~ Season ~ Befejezett

23. Utazás

Azt követően, hogy letudtam ezt a hülye gyűlést agyilag lezsibbadva baktatok vissza a lakásomba. Harry nem jött most utánam ő még maradt az apjával beszélgetni. Még felhívom a nagyszüleimet szólók, hogy érkezünk. Biztos, ami biztos alapon nyitva hagyom a bejárati ajtót, ha tud úgy is jön. Leveszem a nadrágot magamról és végig dőlök a kanapén. Egész biztos elnyomott az álom, mert kopogás ébreszt. Ijedten ugrok fel, hogy ajtót nyissak már be is sötétedett. Herman ácsorog a küszöbön szemöldöke felszalad, amikor meglát.

- Nem vagy még kész? Nem indulunk? - kérdezi. Le sem esik hová kéne nekem menjek. Betaszigál a nappaliba, majd a konyhában csörömpöl. Öt perc múlva egy bögrével a kezében tér vissza és a kezembe nyomja.

- Idd meg aztán nyomás csomagolj. Az urad már vár!

- Hogy kicsoda? - sikítom, de csak vigyorog. Ledöntöm a kávét máris jobb egy picit. Felrohanok a hálóba összevissza dobálok be mindent egy táskába. Büszkén vonulok le ügyes vagyok öt perc alatt becsomagoltam több hónapra.

- Mehetünk kész, vagyok. - Herman kinyitja előttem az ajtót, bezárom majd indulnék. De visszaránt. Furcsán vizslatja az arcom - Most mi van? Én ezt nem értem nem megyünk?

- Ha esetleg felvennél egy nadrágot az sokat nyomna a latba. - a végét már röhögve mondja. Végig nézek magamon és tényleg már én is nevetek. Visszalépek a lakásba a földről felkapom a farmert kifelé menet bele rázom magam.

- Most már király van rajtam gatya. - vigyorgok

- Ja de zokni és cipő nincs! - és tovább röhög.

- A faszomat már, hát nem bálba megyek! - belebújok az első kezembe akadó lábbelibe végre bólint.

- Na most már indulhatunk. - veszi ki a kezemből a sporttáskát. Szó szerint lopakodva hagyjuk el az épületet. Herman behajítja a cuccom a csomagtartóba, én bemászok hátra. De csalódnom kell, mert a Göndöröm nincs itt. Elég csalódott képet vághatok, amit a testöröm is észrevesz.

- Megyünk érte, ne aggódj! Hívd fel, hogy indulunk. Húsz perc múlva legyen a ház előtt. - de e helyett csak egy üzenetet írok, ölemben a készülékkel nézem az elsuhanó tájat. Tényleg a megadott idő alatt érkezünk Harry-ért, aki már izgatottan toporog az út szélén. Most is mint mindig fantasztikusan néz ki, haját összefogta egy kontyszerűségbe. Az ing kigombolva de a mintája borzalmas. Viszont a fehér farmer mindent megmutat rajta, amit csak kell. Herman még meg sem áll, de ő már fel is nyitja a kocsi hátulját bedobálja a csomagokat. Bevetődik mellém, még köszönni sincs időnk már a számban kutat a nyelve.

- Hmmm, de hiányoztál. - most úgy csókol, mintha az örökkévalóság óta nem találkoztunk volna. Szinte már hanyatt dönt az ülésen és maga alá gyűr.

- Örülnék, ha viselkednétek. Nem akarom egész úton ezt sem látni, sem hallgatni. Szex kizárva, mert az első lehetőségnél hajítalak ki benneteket. - morogja Herman. Miközben elindulunk végre a szabadság felé.

- Akkor ne nézz ide. Tudod te, mióta nem láttam a kedvesemet? - kérdez vissza a Zöldszemű kipirult arccal.

- Aha tudom, kereken három órája! - erre már nem tud válaszolni. Felül mellém, megelégszik a kezemmel egy darabig. Amikor meg elkalandozik a praclija, akkor én húzom vissza.

- Na most miért? Ez nem szex! Csak egy kicsit tapizni akarlak. - lázadozik a fülembe.

- Majd tapizhatsz eleget, ha oda érünk. Két óra az út, addig csak kibírod!