~ Season ~ Befejezett

16. Az utazás

Harry

A pillangók kitörni készülnek a hasfalamon keresztül, boldog vagyok. Nem akart ugyan hozzám jönni, de a gyűrűt elfogadta. Ez is jó, ez is elég. Legvadabb álmaimban sem gondoltam, hogy hozzám jön. És ez így is lett, de ez nem szegi a kedvem. Ettől talán még jobban szeretem. Most itt ül mellettem, gyönyörködöm az azúr kék tekintetében. Fel sem tudom még fogni ezt az egészet. Ha lehet még szerelmesebb vagyok belé, mint eddig.

- Gyere cicus, elviszlek elő nászútra! - ahogy elnézem ő is annyira van lesokkolva a történektől amennyire én. De nem bírom abba hagyni a vigyorgást.

- Hová akarsz vinni? A futam tudod, most nem alkalmas az idő. – dadogja megilletődve.

- Ó, édes naiv kincsem. Egy Európai körútra gondoltam. - de mikor leesik neki, akkor csak hangosan felnevet. Még hosszú lesz az út odáig, szinte egész éjjel úton kell legyünk. Muszáj időben odaérni, hogy ne bukjunk le.

- Mi lesz így apáddal? Mármint mikor akarod ezt megosztani vele? - közben a gyűrűt csodálja és forgatja az ujján.

- Egy darabig még szeretném megtartani csak magunknak. Október 3. -án apám egy ismerkedős estét szervezett Angelique családjának. Amire természetesen együtt tervezek veled menni, majd ott szándékozom ledobni a bombát. Anyám születésnapja másnap lesz, addig már nem tud semmit csinálni a céggel. Aznap éjfélkor úgy is jogerőre emelkedik a záradék. Addig csak kiérdemlem, hogy hozzám gyere. Na mit szólsz? Benne vagy? - először csak gonosz vigyorra húzza a száját.

- Nem rossz ötlet. Hatalmasat fog szólni! Nem félsz Hazzy? - látom rajta, hogy ő viszont igen.

- Nem, nem félek. Mert szeretlek és te szeretsz! Velem vagy, együtt erősek vagyunk. - simítok végig gyengéden a combján.

- Aludj kicsit még két óra a kompig. Majd felébresztelek. - küldök egy légpuszit felé. Majd le is hunyja a szemeit.

- Én is szeretlek Hazzym! - motyogja már szinte félálomban. Halkan szól a zene, végig a tervemen jár az eszem. És még mindig alig hiszem el, hogy hozzám fog jönni. Újra és újra meg kell érintsem a gyűrűt az ujjamon. Hátha csak egy álom, ami mintha el akarna illanni. De nem, nem fog, ez a valóság. Persze a szezon végén szeretnék tisztességes esküvőt, vendégeket. Az sem érdekel, ha ugrik a cég vagy a vagyon. Ő az enyém legyen teljesen, ez a fontos. Tényleg nem is tudok róla semmit, még azt is csak a papírjaiból, hogy hol született. Az elkövetkezendő időkben lesz mit megbeszélnünk. Már egészen besötétedik mire oda érünk a komphoz. A négy órás hajóút alatt szándékozom én is aludni egyet. Elég sokan vannak ilyenkor is, a Kékszeműm még mindig alszik. Mielőtt elmennék az irat ellenőrzésre, és a szobakulcsért, még felébresztem.