~ Season ~ Befejezett

7. Vietnam- Hanoi 04. 05 /I.

Látni nem látom őket, de hallani tökéletesen lehet mindent innen, ahol állok.

- Na mi van? A Tomlinson gyerek megint késik? - kérdezi a hang. Most már beugrik kinek a hangja ez Mike a szerelők főnöke. Na egyre kíváncsibb vagyok vajon miről lesz még szó.

- Ne is mond! Már a faszom ki van vele. Akkora a szája, mint a bécsi kapu. Fater csak bosszúból akasztotta a nyakamba. - persze Harold vagy téged az enyémbe. Ó, hogy rohadnál meg!

- Hát az biztos, hogy a pofája nagy. De jó pilóta, azt be kell lásd! Miért nem kapod el egy körre és töröd le a szarvait?

- Szerinted még nem tettem meg? De nem volt egy nagy szám, de egynek elment. - na itt lesz vége ennek a kurva beszélgetésnek. Tiszta erőből csapom be a fém szekrényajtót, ami hangos csattanással vágódik be. Persze mindkét delikvens azonnal felém kapja a fejét. Harry szemein látom, nem kicsit van meglepődve. Dühösen állok meg velük szemben, először Mike-ra nézve.

- Nem, kivételesen nem késtem el! És igen kibaszottul igazad van, nagy a pofám. Nem csak simán jó, hanem kurva jó pilóta vagyok. - most Harry felé fordulva folytatom - Ahhoz képest, hogy nem voltam nagy szám mégis a nevemet vonyítva élveztél el Paraszt! - ezzel hagyom ott mindkettőt. Annyira mérges vagyok, hogy még a fülem is füstöl az idegtől. De nem is Mike- ra inkább Harry-re. Tényleg nem szabadott volna megbíznom benne. Pedig már kezdte magát beférkőzni a lelkembe és a szívembe. Kiérek a rajtrácsra már minden készen áll. Felkapom a sisakom, előtte a fülemre igazítom a rádiót. Nagyon remélem, hogy nem fog a mocsok hozzám szólni a futam alatt. A cél utáni ütközést sikerült elkerülnöm így most a safetycar mögött kell autózni, már a harmadik kör óta.

- Mikor megy ki ez a szar előlem?

- Csak nyugi a kör végén nyomhatod. Minden rendben lesz. Sajnálom - válaszol. De a hangján érzem, hogy még ő van megsértődve. Tudom az utolsó szóval a történtekre utalt, de ez most nem érdekel. Persze nem hagyja ki, hogy ne sorolja el mit hűtsek, vagy melegítsek. A gumikra vigyázzak.

- Mi van baszki, nem tudod befogni a pofád? Fosd a szót az öltözős haverodnak! Amúgy meg egész idő alatt ezt csinálom, nem kell tíz másodpercenként mindenre figyelmeztetned! Tudom mit csinálok, csak hagyjál már békén a picsába!

- Tomlinson ezért van egy jelenésed a futam végén! Rohadtul kihúztad a gyufát! - na ez a hang már tuti dühös, nem baj legyen ennyi a minimum. Legalább sikerül felidegesíteni. A futam végéig már egyszer sem hallom a hangját. Sikerül is felhozni a csapatot a második helyre. Ez sem rossz helyezés bár annyira nem örülök neki. Még ki se szállok a kocsiból, a Göndör már ott toporog mellettem. De szerencsére vagy nem, nem vagyunk egyedül így inkább nem szól egy szót sem. A mérlegelés után, pedig azonnal megyek a tribünre ünnepelni. Végig követ, mint egy pincsi kutya, de tudomást sem veszek róla. Most a főmérnökünk Chris jön átvenni a konstruktőri kupát. Persze ő is csupa pezsgősen végzi szokás szerint. Végül csak este jutok vissza a hotelbe, hulla fáradtan állok be a tusolóba. Az ismerős alak áll az ajtóban karba tett kézzel nézi, ahogy fürdöm.

- Ha kinézelődted magad, el is húzhatsz! - mordulok rá. De meg sem mozdul.

- Nem megyek sehová, beszélnünk kell! - törölközővel a derekamon állok elé. Most talán még dühösebb vagyok rá, mint délután. Szemei szinte már könyörögnek, de minek! Megmondta, nem jelentek neki semmit. Akkor miért akar beszélni, faszom kíváncsi rá.