Vulnera Sanentur

4.

Piton

A varázsló borzalmas fejfájással ébredt a nappalija közepén, a törölközője még épphogy takarta intimebb részeit, de álmában szinte már azt is teljesen lerúgta magáról. Felült, de egyből a feje után kapott, a fájdalom azonnal belehasított. Keresgélt a vitrinben egy megfelelő bájital után, amit pár perc kutatás után meg is lelt, gyorsan fel is hajtotta tartalmát. Érezte, ahogy a teste kezd új életre kelni, és a borzalmas hasogató fejfájás is csillapodott már. -Merlinre, ez napról napra rosszabb lesz. - morogta magában Piton, majd csalódottan konstatálta, hogy nincsen már több ebből a főzetből. Mennie kell a rengetegbe alapanyagokat gyűjteni, aztán mehet főzőcskézni a laborba. Régebben annyira kikapcsolta ez az egész, mostanság viszont mindent csak nyűgnek látott. Kiégett volna? Vagy csak tényleg annyira vágyik már a halálra, hogy ennyire nem tudja élvezni azt amit az élet nyújt neki? Lemondóan sóhajtott egyet, majd leült kedvenc karosszékébe és elkezdett felöltözni, hogy útra kelhessen.

A folyosón hajnalban összefutott Minervával. Nagyon izgatott volt az új bájitaltan tanár miatt. Teljesen megértette, hogy ilyen állapotban nem taníthat, bár kicsit rosszul esett neki, hogy ilyen gyorsan találtak valakit a helyére. Kíváncsi volt arra a varázslóra, akit a nyomdokaiba szántak. Bár tudta kicsinyesen viselkedik, de eldöntötte egyből, hogy nem fogja megkönnyíteni a dolgát, ha esetleg tanácsot vagy segítséget várna tőle. Ha már annyira talpraesett és képzett, hogy Perselus Pitont váltsa a bájitaltan teremben, bizonyára tudja azt is, hogyan kell csinálni.

Sietős léptekkel igyekezett ki az iskola épületéből, a diákok és a tanárok nagy része még aludt ilyenkor, de ha már ébren is voltak, mindenki a klubhelyiségen belül kellett, hogy tartózkodjon, a tanárok pedig a lakrészükben vagy dolgozatokat javítottak, vagy épp készültek fel az aznapi tananyag leadására. Csendes volt minden. Titkon azért reménykedett benne, hogy 1-2 diákot fülön csíp és visszazavarhat a házába, egy kis büntetőmunkával, de úgy tűnik ez egy nyugis napkelte volt.

Sokat kóborolt a rengetegben. Sokszor nem is figyeli merre viszi a lába, egyszerűen csak hagyja, hogy elérjen valahova az erdőn belül. Eddig még sosem bánta meg ezeket a hajnali túrákat, vagy, hogy a megérzéseire hagyatkozott mikor merre menjen. Belefutott néhány békésen bandukoló thesztrálba. Kicsit elmélázott miközben nézte a csapatot, visszataszító, mégis csodaszép teremtménynek látta őket. Mikor az állatok is felfigyeltek rá, jobbnak látta menni. Nem valami egyszerű egy ilyen vad thesztrált megszelídíteni, és nem most állt szándékában belefogni a feladatba.

Mire mindent begyűjtött ami a bájitalhoz kell, jócskán elrepült felette a délelőtt. Sietnie kellett, ha még aznap végezni akart vele. Nem egy egyszerű főzet, és túlságosan is időigényes, de a másnaposságát akkor is enyhítenie kellett valamivel, az pedig úgy tűnik nem most lesz, mikor anélkül ébredhet fel. 

Riel

A boszorkánynak nem kellett sok, hogy feltöltődjön a természet érintésétől. Immáron újult erővel vetette magát a diákok közé, hogy átverekedhessen a laborba vezető úton. Már ki is gondolta, hogy melyik bájitallal akarja megnyitni az oktatását, volt is a Roxfort raktárában belőle. Riel meg sem lepődött ezen, ahogy ismeri Pitont nagyon ügyelt arra, hogy mindig legyen mindenből egy kevés elrakva, de jobb szerette volna maga elkészíteni. Nem szeretett más tollával ékeskedni.

Elő is készült a laborban az Amortentia bájital készítéséhez. Ez általában le szokta nyűgözni a diákokat, tökéletes első órás bájitalnak gondolta. Még akár az olyan diákok kedvét is meghozhatja a bájitalokhoz, akik abszolút nem érdeklődnek iránta. Gondolatban megveregette a vállát, a jó választása miatt, majd feltűrte talárja ujját, haját laza kontyba fogta fel, és elkezdte a főzőcskézést.