rich ||george russell fanfiction||✔️

10.

A mai napig egészen pontosan egyszer beszéltem Georgeal, de akkor sem túl sokat, csupán csak tájékoztatott arról, hogy csütörtökön 11-re értem jön és hogy sportosan öltözzek. Hiába kíváncsiskodtam, hogy mégis hova megyünk, semmit nem mondott, pár percen belül pedig egyenesen lerázott miszerint tényleg nagyon elfoglalt és sok dolga van.

A napjaim szokásosan teltek itthon, idő közben apa ránézetett a házra ahol mindent rendben találtak, tehát ha jól mennek a dolgok akkor két héten belül Spanyolországba utazunk, hogy ne csak képeken lássuk a lakást.

A reggelem unalmasan telt, kíváncsi természetemnek hála pedig eléggé korán kipattantak a szemeim, így nyolckor már egy edzést magam mögött tudva indultam le reggelizni.

-Jó reggelt. Hogyhogy ilyen korán? -kérdezte apa mikor leültem hozzájuk-

-Hamar kidobott az ágy. -legyintettem mosolyogva majd az ételek között kezdtem válogatni-

-Mész ma valamerre? -tette fel a kérdést anya, ugyanis valószínűleg feltűnt neki, hogy nem az itthoni ruháimban vagyok, arcomon pedig már ilyen korán is smink volt-

-Tulajdonképpen igen, George 11-re jön értem. Elmegyünk valamerre. -bólintottam mire szüleim értetlenül néztek rám.- Tudjátok, Mr. és Mrs. Russell fia...

-Nem is tudtam hogy ilyen jóba lettek... -kortyolt bele kávéjába apa miközben tekintetét végig rajtam tartotta-

-Tulajdonképpen még nem teljesen igaz hogy nagyon jóban lennénk de próbálkozunk. Tekintve hogy mint kiderült ti is jó kapcsolatot ápoltok a családdal, illetve mi majdnem egyidősek vagyunk, úgy gondoltam nem okozhat gondot ha nyitom valaki felé.

-Dehogy, George egy fantasztikus fiú. -mondta mosolyogva anya azonban apán még mindíg azt láttam mintha nem teljesen lenne kibékülve a helyzettel-

-És hova is mentek? -tette fel a kérdést családunk férfi tagja-

-Azt nem mondta el. De, ha azt nézzük, hogy sportosabban kellett öltöznöm, gondolom valami azzal kapcsolatos lesz. -bólintottam-

-És mikorra szándékozol hazaérni?

-Apa, nem tudom semmit csak azt hogy megyünk. -nevettem el magamat - Több napon keresztül össze voltam vele zárva egy hotelszobában, mégsem aggódtál egy percig sem, sőt, ti javasoltátok hogy menjek el vele.

-Ti egy szobában voltatok? -kerekedett el a szeme- Nem erről volt szó! -nézett rá anyára-

-Samuel, a lányod húsz éves felnőtt nő, nem tizenhat éves taknyos tinilány. -ingatta meg a fejét-

-Nem mellesleg pedig, enyém volt a kanapé, övé az ágy. Már a feltételezés is sértő hogy ágyba bújnék egy ismeretlennel.

-Rendben. Azért majd invitáld be a fiút.

-Persze, mindenképp. -forgattam meg a szememet- De bármire is készülsz, ez egy baráti találkozó hogy megismerjük egymást. Köze sincs egy randihoz.

-Persze -morogta az orra alatt-

George
Itt vagyok, kijössz vagy bemenjek?

Carla
Megyek

Utolsó pillanatást vetettem magamra a tükörben majd a cipőmet is magamra húztam és kiléptem a házból. A fiú nem állt be az udvarra így a kapunál álló biztonságiaknak köszönve hagytam el otthonomat és be is szálltam az előtte parkoló mercedesbe.