~ Season ~ Befejezett

15. Az eljegyzés

Az elmúlt két hét csodálatosan telt. Végül nem került szóba, hogy mit eszelt ki Hazzy. Úgy vagyok vele majd biztos elmondja, ha itt lesz az ideje. Az utolsó nap az apja a szívbajt hozta rám amikor magához hívatott az irodába. De amint megérkeztem láttam, hogy nem csak engem Harry-t is magához rendelte. De végül csak ordibál egy sort a reptéren történtek miatt, amit a Göndör még csak figyelemre sem méltat. Elmélyülten nyomkodja tovább a telefonját.

- Egyszer már elmondtam nektek, hogy nem akarok ilyen szemetet a sajtóban látni. Miért nem tudjátok fel fogni. Téged meg.. téged meg... ki foglak rúgni. - indul most felém dühtől vöröslő fejjel.

- Ugyan apám dehogy! Nem fogsz te senkit kirúgni és meg ne próbálj akár egy ujjal is hozzáérni. - szólal meg végre a szexi mély hangján. Gyilkos pillantásokkal méregeti az apját, bátorsága nekem is erőt ad.

- Ó, ugyan miért is nem fiam? Én vagyok ennek az egésznek a feje! - mutat maga köré - Azt rúgok ki, akit csak akarok!

- Nem Louis-t biztos nem fogod, különben nem nősülök meg és nem lesz a tiéd a cég! Tudok a záradékról! Azt hitted el tudod titkolni előttem? Vagy békén hagysz bennünket vagy előbb veszem el azt a szukát és ugrik a vagyonod! Na melyiket választod? - Mr. Styles ökölbe szorított kezekkel áll, halványan még remeg is. Megszólalni sem merek olyan feszült a levegő. Egész apróra összehúzom magamat a fotelban.

- Rendben, de akkor marad az eredeti időpont. - vicsorogja erőltetetten.

- Csinálj, amit akarsz, de mi most megyünk. Részemről ez a beszélgetés le van zárva. Majd tájékoztass mikor kell megnősülnöm, kíváncsian várom. - nyújtja most felém a Göndör a kezét és húz fel a fotelból. Átöleli a derekam, egy szó nélkül hagyjuk ott a villámló szemű apját. Remegek az idegtől, most mi lesz? Még korábban elveszíthetem, reszketésemet megérzi és megáll. Maga felé fordít, hogy a szemeimbe tudjon nézni.

- Szeretlek! Ugye tudod? Mindent azért teszek, hogy elkerüljem ezt az egészet. Kérlek bízz bennem. - szemeivel könyörög. Már rég nem tudok neki ellenállni, talán már az első éjszakán megfogott.

- Bízom benned, én is szeretlek. - arcát a felé közelítő tenyerembe hajtja, majd nyom bele egy csókot.

- Gyere mennünk kell, a többiek lassan indulnak a buszhoz. Van egy meglepetésem. - lemegyünk a parkolóba, ahol már tényleg sorakoznak a buszok. Mindenki izgatottan csicsereg, a közelgő holland nagydíj a téma. Herman megérinti a karomat, majd félre von egy félre eső helyre.

- Beszéltem a főnökkel, vagyis Harry - vel. Nektek még ma este dolgotok van itt Angliában. Majd éjjel a csapat után jöttök.

- De mi? Te miről beszélsz? - vágok a szavába, de csendre int.

- Hallgass már. Ne szólj közbe. Nos, Beadtam Desmond- nak, hogy én viszlek át Hollandiába. Mert nem bírod még jól a bezártságot a buszon. Harry meg a saját kocsijával megy a csapat után. Bízz meg benne, szeret téged mindennél jobban. Most viszont menj és nem mozdulj mellőle. Sok sikert. - legnagyobb meglepetésemre megölel, csak állok ott leengedett karokkal, zavartan. Végül elindulok, hogy megkeressem a tömegben a Göndört, lassan elfogynak az emberek a buszok körül. Harry int a fejével a parkoló felé, szó nélkül indulok el abba az irányba. Most nincs itt a vitatkozás ideje, a gyomromban egy gombóccal várakozok rá. Végre kigördül az utolsó busz is az épület elől. Megjelenik a jól ismert alak, óriási sóhajjal esek a karjaiba. Csak ölel percekig, mikor végre kienged az ölelésből csak csillogó szemekkel néz rám.