~ Season ~ Befejezett

17. Kicsi az autó

Harry

Leparkolunk a mélygarázsban, de még nem akaródzik kiszállni egyikünknek sem.

- Mit csináljunk ezekkel? - mutatja fel a középső ujját Louis. - Biztos ez lesz az első, amit ki fognak szúrni. - ráemelem a tekintetem már most látom, hogy borzasztó nehéz időszaknak nézünk elébe. Mélyről jövő sóhajjal veszem le a nyakamból az egyik nyakláncomat és nyújtom át neki.

- Így mindig veled lehet és a ruha alatt el tudod rejteni. - közben a másik láncra a sajátomat fűzöm.

- Annyira sajnálom. - hajtom le a fejem nem akarom, hogy lássa a szememben összegyűlő könnyeket.

- Tudom, én is sajnálom. De most told hátra az ülést! - értetlenül kapom fel a fejem. Miért kéne ezt tegyem? De nem kérdőjelezem meg hanem teszem, amit mond. Átszenvedi magát hozzám és terpeszben rám ül.

- De rohad szűk ez a kocsi! Nem tudtál volna nagyobbat venni? - egyre jobban fészkelődik, hogy elférjenek a lábai. Persze az ágyékát szorosan hozzám préseli közben.

- Hát drágám! Nem terveztem soha, hogy ilyeneket csináljak benne! - kezeimet a derekára vezetem az oldalát simogatom közben. A nyakamon lévő nyaklánccal babrál majd nyom rá egy puszi. Végül felém tartja a sajátját egyből megértem mit szeretne ezzel. Én is elismétlem a mozdulatait. A hajába túrva húzom magamhoz egy csókra. Selymes nyelve végig járja a szám belsejét, hogy menedéket leljen a nyelvem társaságában. Érzem fokozódni a vágyát kicsit rászorítok a csípőjére, mire megvonja tőlem az édes ajkait.

- Egyébként meg honnan tudod, hogy mire készülök? - kérdezi csábos szemöldök húzogatások közepette. De, amikor a nadrágját készülök kigombolni nem tiltakozik. Az intim pillanatokat egy kopogás szakítja félbe, ijedten kapjuk tekintetünket a hangra. Herman ácsorog a kocsi mellett lehúzom az ablakot. Louis visszagombolja a nadrágját az igencsak vágyromboló kopogás után.

- Apád már ébren van és rád vár a szobádban. Mondjátok ti mindig ezt csináljátok? - kérdezi. Miközben a szemei mosolyognak. Morogva mászik ki a Kékszemű az ölemből. Nekem sem tetszik, de hát nincs mit tenni.

- Menj előre édes. Hozom a cuccomat és jövök. - kiveszem a csomagtartóból a táskámat. Amikor a testőr mellém lép. Hogy Lou ne hallja kezd el beszélni.

- Van egy rossz hírem Harry. Apád a ti szobátokba költöztette Angelique-t.

- Na ez kurva fasza! Most mit csináljak? - teszem szét a kezem.

- Louis elalhat nálam, de a többit neked kell megoldanod. Most viszont menjünk. - veszi ki a kezemből a csomagokat. Elsőre úgy tűnik a szerelmem nem hallotta a beszélgetést. De mit fogok csinálni, azt még én magam sem tudom. Már csak a liftben fordulok felé látom a szemein, hogy aggódik.

- Figyelj édes egyelőre úgy tűnik, nem lehetünk egy szobában. Apám és Ange ott van, de amit lerendezem átmegyek hozzád Herman - hoz. Rendben? - de csak bólint egy haloványat. Tekintetén látom, hogy még mindig bizalmatlan kicsit. Átölelve próbálom megnyugtatni és magamat is. A gyomoridegem kezd a tetőfokára hágni, ahogy emelkedik velünk a szerkezet. A megfelelő emeletre érve alig lépünk ki a liftből, ő már el is indul Herman után. Még vissza rántom egy utolsó csókra, éreznem kell mielőtt az ütközetbe indulok. Annyira nehéz elengednem lehet, hogy örültség ez az egész. Már most fel kellene világosítani apámat és hagyni, hogy az egész örökség menjen a fenébe.