~ Season ~ Befejezett

9. Vietnam - Hanoi 04-05 /III.

Harry

Louis már a rajtrácson ücsörög az autóban esernyővel a feje felett. A paddock- ban már ott van Chris a főmérnök és Philip a technikai igazgató. Nekem vissza kell mennem a boxba, mert apám pont most hív. Fogalmam sincs mi lehet ennyire sürgős. Viszont jó lett volna még utoljára a szépséges kékekben elmerülni. Természetesen szakad az eső és már húsz perce halogatják a rajtot.

- Apa most nem érek rá! Mindjárt kezdődik a futam, tartsd egy kicsit. - szólok a telefonba, nem kicsit vagyok ideges.

- Még öt perc! A többiek eső gumin vannak. Neked átmenetit raktak fel, az első körben óvatosan. Reméljük gyorsan szárad a pálya. - mondom még utoljára Louis - nak, mielőtt elindulna a mezőny. De ez az infó kicsit sem nyugtatja meg.

- Remélitek? Ne szórakozzatok már velem Harold! - válaszolja idegesen. Hallom a hangján, hogy borzasztó feszült. De ez nem az én döntésem volt, Philip erőlködött szerinte rendben lesz így.

- Csendet! Csak tartsd magad mögött a mezőnyt az első pár körben! - közben leveszem a fülest, folytatom apámmal a diskurzust. A fények kialszanak elstartol a mezőny. Fél szemmel nézem, fél füllel pedig hallgatom a rádiót.

- Vigyetek már be kerékcserére, rengeteg víz van a pályán. - mondja az első kör után.

- Maradj még! Jól csinálod, már alig esik az eső! - válaszol neki Philip a technikai igazgató.

- Mi az, hogy alig esik te barom, szakad. Hol van a főnök? - nagy nehezen lerázom a fatert, a fülest magamra szerelve rohanok vissza a monitorokhoz. Semmi jót nem látok rajtuk, az eső erősödni fog. Így életveszélyes kint hagyni.

- Chris, Phil be kell hoznunk. Ez nem lesz így jó! - morgom nekik.

- Várj még egy kicsit! - szólnak rám szinte egyszerre.

- Basszátok meg, az életével játszotok. Nem! Ezt nem tehetitek! - már ordítok, borzasztó ideges vagyok.

- Louis a kör végén gyere be! - szólók a rádióba felül írva ezzel mindkettejük döntését, de most ez érdekel legkevésbé. Nem érdekel, ha nem nyer és a kocsi sem foglalkoztat. Nagyon aggódóm érte. Persze tudom, apám megmondta tegyem félre ilyenkor az érzéseimet. De teljesen nem tudom, képtelen vagyok rá. Ha jól látom a kamerán pont a 11 - es kanyart hagyta el.

- Rendben, megyek. - hallom a hangján, hogy nagyon feszült.

- Mi a baj? Mi van? Louis?

- Bassza meg felúszott a kocsi a vízen. Jézusom! A kurva életbe nem tudom a pályán tartani! - ordít. Csak a recsegés és a szentségelés hallatszik még egy darabig, majd a csend. A fojtogató kibaszott csend. Keresem a kamerán, de nem látok semmit. A hajamba markolva őrjöngök, ezt egyszerűen el sem hiszem!

- Kapcsoljátok már ide a 12 és 13- as kanyart, látni akarom mi történt. A felvételeket is azonnal! - szólók be a boxba technikusnak.

- Louis? Louis? Hallasz? - próbálkozom, de nem válaszol. Pedig a rádió azt jelzi van kapcsolat. A szívem a torkomban dobog, a víz levert két perc alatt. Végre megkapom a helyszíni kamera képeit. A visszajátszást nézem, az autó a levegőben pörög a tengelye körül az első felfüggesztés leszakad. Végül a gumifalba ágyazódva áll meg. Meredten nézem a képeket hatalmas szerencse kell, hogy ezt túl élje.