~ Season ~ Befejezett

32. Megvagy

Ahogy bekanyarodok az utcába, fel is tűnik a ház előtt két rendőr autó. Sietős léptekkel szálok ki a kocsiból. Csak oda intek nekik, egyből a bejárati ajtóhoz megyek. A kulcsom keresem a zsebemben, de már belülről motoszkálás zaja üti meg a fülemet. Az erősen szorító karokra eszmélek fel, amik berántanak a nyílászárón. Még levegőt sem tudok venni a hirtelen meglepetéstől, fel is passzíroznak rá belülről. A világ legfinomabb ajkai tapadnak a számra.

- Ohm végre! - dünnyögi állatias morgás kíséretében, miközben beengedem a nyelvét a számba. Ami hosszú percekig nem is enged szabadulni nem mintha akarnék. A nyakamra siklanak a puha ajkak, kutató kezeivel már a nadrágom gombjánál jár. A vágy egyre jobban a hatalmában kerít, a rózsaszínköd lepi el az agyamat. Azt is elfelejtem, hogy egész úton gyilkos gondolataim voltak vele szemben. Amikor a pólót rángatja át a karjaimon, a kéjtől remegve pillantok rá. Sikerül kicsit magamhoz térni, hogy kinyissam a szemem és végig nézzek rajta. Egyszál semmiben áll előttem, szépséges szerszáma már acélmereven vár rám.

- Csak nem készültél? - bökök felé a számat nyalogatva.

- Azóta, hogy letettük a telefont. - bólogat majd morogva rángat a kanapé felé, újra birtokba véve a számat. Egy laza mozdulattal taszít hanyatt a lefóliázott bútordarabon. A nadrágomat lerángatja mielőtt a lábaim közé helyezkedne.

- Én akarlak megbüntetni, nagyon rossz voltál - nyögöm elfúló hangon, amikor nyelve végig siklik a kulcscsontomon. A mellkasomon mégjobban kihegyezi a kis csúcsokat. Gondolataim már rég nincsenek, csak az izzó vágy marad.

- De, de, de megbüntethetsz, később. Majd miután végeztem veled. - lihegi miközben a szája egyre lejjebb és lejjebb siklik a hasamon.

- Le kellene előtte tusolnom. - nyöszörgöm, mikor nedves ajkai már a köldökömnél járnak. Leheletét már érzem a farkamon, kutató ujjai olyan helyen érintenek, amitől végkép el fogom veszteni az eszemet.

- Nem ártana a síkosító, nem megyünk fel? - kérdezem két nyüszítés között. Felkapja a fejét és dühösen rám néz.

- Most tényleg? Mindent kitalálsz csak ne kelljen velem lenni? Nem egyszerűbb, ha megmondod, hogy nem akarsz már? - tátott szájjal nézem ahogy felugrik rólam. Felkapja az alsóját és eldübörög az emelet irányába. Alig tudok a sokktól magamhoz térni miközben feltápászkodok. A hálóba lelek rá az ágy szélén ül az ajtónak hátal.

- Harry most mi bajod van? Miért csinálod ezt? - de meg sem moccan nem is válaszol. Lassan mászok a háta mögé két kézzel végig simítok a vállain. Miközben apró puszikat hagyok rajta, itt - ott megcsipkedve a fogaimmal.

- Már nem szeretsz. - morogja karba tett kezekkel. Csajosan csapja oldalra a fejét, még a haját is rázza hozzá. Mikor a nyakához érek lehunyt szemekkel hajtja hátra a fejét, pedig csak a leheletemmel csiklandozom. Picit a fülipájába harapok mire felszisszen.

- Dehogynem szeretlek, Paraszt. Csak egész nap izzadtam, idegeskedtem. A kezeim véresek, látod? Inkább gyere velem tusolni te mamlasz vagy fürdeni. - kacsintok rá miközben felé tartom az öklömet. De már húzom is magammal a fürdőszoba felé. A fenekemet markolászva követ. Gyorsan megengedem a vizet, amíg megtelik örömmel csókolóm körbe a gyönyörű testét.

-Mit csináltál magaddal? - mutat a kezeimre, de csak megrántom a vállam. Most nem áll szándékomban ecsetelni, hogy szétvertem az apja képét. Oldalát simogatva puszilgatom tovább az alsóját lesegítve róla.