rich ||george russell fanfiction||✔️

27.

-Szia -szálltam be George autójába mikor szerda délután megállt a házunk előtt-

-Már nem azért, de kicsit figyelhetnél, hogy milyen dolgot zársz le, mielőtt csak úgy csapkodsz. -jegyezte meg hogy elég hangosan sikerült lecsapnom a csomagtartót mielőtt beültem mellé-

-Bocsi. -mosolyogtam rá ő pedig csak megrázta a fejét és el is indultunk- Mivel csúsztál meg ennyire?

-Délelőtt estem haza, utána meg bealudtam és nem volt összeszedve a cuccom.

-Tehát én keltettelek fel. -utaltam a háromnegyed órával ezelőtti hívásomra amiben az iránt érdeklődtem, hogy pontosan mikorra fog hozzánk érni-

-Igen. És már ott kéne lennünk, szóval öt perce a csapat is üzenetekkel bombáz.

-Nem hívtad fel őket? -kérdeztem, mivel az előre látható volt, hogy késünk-

-De, csak csupán már az akkor mondott időponton is túl vagyunk. -mosolyodott el-

-Borzalmas vagy, tudsz róla? -tettem fel a kérdést, ő pedig csak vigyorogva vállat vont és az útra szegezte a figyelmét, ahol a megengedettnél jóval gyorsabban mentünk-

Egy repülő és kocsiutat követően, este nyolcra már a szállodába voltunk.

-Hol a külön szobám kulcsa Russell? -kérdeztem tőle mikor elléptünk a recepciós pulttól és a lift felé vettük az irányt-

-Bocsi, asszem megint kiment a fejemből. -vigyorgott rám, de mindketten tudtuk, hogy nem gondolta komolyan a másik-

@alex_albon
Szia Carla

@alex_albon
Mondd meg légyszi Georgenak, hogy nézze meg a telefonját🙄

-George, a haverod engem zaklat azért mert téged nem lehet elérni. -néztem rá értetlenül-

-Valószínűleg azért, mert a zsebemben van a telefonom ahonnan jelen állás szerint nem fogom kiszedni. -utalt arra, hogy mindkét keze tele volt, a lift pedig egy hanggal jelezte, hogy megérkeztünk a szintünkre-

@carlamadrona
Pillanat

@alex_albon
Ojaj remélem nem zavartam meg semmit

@carlamadrona
Alex😩✋

@carlamadrona
Legalább benned ne kelljen már csalódnom

@alex_albon
😂😂

-Nézd, ez a kanapé elég kényelmesnek tűnik. -nézett rám mosolyogva George miután beléptünk a szobába-

-Ha ennyire tetszik akkor akár aludhatsz is rajta. -vágtam vissza mire csak elnevette magát és elővette a telefonját amin már valami hihetetlenül életbevágóan fontos üzenet várhatta-

Pár pillanat után a mosolyának nyoma sem volt, összepréselt ajkakkal kezdett el visszaírni -gondolom én- Alexnek, majd pár másodperc múlva lezárta a készüléket és újra mosolyogva nézett rám, csakhogy ez most közel sem volt őszinte.

-Minden oké? -kérdeztem óvatosan-

-Persze, miért? -vette le ő is a kabátját én pedig a telefonja felé biccentettem- Ja, minden rendben, ne aggódj. Csak Alex érdeklődött.

-Biztos? -kérdeztem kételkedve-

-Igen. -bólintott határozottan majd közelebb lépve a vállamnál fogva magához húzott-