~ Season ~ Befejezett

28. Autó lopás

Harry a tükör előtt állva szuggerálja magát, hosszú haját felfogta. Az öltöny, amit erre az estére választott randa ugyan, de remekül áll rajta. Tökéletesen mutat minden egyes porcikáján.

- Na, hogy nézek ki? - fordul felém. Nekem még nem sikerült összeszednem magamat, csak az ágyon fetrengve figyelem őt.

- Szerelmem, csodálatosan! Mint mindig. Biztos el fognak ájulni tőled a mennyasszonyod szülei. - két lépéssel terem mellettem és a csípőmre ül.

- Nekem csak az a fontos, hogy te ájulj el. - hajol le egy hosszú forró csókra. Legszívesebben újra szeretkeznék vele, hiába alig egy órája volt az előző. Már pusztán a csókolózás is elég vele, hogy a libidóm az egekbe szökjön. Nyögve lököm fel a csípőm, hogy érezze mit vált ki belőlem már ennyi is. Lassan válik el az ajkaimtól szemei szerelemtől izzanak.

- Lassan indulnunk kell! - mondja szomorúan, mire csak egy újabb nyögés hagyja el a szám. Leugrik rólam az ágy mellől húz fel engem is. Nagyon nincs kedvem menni, legszívesebben itt maradnék az ágyban szenvedni. Ólom léptekkel lépek a gardróbba, igen Harry lakásában ez is van.

- Amíg elkészülsz hívok taxit, a nappaliban várlak. - szól vissza kifelé menet a telefon már a fülén. Leakasztom a nekem szánt sötét kék öltönyt, kénytelen kelletlen veszem fel. A gombóc a torkomban és a gyomromban már görögdinnye méretűre kezd nőni. Mi lesz még itt, atya Úr Isten!!! Csak a szemeimet forgatva megyek Harry után. Teljes menetfelszerelésben vár a bejárati ajtónál.

- Muszáj nekem is mennem? - kérdezem reménykedve. Csak mellém lép átölel és egy puszit nyom a homlokomra.

- A férjem vagy, muszáj jönnöd együtt kell végig csináljuk. Emlékszel? - mutatja fel a gyűrűvel a középső ujját.

- Szeretlek! - majd ki is lépünk a bejárati ajtón. A taxiban egész úton az ujjait babrálja, ő is feszült. Nem tudhatjuk mi lesz a reakciója a nagy Styles- nak. A hátsó ajtón megyünk be Harry maga előtt taszigál. Szembe találom magam egy idősödő, nagymellű nővel.

- Á az hittem már nem is jöttök, nagyon vártalak benneteket. - és se szó se beszéd elkezd ölelgetni meg nyomorgatni. Segélykérőn nézek a Zöldszeműre, de az csak vigyorogva áll mögöttem.

- Hello Martha! Én már nem is számítok? - szólal meg végre.

- Na hadd lássalak! - tol el magától, hogy szemügyre vegyen - Herman sokat mesélt rólad! - közben körbe forgat maga előtt, mikor eleget nézelődött a fenekembe csíp.

- Hát tényleg szép vagy! Már értem miért tudtad elrabolni az én drágám szívét! - mosolyogva lép most már Harry-hez, aki örömmel ölelgeti meg. Az ajtóban Herman jelenik meg, ő közvetlenül utánunk érkezett. Hivatalosan neki itt sem kéne lennie, ahogy nekem sem.

- Apád a dolgozó szobában vár rád. Kérte ha megérkezel küldjelek be hozzá. De ne sokáig húzzátok a vendégek már itt vannak. - húzza el a száját a nő. Látszik ő sincs oda ezért az egészért.

- Oké Martha, köszönöm. Addig beszélgess Louis - val, ne hagyd elmenni. Mert képes rá! - majd hozzám lép a fülemhez hajol, hogy csak én halljam.

- Nem sokára jövök. Alig várom, hogy otthon lehessünk! - morogja, miközben beleharap gyengéden a fülcimpámba.

- Szeretlek Hugyos. - mondja ezt már hangosabban és már itt sincs. A Martha - nak nevezett nő csak felvont szemöldökkel néz rám, majd hellyel kínál.