnos nem. Vele elbasztam tegnap. Várjunk! Mi az istent keres a szobámba egy idegen lány. Ó csak azt ne. Rohadtul nem emlékszek semmire csak arra hogy miután elmentem Milánéktól, elmentem egy bárba. És ezután semmi. Kurva jó, lefeküdtem egy idegen csajjal.
- Jó reggelt - hallok meg egy édes hangot.
- Jó reggelt - köszönök vissza neki.
Mindketten felültünk és kínosan néztük egymást.
- Lefeküdtünk? - csúszott ki a számból véletlen pedig ez egyértelmű.
Én fehérneműben ő meg egy bugyiban és pólóban volt.
- Nyugi, nem feküdtünk le - nyugtatott meg egy kicsit de egy dolog nem hagyott nyugodni.
Mégis miért van akkor az ágyamban. Mintha megérezte volna zavarom, rögtön szóra nyitotta a száját.
- Nem emlékszel semmire ugye? - csak egy kicsit megráztam a fejem.
- Tegnap, egy bárba elkezdtél elég sokat inni. Aztán odajöttél hozzám beszélgetni. Aztán mégtöbbet ittunk. Meséltél a mostoha tesódról aztán táncoltunk de te eléggé kész voltál. Szóval haza hoztalak és elmentem volna de te mondtad hogy maradjak mert nem akarsz egyedül lenni. Itt maradtam aztán kaptál valami üzenetet és megcsókoltál. Csókolóztunk de csak ennyi. Nem akartalak kihasználni - mesélte el röviden.
Na mostmár megnyugodtam. Mekkora egy bunkó vagyok még a nevére sem emlékszek.
- Ne haragudj akkora egy fasz vagyok. Még a nevedre sem emlékszek - hajtottam le szégyenkezve a fejem.
- Franceska - nyújtotta felém a kezét. - De szólíts csak Francinak.
- Rebeka - ráztam vele kezet.
A fejem még mindig le volt hajtva mivel nem bírtam a szemébe nézni. Lassan állam alá nyúlt és felemelte a fejem hogy a szemébe nézzek.
- Hé, nyugi nem voltál gáz. És nem is haragszok - mondta lágyan végig szemembe nézve.
Éppen szólásra nyitottam a szám mikor az ajtó kicsapódott és egy döbbent Nikivel találtam szemben magamat. Mikor meglátta a mellettem ülő lengén öltözött lányt a döbbenete átváltott haraggá.
- Bocs megzavartam valamit? - vigyorgott erőltetetten.
Nem mondott semmit csak bejött pár ruháért és már ki is ment.
Kezeimbe temettem az arcon szégenemben. Lehet hogy nem történt semmi de külső szemmel ez nem így látszik.
- Ő a mostoha tesód? - kérdezte Franceska.
Csak aprókat bólogattam. Ez olyan gáz. Ha lett volna még esélyem jóvátenni akkor most már biztos hogy nincs.

. . .

Időközben Franceska elment én meg ott maradtam kettesben Nikivel. Direkt kerül engem. Ha lemegyek akkor ő felmegy ha felmegyek ő lejön. Még csak nem is haggyam hogy elmagyarázzam.
Most meg itt ülök a kanapén és Jégvarázst nézek. Hallom hogy a konyhában van. Oda megyek hátha most hajlandó velem beszélni.
- Beszélhetnénk? - álltam meg mellette.
- Nincs miről - válaszolta egyszerűen és elpróbált menni de én elé tettem a kezem.
- Szerintem van miről. Nem feküdtem le vele. Csak egy félre értés ez az egész - álltam elé.
- Hát nekem kurvára nem úgy tűnt - próbált kikerülni de én ezúttal is megállítottam.
- Apám életére esküszöm, nem feküdtem le vele csak együtt aludtunk meg berúgtunk - magyaráztam.
- Ha ez még igaz is lenne, majdnem lefeküdtél Balázzsal. Ezt mivel magyarázod? - nézett egyenesen a szemembe.
- Sajnálom, nem kellett volna pont Balázzsal, iagazad van - kértem tőle bocsánatot.
- Még mindig nem érted igaz? - mondta szomorúan. Majd elindult fel a szobánkba.

Éppen mentem volna utána mikor meghallottam a csengőt. Gyors az ajtóhoz rohantam hogy gyorsan letudjam és beszélhessek Nikivel.
Az ajtóban Milán állt.
- Szia - köszöntem neki halkan.
- Beszélhetnénk? - jött be mellettem az ajtón.
- Figyelj én sajnálom a tegnapit de... - nem hagyta hogy befejeztem.
- Felejtsük el. Én is elcsesztem - mondta a földet pásztázva.
- Te mit? - néztem rá furán.
- Hát hogy olyan idiótán reagáltam arra hogy voltál már lánnyal - mondta kis gondolkozás után.
- Látom hogy van még valami - válaszoltam.
- Ha elmondom akkor megutálsz - nézett ezúttal a szemembe.
- Milán - mondta kicsit idegesen.
Nem mondott semmit csak előhúzott valamit a zsebéből. Mikor megláttam hogy egy vörös tangát tart a kezében rögtön tudtam mi az amit ne bírt elmondani.
- Ezt Niki hagyta nálam reggel - mondta halkan.
- Húzz innen el - utasítottam.
Kiment az ajtón de előtte letette az asztalra a tangát. Meg fogtam és felrohantam Nikihez. Szinte betörtem az ajtót mérgemben.
- Csomagod jött - mondtam neki idegesen majd odavágtam neki a tangáját.
- Most hozta Milán - néztem rá idegesen.
Felállt és odajött hozzám de én hátráltam.
- Ezzel próbálsz visszavágni mert smároltam Balázzsal. Komolyan?
- Nem, nem tudom miért csináltam. Nem is emlékszek rá csak reggel mellette ébredtem - az utolsó mondatot csak suttogta de én így is értettem.
- És még te kérsz számon engem. Nem én feküdtem le a pasiddal - ordítottam neki.
- A smárolás is ugyanolyan szar tudod.
- De bazmeg akkor sincs jogod ezek után még engem hibáztatni és úgy beállítani mindent hogy az csak is az én hibám volt. Mindketten elbasztuk, nem csak én, te is - mikor ezt kimondtam ő elindult az ajtó felé.
Természetesen nem hagytam hogy elmenjen. Mikor résnyire kinyitotta az ajtó én becsaptam azt és nem engedtem el. Köztem és az ajtó között állt.
- Miért nem mondtad el? Miért Milántól kell megtudnom? - mondtam egy fokkal nyugodtabb hangnemben.
- Azért mert így egyszerűbb volt - válaszolta ingerülten.
- Mégis mi egyszerűbb így? Mi? - kérdeztem tőle?
- Távol tartanom magam tőled - motyogta maga elé.