Vulnera Sanentur

9.

Piton

A varázsló idegen helyen ébredt, elképesztő fejfájással és hányingerrel fűszerezve az amúgy is borzalmas hangulatát. Kellett pár pillanat mire kellőképp kitisztultak érzékszervei ahhoz, hogy felfogja merre is van pontosan. Minden porcikája hasogatott, és elgémberedett az apró kanapén töltött este után. Miután úgy gondolta elegendő erőt gyűjtött magához, megpróbálkozott felülni az ülőalkalmatosságon, de menten megbánta az ötletet olyan hirtelen és könyörtelenül csapott le rá a szédülés és a hasogató fejfájás, a másnaposság jeleként, ha eddig nem is lett volna teljesen biztos a diagnózisban.

Beletúrt hajába és két oldalról nyomta össze halántékát, hátha legalább annyira kitisztul az agya, hogy el tudjon imbolyogni a mosdóig, hogy hideg vízzel leöblíthesse arcát. Épp elindult volna, mikor egy fiolát vélt felfedezni az idegen dohányzóasztalon, egy pergamen háromszög alakban mellé támasztva. Kíváncsian felvette az iratot és hunyorítva bár, de olvasni kezdte:

"Igya meg, segíteni fog."

Több sem kellett a varázslónak, felhajtotta a fiola tartalmát. Abban a pillanatban kellemes bizsergés járta át minden porcikáját, és mire vége lett a másnaposság savanyú érzésének nyoma sem volt. Ez a boszorkány tényleg tud valamit, bólintott elismerően Piton. Az egyelőre jobban aggasztotta, hogy nem emlékezett semmire mi történt közöttük az éjszaka, bár ruhában ébredt a kanapén, így az intimitás bármilyen formáját teljességgel kizárta. Úgy döntött töprengését a lakosztályában fejezi be. Mint az árnyék, úgy osont ki a nő lakrészéből és masírozott csendben a folyosókon útban a jól kiérdemelt zuhany alá.

Ismerős hangokat hallott kiszűrődni az egyik teremből. Kíváncsiságát nem tudta legyőzni így nesztelenül odalopózott az ajtó elé, hogy egy kicsit belehallgathasson a boszorkány előadásába. Pechére a nő pontosan tudta, hogy áll valaki az ajtóban, a nyílászáró alatti fénycsík megtörésében. Összehúzott szemmel figyelte, a letáborozó alak cipőjének árnyékát. Ugyan a nyakát nem tette volna rá, hogy Perselus kémkedik, de egy próbát megért. Úgy gondolta jó móka lesz.

A nő egy intéssel felrántotta a kétszárnyú ajtót, leleplezve ezzel a hírszerzőt. A diákok zúgolódni kezdtek volt bájitaltan tanáruk láttára, de csak csendes zűrzavart produkáltak.

- Á, Piton professzor! - Köszöntötte negédes hangon a tökéletesen megrökönyödött férfit.

-Nem bízik bájitalfőző képességeimben, vagy csupán ennyire érdeklik a főzőcskéző nők? - lépdelt egyre közelebb a varázslóhoz, míg nem az utolsó hozzá címezett mondatát szinte már csak a fülébe suttogta:

-Esetleg szeretne még visszaülni az iskolapadba tanulni valamit? - utalva vissza ezzel a tegnapi kedves gesztusaira a férfinak, hogy bár díjazza a bocsánatkérését, elfelejtve nincsen.

Piton szinte vicsorgott a boszorkány után, de végül nem mondott semmit. Mérhetetlenül megalázva érezte magát, a nő szavai hallatán. Ahogy jött, úgy távozott, de most már nem foglalkozott a nesztelen léptekkel, tudja meg mindenki, hogy mennyire dühös, mint általában.

Bimba professzor próbálta elcsípni út közben egy pár szóra, de ugyancsak gyorsan rájött, hogy nem ez lesz a megfelelő pillanat. Lemondóan nézett a felettébb gyorsan távolodó férfi után.

-Akkor később, Professzor..- húzta össze a száját, majd ballagott vissza a gyengélkedőre.

A zuhany alatt állt már egy ideje, és próbálta lehűteni fejét. A megszokottnál is hidegebb, szinte már jéghideg víz folyt végig a testén, mégis úgy érezte menten felrobban a benne fortyogó dühtől. Közben lassan de biztosan kezdtek visszatérni az emlékei, a múlt éjszakáról, és rájött, nagyobb gondja van, mint az, hogy megalázták a nagyközönség előtt, ismét.