rich ||george russell fanfiction||✔️

44.

Szombat reggel kissé nyúzottan és fáradtan keltünk Stacyvel, de muszáj volt. Tegnap délelőtt kapta a hívást a lány, miszerint már szombaton vissza kellene utaznia New Yorkba, mivel az anyukája hamarosan tényleg kiadja a saját kollekcióját és egy kicsit megcsúsztak a dolgokkal. Hálistennek ma délelőttre sikerült foglalnia egy repjegyet, így a probléma megoldódni látszott a hazajutását illetőleg, azonban a koránkelést teljesen félretéve boldogan használtuk ki az időnket és beszélgettünk egészen hajnal háromig, még úgy is, hogy az elmúlt pár napban végig együtt voltunk.

Különösebb programjaink egyébként nem akadtak, volt hogy elmentünk ide-oda aztán Georgehoz is beugrottunk egyszer kétszer de semmi egetrengető és megterhelő dolgot nem csináltunk még véletlenül sem. Örültem, hogy a lány ennyi időre el tudott szakadni otthonról és szánt rám egy kis időt, a négy együtt töltött nap után pedig határozottan furcsa lesz majd nélküle.

-Figyelj Stacy, ha nem kelsz fel akkor nem én fogom lekésni a gépet, hanem te. -álltam fel az ágyról sóhajtva, ugyanis barátnőm egyeltalán nem úgy tűnt mint aki szándékozik felelni-

-Hagyj már, fontos a pihentető alvás. -morogta bele a párnájába-

-Persze, én elhiszem de attól még a repülő nem fog megvárni, szóval jobb ha kelsz mert mindjárt nyolc óra, fél tizenegykor pedig indulsz. -mondtam, ezzel pedig ott is hagytam hisz tudtam hogy úgysem fog felkelni-

Mire kiértem a fürdőből Stacy legalább már annyira összeszedte magát, hogy a telefont a kezébe vette ami abszolút pozitivumnak számított, hisz így legalább lecsökkent az esélye annak, hogy visszaaludjon. Mikor meglátta, hogy visszaértem hozzá, nagyot sóhajtva ment be utánam a fürdőbe én pedig jót szórakoztam fáradtságán. Persze nem mondom azt, hogy én totál frissnek érzem magamat, de volt már, hogy kevesebb alvással kellett megoldanom egy hosszú napot, így rajtam nem annyira fogott ki rajtam a dolog.

Röpke másfél óra múlva Robert ki is tett minket a reptéren ahol nem maradt túl sok időnk, egyrészt mert a lánynak még be kellett csekkolnia az indulás előtt, nekem pedig jelenésem volt Christiannál.

-Amint hazaértél írj! -kötöttem a lelkére-

-Rendben anyu. -forgatta meg a szemeit mosolyogva majd ölelésbe húzott- Remélem minél hamarabb találkozunk.

-Amint tudunk, ott is vagyunk New Yorkban. -vigyorogtam rá- Köszönöm hogy eljöttél.

-Ugyan már, bármikor szívesen jövök. -legyintett-

-Biztos, hogy nem baj ha nem várom meg veled amíg felszállsz?

-Dehogy. Nagylány vagyok már, megleszek valahogy. -mosolyogott rám kedvesen ezzel pedig csökkentette a bennem lévő bűntudatot-

-Tényleg vigyázz magadra. -öleltem meg még egyszer ő pedig nevetve viszonozta azt-

-Vigyázok, ígérem. Aztán csak óvatosan, nem akarok még idő előtt keresztanya lenni. -kacsintott egyet én pedig csak hihetetlenkedve nevettem fel-

-Oké, szia Stacy. -köszöntem el tőle ő pedig még mindig jót mosolygott az arcomra kiülő érzelmek miatt-

Az autóút nem volt hosszú az ügyvédi irodáig ahol megjelenésem volt. Volt egy tervem, azonban szerettem volna ezt az egészet tisztázni Christiannal is, még akkor is ha azt mondtam, hogy már csak a kész szerződést viszem neki. Robert biztosított róla, hogy megvár hisz apának jelenleg nincsen rá szüksége mivel egész nap az irodában lesz, így az idős férfi felszabadult és szívesen visz el A-ból B-be a nap folyamán.

A megfelelő iroda ajtaján kettőt kopogtam majd a kiszűrődő hangok alapján amik engedélyt adtak a belépésre, benyitottam.

-Szia Carla! -mosolygott a férfi az asztala mögül én pedig helyet is foglaltam vele szembe-