~ Season ~ Befejezett

40. Az enyém örökké!!!

Hát ez a nap is eljött! Bevallom őszintén nem terveztem 40 részre, valamiért vitt előre ez a sztori. Még szeretnék írni hozzá egy epilógust, de ezt jelenleg nem ígérem. Köszönök minden egyes vote -ot! Minden egyes megtekintést! Minden hozzászóllást, ezekből látom leginkább érdemes írnom. Jó szórakozást puszi, R. 😘

Harry:

Már vagy harmadjára tusolok annyira izzadok. Ebben a nyomorult városban ne változott semmi. Rohadt meleg van és rengeteg homok, hogy a drágát idézzem „még a seggemben is homok van" vinnyogta a két évvel ezelőtti futamon. Emlékszem nagyon is jól! Akkor is ahogy most is nekem kell felébreszteni. Kicsit félek, hogy őszinte legyek a reggeli Louis igen hülye tud lenni. Bár ahogy akkor, most sincs reggel. Persze hiába szóltam már neki kétszer. A kávé is rég kihült amit a szobaszervíz felhozott. Már ha lehet ezt a löttyöt kávénak hívni. Azonkívül, hogy barna más köze nincs is a jól megszokott reggeli ébresztőhöz. Kezeimet idegesen gyűrögetem, próbáltam Herman-t is rávenni ébressze fel, de messzire menekült inkább. Normál esetben nekem sem lenne gondom, csakhogy most tizensokórás repülő út után mikor megérkeztünk már akkor hülye volt. Az élő fába is belekötött, jó ez csak egy hasonlat mert közel s távol nincs itt fa. Összeszedve minden bátorságomat halkan nyitok be a hálószobánkba. Ahogy elnézem a hatalmas ágyban fekvőt, a szívem hevesen dobogni kezd. Most is két év után is, annyira szép és én túlságosan szeretem. Kezd a kancsó víz remegni a kezemben, valóban jó ötlet-e? De nincs más választásom, ha időben ki akarunk érni a pályára muszáj. Szinte már lapos kúszásban érem el az ágyat, idő előtt nem volna jó lebukni. Akkor még talán el is ver, na nem a jó értelemben. Hanem úgy igazán, annyira belejött a szaladgálásba. Most már kerget is sokszor, márpedig ő Louis talál rá alkalmat mindig. Azért még utoljára nyál csorgatva nézek végig a formás hátsóján.

- Ha megpróbálod, megöllek. – dörmögi valamelyik párna alól, azt nem tudom melyik alatt van. Csak hát mire ezt kimondja a kezem már fordul és az edény tartalma a nyakába borul.

- El sem hiszem Paraszt, hogy megint megcsináltad! – ordít, de kimászik az ágyból. Résnyire nyitott szemekkel megáll egy pillanatra az ágy mellett. Hátrálni kezdek inkább futok, mint megvárjam amíg elkap.

- Fuss! – visítja el magát és ahogy akkor rég most is megfuttatom a lakosztályban úgy rendesen. Lihegve áll meg a kanapé egyik oldalán a szemét le sem véve rólam.

- Milyen ironikus Harold! Pont két éve ugyan ebben a hotelben voltunk. Akkor ha jól emlékszem nem így keltettél. – szűri a fogai között láthatóan elég mérges. Bár szerintem vicces, mindenéből csorog a víz.

- Nem? Akkor hogyan keltettelek?

- Csókkal, baszd meg. Nem vízzel, hát milyen férj vagy te?

- Jó? – kérdezek vissza kíváncsian. Meg sem mozdul ahogy én sem. Bár felmértem már a menekülési útvonalat.

- Nem, a jó férjek nem egy kancsó vizet borítanak a szerelmük nyakába. A jó férjek kérlek szépen, lágy simogatásokkal és csókókkal keltenek. – dörren fel és a hálóba trappol. Nem mozdulhatok, ismerem. Az ördög nem alszik és amilyen angyalian néz ő ki annyira ördög is egyben. Hallkan hátrálok az ajtó felé hátat fordítani nem merek egy pillanatra sem. Félek, hogy mérgesen rám veti magát és még a tegnapi foltjaim is megvannak.

- A buszon találkozunk, ott beérlek! Ne aggódj nincs még vége. Forralgatom a bosszút. – kiabálja ki. Sejthettem volna, hogy ez lesz hiszen ismerem jól. A levegőt kifújva a tüdőmből fordulok meg a kilincsért. Olyan történik amire nem számítok. Egy iszonyatosan kócos, de felöltözött Lou támadás ér. A hátamon köt ki és morogva harap a nyakamba.