-Russell, ha jót akarsz magadnak akkor nagyon gyorsan húzol arrébb és kinyomod az ébersztődet. -morogtam a párnámba-
-Hogy neked korán reggel is belém kell kötnöd, komolyan. -válaszolt majd ezzel egy időben a telefonja is elhallgatott az éjjeli szekrényen-
Este a fiúnál maradtam mivel miután nagy nehezen sikerült kajához jutnunk, még egyig beszélgettünk az erkélyen minden random dologról. Nem volt az az isten aki rávett volna mégegyszer a kényelmetlen kanapén való alvásra, a szobában lévő franciaágy pedig elég nagynak bizonyult ahhoz, hogy ketten is elférjünk rajta, így letisztázva a térfeleket végül egy ágyban aludtunk el. Persze ez reggelre teljesen felborult, George keze pedig a derekamon kötött ki.
-Mennyi az idő? -motyogtam még mindíg a párnámba miközben próbáltam erőt gyűjteni ahhoz hogy felkeljek-
-Fél hét. -mondta nyugodtan mire felé kaptam a fejemet-
-Hogy mennyi? -kérdeztem hitetlenkedve- Na ne szórakozz velem, hogy képes voltál felkelteni fél hétkor. -dőltem vissza bosszúsan párnáim közé-
-Sajnálom? -vigyorgott rám-
-Nincs bocsánat. -fordultam el tőle-
-Egy reggeliért cserébe sem? -húzódott közelebb hozzám, hogy rálásson az arcomra-
-Nem, egy reggeliért cserébe sem, de ha továbbra sem maradsz a saját térfeleden akkor bizisten hogy nem fogsz örülni a következményeknek. -próbáltam meg ellökni magam mellől-
-Látom ma nagyon harapós kedvedben vagy. -mondta szórakozottan-
-Igen, úgyhogy hagyjál.
-Jaj, csak nem női gondok? -nem láttam az arcát de szinte biztos voltam benne hogy vigyorog-
-Russell, a jó ég áldjon meg mostmár komolyan mondom. -ültem fel hirtelen és dobtam neki egy párnát mire elnevette magát- Nem nevet, együttérez. Ha pedig ennyire szeretnéd tudni, nem, nem női gondok. Itt egy gond van, ami az hogy felköltöttél, úgy hogy volt fél kettő is mire elaludtam mert össze vissza forogtál mellettem.
-Nyolckor megyünk futni Aleixel.
-Oké, jó futkorászást. -bólintottam még mindíg az ágyban ülve-
-A-a, múltkor megúsztad, de most jössz velünk.
-Teljesen kizárt dolog.
-De bizony, ez az ára annak hogy tojtál a fejemre.
-Borzalmas vagy, mondták már? -sóhajtottam majd a fürdő felé vettem az irányt- Hozass valami reggelit legalább. -szóltam vissza az autóból mire csak elnevette magát-
Pár óra múlva már a pálya felé tartottunk letudva a reggelit és a futást is amire végül a srácokkal tartottam. Gondolom mondanom sem kell, hogy mennyi kedvem volt kora reggel, pár óra alvás után lefutni hét kilométert, de inkább jó barát révén befogtam a számat és teljesítettem a távot. Megártani amúgy sem fog.
-Este nem akarunk elmenni szétnézni a városba? -kérdeztem a fiút miközben a paddock felé sétáltunk-
-Ha szeretnéd elmehetünk. -vonta meg a vállát- Nem jártál még itt?
-De, egyszer már jöttünk egy rövidebb időre, de az üzlet miatt szóval igazából semmit nem láttam a helyből. Aztán ha már elrepültem idáig miattad akkor veheted a fáradtságot és sétálgathatsz velem egy kicsit.
-Persze, mindenképp. -forgatta meg a szemét- Miért nem Alexel sétálgatsz? Ő kért meg hogy gyere.
-Nem, ő csak annyit kért hogy beszéljek veled. -ingattam meg a fejemet- Magamtól jöttem. De egyébként nem rossz ötlet, felőlem jöhetnek a srácok is. -vontam meg a vállam-
ESTÁS LEYENDO
rich ||george russell fanfiction||✔️
FanficCarla Madrona, Samuel Madrona spanyol milliárdos lánya. George Russell a feltörekvő Formula 1-es pilóta, gazdag szülőkkel.