~ Season ~ Befejezett

1. Mindennek a kezdete

Louis

Az út számomra hosszú volt, sokáig tartott. Egyáltalán nem fájlalom. Időnként sötétben botorkáltam sok veszély leselkedett rám, ahogy most is. Máskor vidáman, könnyű léptekkel haladtam a ragyogó napfényben. Ez az út a kezdetektől fogva veszedelmes volt, a sötétség rémítő. Ám mindvégig ott volt előttem egy parányi fényfolt egy aprócska csillag, ami mutatta az irányt. Szerettek, megcsaltak. Sajnos, vagy nem esztelen módón bántottam másokat. Sok szeretetett adtam teljes szívemből, lelkem legmélyéből. És amikor súlyos sebeket kaptam, akkor is mentem tovább hittel, reménnyel. Hittem, hogy találok valakit, aki engem is képes viszont szeretni. És egy napon majd meg találom. De addig is maradnak körülöttem a falak, amiket az utóbbi pár években emeltem. Védjem a szívem, a lelkem mindentől. Majd egy napon megtaláljam a gyógyulást. Amikor találkozunk, felismerjük egymást és kezünk összekulcsolódik majd. A fény ott van vár rám valahol csak meg kell találnom. Ahhoz, hogy elérjem, szükségem van eltökéltségre, erőre és bátorságra. De az út végén megtalálom önmagam, a békét és a szeretetet, amelyről évek óta álmodok. De addig is Isten óvjon az úton! Tudom csak magamra számíthatok, ahogy eddig is. Soha nem volt mellettem senki, aki támogat. Önerőből jutottam el idáig, a sikereimet csak magamnak köszönhetem. Kicsi korom óta azért küzdök, hogy végre elérjem az áhított célt. Amikor végre itt van, akkor egy pillanat alatt képes vagyok tönkre tenni mindent. Már nem először esek ebbe a csapdába, de ez vagyok én. Sosem tanulok a hibáimból, hülye fejjel szalasztottam el a kínálkozó alkalmat a kitörésre. Mit tudok felmutatni? Semmit, itt állok 23 évesen most is egy kibaszott börtön cellában. A szerződésemet sem hosszabbították meg, nem véletlenül. Elég volt nekik, hogy nem tudtak betörni. De valljuk be a Forma 3000 nem az én világom. Hiába vagyok jó pilóta és vakmerő, valamint híres. A sok balhé miatt megbízhatatlanak tartanak, joggal. Hogy mi lesz ezután nem tudom. Van egy szép lakásom elegendő pénzem, de ennyi. Szeretem az autóversenyzést, sőt egyenesen a véremben van. De ez kevés ahhoz, hogy egy jó csapatot találjon az ember. Érdekes mindig ilyenkor vannak eget rengető gondolataim, amikor lesittelnek. Igaz mindig csak pár órára, bár idén már ez a harmadik. Egyben az eddigi legjobb buli volt, a gyorshajtás miatt már visszaesőnek számítok. Sajnos most hülye módón ittam is bár nem sokat, de a kurva szonda ezt is kimutatta. Valamint az egyik hülye haverom, a füves cigit ijedtében a kesztyűtartómba dugta. Persze a zsernyákok első dolga volt, miután végig kergettek egész Londonon. Átkutassák a kocsimat, apró darabokra szedték a kicsikémet, ezek után nem valószínű, hogy lesz még belőle autó.

Most megint itt ülök egy a koszos cellában. Nem baj rohadjon meg az egész ott, ahol van! Pont leszarom! Ezt a pár órát valahogy csak kibírom. Bár ez az iszonyat szag, ami itt van elég gáz. Leülni sem merek és biztos nem is fogok ebbe a mocsokba. Inkább alszok állva, ha kell. Ezek nem tudják ki vagyok, hogy ilyen körülmények között tartanak fogva. Nyikorogva nyílik az ajtó egy egyenruhás lép be rajta.

- Louis Tomlinson? - pillant fel a papírjaiból.

- Miért? Lát itt rajtam kívül mást is? - kérdezek vissza, de csak lenézően bambul.

- Tartsa előre a kezét, kérem.

- Már ne haragudjon, de még maguknak kéne bocsánatot kérni amiért behoztak. Most pedig meg akar bilincselni? Fel fogok jelenteni mindenkit ezért a méltatlan bánásmódért. Megérkezett már az ügyvédem? - de még csak nem is válaszol a rohadék, egyre jobban felbaszva ezzel az agyam.

- Valaki más vár magára, de remélem egy kicsit élvezi még a vendégszeretetünket. Legalább tanul egy kis illemet. - morogja közben előre tartom a kezem, a bilincs kattan.