~ Season ~ Befejezett

3. Az első verseny

Katar Bahrein- Sachir 03. 15     I. 

A gép már sötétben landolt a reptéren egyre türelmetlenebbül várom, hogy ágyba kerüljek végre. Amint kilépek a gépből, mellbe vág a fullasztó hőség. Levegőt alig kapok, pedig itt már kora este van. Mindig úgy hittem, hogy a sivatagban estére hűvös lesz. Na hát ez nem igaz! Mert itt minden van, csak nem hűvös! A buszok a terminál előtt várakoznak felsorakozva, elég sok időbe telik mire mindenki felszáll. Harry egész úton még csak rám sem nézett, olyan mintha zavarban lenne. Pont ő? A meetingen nagyon magabiztosnak tűnt. Hol van most az a srác? Igazság szerint én is kerültem inkább, kétes érzéseim vannak vele kapcsolatban. Főleg miután az apja értésemre adta, miszerint a kisfia nem meleg és csak szórakozik. Nem tudom mit gondolhatnék ezek után róla, de ki kell verjem a fejemből. Hulla fáradt vagyok, a gépen alig tudtam aludni. A szoba amit kaptam egész jónak tűnik, nincs senki benne rajtam kívül. Gyors zuhany után a fejem még le sem ér a párnára, már alszom is.

Még sötét van, vagyis inkább szürkület. Amikor valaki hevesen veri a szobám ajtaját. A szememet sem tudom kinyitni, félálomban botorkálok az ajtóig. Azt is elfelejtem, hogy ruha nélkül szoktam aludni.

- Mi a faszom van már hajnali hatkor? - vágom ki az ajtót. Egész héten kőkemény edzések után, ma csak 11 - re kell a szabadedzésre mennem. Erre nem felébreszt valamelyik bunkó.

- Kelj fel! Idő van! - morogja a Göndör szemeit lesütve. Engem nem zavar, hogy meztelen vagyok. De ahogy elnézem őt annál inkább.

- Na mi van rám sem mersz nézni? Nem láttad még a farkamat? Különben meg minek jöttél kora reggel ide, csak 11- re van jelenésem. Húzz innen te paraszt! - már csapnám is be az ajtót az orra előtt. De berakja a lábát, hogy még véletlenül se sikerüljön.

- Kurvára nincs reggel! Már elmúlt fél 11 is , és a homok vihar miatt van sötét. Különben meg a főnököd vagyok. Azt teszed, amit mondok! Úgyhogy kapd össze magad és igyekezz. - nézz rám azokkal az átható smaragd zöld szemeivel.

- Persze sorolgasd csak, hogy te vagy a főnök. Ha ettől biztonságban érzed magad?! Rohadj meg Styles! - már fordulnék el, mire visszaránt.

- Nem beszélhetsz így velem, legalább is mások előtt biztos nem. - majd becsapja lábbal az ajtót, és neki szorít a falnak. A kezeimet is lefogja, úgy esik nekem. Olyan vad vággyal csókol, mint azon az első éjjelen. Nyelve erőszakosan siklik a számba. Csak pár pillanatig vagyok képes ellenállást kifejteni vele szemben, végül megadom magam. Engedelmesen megyek bele nyelve játékába olyannyira, hogy a karommal a tarkójába kapaszkodva húzom még közelebb. Kezei szorosan tartják a csípőm a sajátjához szorítva. Kifulladva válok el a finom ajkaitól. Ez érdekes, igen érdekes. Aki nem meleg az nem így csókol.

- Látod? Ha így kezded, akkor szó nélkül indultam volna öltözni. Ahogy most is! - vigyorgok gonoszul. Már meg is van, hogyan fogok bosszút állni rajta.

- Legközelebb nem állok meg ennyinél! - rántja meg a vállát, majd az ajtó felé indul.

- Most tényleg itt hagysz álló cerkával?

- Simán! Old meg, nagyfiú vagy már!

- Te tényleg egy hétmérföldes paraszt vagy Styles!! - ordítom utána. Gyorsan magamra kapok egy pólót és egy rövidnadrágot. Lent az istállóban úgy is át kell öltöznöm, most nem húzom az időt. Még jó, hogy a szervezők biztosítanak Segway- t. Így nem kell a box utcáig kiloholnom a lelkem. Homokviharban pedig meg sincs kedvem próbálni. Nem értem ilyen helyen, hogy tudnak emberek élni. Amint leérek, már a kezembe is nyomják az overallt meg a tűzálló ruhát. Harry már fülessel a fején a monitorok mögött ücsörög a technikai igazgatóval. Akit bemutattak ugyan, de ha agyon csapnának sem emlékeznék a nevére.