~ Season ~ Befejezett

35. Együtt, örökké

Mindjárt itt a következő szezon, talán ez eddigi életem legszarabb időszaka. Ez a kibaszott plafon is rohadt rusnya, kurvára elegem van már a bámulásából. A fenekem is zsibbad, alig bírok moccanni. A rohadt nővér meg nem hajlandó több fájdalomcsillapítót adni, nem is tudom mi a fasznak van még itt. Már vagy hússzor elzavartam és kirúgtam, de mindig visszajön. A faszért ennyire értetlen és makacs. A tv ben sem adnak semmi újat, mindig ugyanazok a hülye sorozatok mennek egész áldott nap. NCIS, Miami Helyszínelők, mindenféle helyszínelők, annyit néztem már, hogy tökéletesen el tudnék tüntetni egy gyilkosságot.

- Hogy van ma az én drágám? - dugja be a fejét a Paraszt az ajtó nyíláson. De csak az egyik párnát vágom hozzá, persze fekvő helyzetből még célozni sem tudok rendesen.

- Mit a tökömet keresel itt? Nem megmondtam, hogy húzzál kifelé a házamból? - ordítom felé, de csak beljebb lép egészen az ágyamig sétál. Majd karba tett kezekkel áll meg fölöttem.

- De megmondtad Hugyos, csak engem nem érdekel. Szedd össze magad és fejezd be a hisztit! - próbál mérgesen nézni, de nem megy neki.

- Állj le! Ez nem hiszti! Nem neked tört ripityára mindkét lábad! Úgyhogy kussolj és takarodj innen. Mikor fogod már fel? Nem akarom, hogy itt legyél! Menj, hagyj el végre! Kezdj új életet! Keress magadnak valakit, aki nem egy rokkant. - a maradék párnát is hozzá vágom a távirányítóval együtt. De ha maradt volna még valami a közelemben akkor azt is. Közben a nővér lép a helyiségbe, rosszallóan ingatva a fejét. Elkezdi összeszedegetni az általam szétdobált dolgokat. Legalább lesz mit újra elhajigálni.

- Ma is bolond! Vigyázzon vele! - szól Harold az ötvenes éveiben járó nőhöz. Akinek birka türelme van, ő nap mint nap megkapja ezt tőlem. De nem hatja meg, nem tudom a Paraszt mennyit fizethet neki. De biztos megéri a szenvedés és én nem kímélem ahogy ma sem.

- Ma még be kell mennem a céghez. Ma lesz az évadnyitó értekezlet. De estére itthon leszek, addig viselkedj kicsit normálisabban! - dörren rám a hínárhajú félisten.

- Nem érdekel, úgyis mindig csak a kibaszott céged fontos. Az sem izgat mikor jössz, sőt ne is gyere! Nem vagyok rád kíváncsi! És most takarodj kifelé! - köpöm felé a szavakat, mire sarkon fordul és elhagyja a hosszú lábaival a helyiséget. Persze neki megy, neki egészségesek a lábai. Neki nem műtötték háromszor, nem vasalták körbe az összes csontját. Csak én érzem magam úgy, mint egy kibaszott terminátor. Élő szövet a fémvázon, fasza! És mindezt miért? Egy szaros kupáért! Öt hónapja nem tudok lábra állni, öt kibaszott hónapja fáj minden nap! Bezzeg neki? Neki semmi, egész nap mászkál jobbra balra. Meg futni jár, éli világát vígan. Én meg a wc -re is alig tudok kimenni egyedül. Nem, hogy ebből a kibaszott szobából.

- Ne legyen ilyen kemény vele Louis! Ő szereti magát mindent megadna, hogy újra egészségesnek lássa. - szólal meg a nő halkan. - Most jöjjön! Egy kicsit muszáj lesz felkelnie mindjárt itt a gyógytornász. - közben már a hónom alá nyúl, hogy felsegítsen az ágyból. Kicsit sem könnyítem meg a dolgát, szenvedjen csak ha akar. Na még az is, az - az idióta fickó. Egész nap kínoz minden féle baromsággal. Próbálna ő ilyen fájdalmak közepette mászkálni. Vagy csak úgy egyáltalán élni és mozogni. Minden napom ugyanúgy telik. Reggel felkelés, a nővér mosdóba kísér. Majd ott is hagy, na legalább nem nézi végig mit csinálok. Viszont ma mire kiérek már hűlt helye. Nem baj majd visszajön, ha nem az még jobb. Pisi, reggeli, a Paraszt jön idegesíteni. Aztán a gyógytornász egész nap, majd megint a nővér. Ebéd, vacsora, tévé és végül Harry. Veszekedés, én elküldöm ő nem megy el. Inkább csak rám csukja a szoba ajtót miközben hagyja, hogy ordítozzak utána. Másnap kezdődik minden előröl. Néha átjönnek a nagyszüleim, de csak néha. Elmondják, hogy ez nincs így jól stb. stb..... Mindig mindenki jobban tudja mit kellene csinálnom, hogy jobb legyen. De ez már nem lesz jobb soha. Azt nem értem miért nem hagy már mindenki békén a francba, Harry miért nem hagyott már el rég. Pedig esküszöm mindent megtettem már, de még mindig itt van. Ne szeressen, így nem, nem akarom. Neki olyan kell, aki egészséges, akivel el lehet menni bárhová. Hát velem nem én béna vagyok, rokkant egy kész csődtömeg. Meg kellett volna inkább haljak abban a kibaszott autóban tavaly. Alan csak félmunkát végzett. Még ehhez is puha pöcs volt, hogy legalább rendesen elintézzen. Azóta már biztos ráhajtott a főnökre, de legalább engem sikerült félre állítani az útból.