~ Season ~ Befejezett

6. Ausztrál Nagydíj Melbourne 03. 22 /II.

Ausztál Nagydíj Melbourne 03.22/II.

A háta mögé lépve úgy csinálok, mint aki véletlen megbotlik ezzel természetesen meglökve őt. Még jobban beborul a kocsiba, hatalmas koppanással kezdi felsorolni a létező összes szentet.

- Bocsika. - vigyorgok önelégülten. Nyüszítve mászik elő, ahogy elnézem a fejét. Jobb, ha egy kicsit távolabb megyek. Még a menekülés gondolata is felötlik bennem. Az íriszei most viharos tenger színre emlékeztetnek és esküszöm még szikrázik is a tekintete. Lassan kezdek hátrálni, bár alig bírom visszatartani a kitörő nevetést.

- Takarodj, mielőtt elkaplak és megfolytalak! - sziszegi, amikor lendületből megindul felém. Felkapom a nyúlcipőt és futásnak is eredek. Körbekerget az egész istállón, közben persze mindenfélét ordibál. De a végén már nem tudok a röhögéstől tovább futni, inkább megállok. Kifulladva dőlök a térdeimre. Hátra pillantok, de már be is ér lihegve.

- Na mi van lefutottad a maratont? Látom kislány vagy, nem bírod!

- Indulj a Q3 - ra Hugyos. - gyönyörű íriszei már visszaváltoztak a szépséges zafírokká. Akkorát csíp a fenekembe, hogy a helye biztos látszani fog később is. Szedem a lábaim vissza a box- ba most nincs időm vitatkozni vele. Csendben baktat mellettem ő sem szól többet.

- Megcsináltad azt a fost? - kérdezem még utoljára, de csak egy dühös pillantást kapok. Nem baj nekem így is jó. Alig indulok ki, de még mindig valami nem jó ezzel a kocsival egyszerűen nincs a motorban erő. Hiába próbálom nyomni neki, nem megy. Már érzem, hogy itt most nem lesz meg az pole pozicó.

- Harry? Mit mutatnak az adatok? Valami nem stimmel, nem akar menni a gép. - kérdezem és mondom kicsit kétségbeesve. Igen kellemetlen lenne megállni a pálya közepén, mint a szög.

- Nem tudom, mi lehet, mi nem látunk semmit bentről. Próbálkozz.

- Mi vagyok én kutya, hogy próbálkozzak? Kösz baszd meg! Szerinted mit csinálok itt? Malmozok? - morgom vissza, de egy megtett kör után sem tudok javítani. Még mindig a harmadik helyen állok. Végül elindulok az utolsóra, időközben már lefújják az időmérőt. De ezt a kört még befejezhetem, sajnos úgy tűnik nem jobb a helyzet a hiba még mindig fennáll.

- Még mindig masszívan nincs erőnk. Áááá... Felejtsd el Paraszt, majd megpróbálom túlélni. - ez az idő csak a harmadik helyre lesz elég, morgom magamban. Mire kiérek a box utcába, már kurva ideges vagyok ettől. Fel is csapom a sisakon a plexit majd jön a zümmögés.

- Ó a faszomba! Segítség!  Gyilkos, meg fogok halni! - kiabálom kétségbeesetten. Alig bírom megállítani az autót mindenki ijedten sorakozik fel a box előtt. Végre ki tudok szabadulni az öv fogságából. Nagy nehezen leszedem magamról a sisakot. Akkor repül ki alóla a borzalmas lény, aki az életemet keseríti. De már kezdem érezni, hogy dagad az arcom. Egy röhögő csapatfőnök néz rám.

- Megcsípett ez a dög, belém harapott. Megkóstolta a cuki pofimat. - nyöszörgöm, hajamat markolászva futok körbe - körbe.

- Mi a fasznak nyitod ki menet közben a plexit. Te nem normális! - mondja, mikor már meg tud szólalni.

- Azért, hogy ezt a hülye kérdést fel tudd tenni. Viszont pár perc múlva nem röhögsz majd ilyen lelkesen. - igaz én sem, de azt neki nem kell tudni. Kapok az arcomra egy vizes borogatást, de le kell üljek kezdek szédülni. Harry még mindig értetlenül néz rám, mire csak leesik neki amit mondtam.