rich ||george russell fanfiction||✔️

18.

George Russell

Reggel a mellettem lévő telefonom zúgására keltem, én pedig hirtelen azt sem tudtam hogy hol vagyok. Mikor megláttam a szorosan hozzám bújó lányt, előjöttek a tegnap este emlékei. Mielőtt átjöttem volna hozzá sem aludtam túl sokat, egyszerűen csak nem voltam fáradt, utána pedig igyekeztem ébren maradni addig amíg el nem alszik. Már másodszor történt ez, és hiába agyaltam sokat azon az éjszaka, hogy vajon mi válthatja ki nála, nem jöttem rá. Valaminek kellett történnie régebben, valaminek ami ekkora traumát okozott benne, hogy még most is előjön.

Bambulásomból feleszmélve rezgő telefonom után nyúltam. Charles. Asszem egy kicsit elaludtunk.

-Beengedsz még ma, vagy hagyod hogy álldogáljak még itt egy órát? -hallottam meg szórakozott hangját-

-Megyek. -válaszoltam halkan és kinyomtam a hívást-

Szabad kezemmel sóhajtva dörzsöltem meg a szemeimet, annak reményében hogy az álmosság minél hamarabb kimegy belőlük, majd óvatosan próbáltam kimászni az ágyból, hogy a félig rajtam fekvő lány még véletlenül se keljen fel. Carla olyan mélyen aludt tovább, hogy szinte meg sem mozdult én pedig halkan hagytam el a szobát hogy beengedhessem az ajtó előtt várakozó Charlest.

-Boccs, csak nem volt egyszerű éjszaka. -sóhajtottam fáradtan majd arrébb álltam, hogy a fiú bejöhessen mellettem-

-Azt látom. -nézett végig rajtam, tekintve hogy nem igazán voltam normálisan felöltözve- Haver, tíz óra van, ilyenkor te már bőven túl vagy egy futáson minimum. -sétált be a konyhába teljesen otthon érezve magát-

-Csak, mindegy, nem aludtam túl sokat. -sóhajtottam miközben nekiálltam kávét csinálni, annak reményében hogy az majd felébreszt-

-Na és miújság a szőke kislánnyal? -húzogatta a szemöldökét vigyorogva- Ő is jön ma, nem?

-Alszik. -adtam meg az egyszerű és tömör választ, azonban mindketten tudtuk, hogy nem itt fogjuk lezárni a témát-

-Alszik? Mármint itt nálad? -kérdezte meglepetten én pedig bólintottam- Akkor máris érthető a nyúzott kinézeted Russell. -húzta még szélesebb mosolyra száját- Bár ez gyors volt, mióta is ismered, két hónapja?

-Nem számolom, de valami olyasmi. -ültem le én is az asztalhoz- És nem, nem történt semmi olyan amire te gondolsz. -ingattam meg fejemet- Csak egy szar éjszaka volt. Ennyi.

-És most tulajdonképpen hányadán álltok?

-Mármint, hogy-hogy hányadán? -néztem rá kérdőn- Barátok vagyunk.

-Barátok, akik két napja éjjel nappal együtt vannak. -bólintott mindent tudóan- Carmen versenyekre is alig járt veled ő pedig túl rövid idő alatt jött kétszer is. Ráadásul ennyi idő után már találkozott velünk, belevontad a médiába, együtt főzőcskéztek, most pedig az ágyadban alszik. Barátok.

-Carment ne hasonlítsd hozzá. -feszültem meg- Az egy másik dolog volt amit lezártunk és vége van. Carla pedig teljesen más személyiség, a közösségi média a fél élete, ebbe nőtt fel, kamerák vették körül már gyerekkorában. Nyilván nem fogom tudni eltitkolni hogy jóban vagyunk. Egyébként meg, tudod milyen jól főz? Jó hogy itt tartom. -mosolyodtam el én is-