~ Season ~ Befejezett

11. Vihar

A sajtó és apa is megelégedhet, meg van a csomó fotó amire vágytak. Angelique tökéletesen játszotta a szerepét. Még a csókját is megkapta, most boldog lehet. Már csak azt remélem Louis- hoz nem fog eljutni. Amikor délután belépek a lakosztályba, a kanapén ücsörög a telefont nyomkodva. Látszólag nem tud semmit, de amikor rám néz akkor a szemei mást tükröznek.

- Ugye nem kezded el megmagyarázni? - fordítja felém a telefon kijelzőjét. Csak megrázom a fejem, mire undorodva húzza el a száját. Lesütöm a szemem és inkább bemegyek a hálóba átöltözni. Elmondhatatlanul szégyellem a történteket. Nem jön utánam, nem kérdez többet. Igazán elfog a rettegés, most nem tudom mi lesz velünk. Lou a szekrény előtt áll és a ruháit dobálja kifelé a bőröndjébe.

- Te most mit csinálsz? - kérdezem tőle ijedten.

- Mégis mit csinálnék? Minek látszik? - néz rám most megvetően.

- Kérlek, beszéljük ezt meg! Könyörgöm! Ez csak látszat. - lépek a háta mögé. Átölelve a derekát, a vállát puszilgatom. Reszketve rántja ki magát a karjaim közül és fordul felém.

- Nem érdekel mi ez! Ha annyira látszat lenne, akkor miért smárolsz vele ilyen átéléssel? Hmm?? Ne csináld, ezt nem teheted velem! Neked barátnőd van baszki! Hogy lehettem ekkora hülye?- kiabálja már az arcomba közben a hajába mar.

- Ez csak apám műve, kérlek! Sosem voltam együtt vele, nem is leszek. - lépek most közelebb. Most nem húzódik el hagyja, hogy végre átöleljem.

- Lesz még ilyen, sajnálom. Nem tudom, mit tehetnék! Nekem csak te kellesz! - támasztom a homlokom az övének.

- Ha én kellek, akkor állj ki apáddal szemben! Értem!  - mondja, de hangja lemondóan cseng.

- Szeretném ha maradnál! Légyszíves! - fogom most két tenyerembe az arcát, de lehunyja a szemeit rám se kelljen néznie.

- Ha apád műve és te annyira nem akarod, akkor miért nem tudsz nemet mondani? Nem akarom, hogy akár egy ujjal is hozzám érj. - majd ki is rántja magát a karjaim közül. Csak bólintok ez is elég, ha legalább itt marad! Talán még nincs veszve minden.

- Elmeséled mi történt a futamon? - kérdezi hirtelen. Meglepődőm a kérdésen, miért pont most teszi fel ezt a kérdést.

- Nem akarsz előtte tusolni? Menni fog vagy segítsek? - bár reménykedem benne, hogy nem fog kelleni. Mert abból nem csak tusolás lesz. Nem hiszem, hogy kibírnám, hogy ne érintsem meg.

- Nem köszönöm megpróbálom egyedül. Ha akarsz, nyugodtan átmehetsz addig a barátnődhöz. - csak lehajtott fejjel hallgatom a gúnyos beszólásokat. Tudom, megérdemlem.

- Ez a közös szobánk nem csak a tiéd. Nem megyek sehová és nem a barátnőm. Most nem maradhatsz egyedül. - de már be is megyek egy tiszta alsóval és pólóval a honom alatt a fürdőbe. Megelőzve őt ezzel, nekem úgy is gyorsabban megy. Kivételesen elidőzöm egy kicsit, nagyon jól esik a forró víz, de az ajtó nyílására leszek figyelmes. Mr. Hisztis csattog be morogva.

- Meddig tollászkodsz még? Már vagy egy órája állsz a tusolóban. Igazán kihúzhatnál innen, pisilnem kell.

- Hát akkor, tessék! - mutatok a wc felé, de csak áll tovább és mered rám.

- Most mi van? Ne csinálj már, úgy mintha szűz lennél! Láttam már a farkad vagy segítsek tartani? - fordulok meg vigyorogva. Persze így premierbe lát engem, még jobban elvörösödik. Lekapom a fogasról a törölközőt magam köré tekerem, megfordul és a wc felé indul. De csak áll előtte és meredten figyeli.