rich ||george russell fanfiction||✔️

37.

Reggel még az ébresztő előtt kidobott az ágy, így már hét óra után a konyhában álltam hogy a már elkészített palacsintatésztát sütni kezdjem. A korán kelésem nem volt hátrány, hisz nemsokára már otthon kell lennem, hogy apa beavathasson a szupertutkos dolgaiba amiről telefonon keresztül nem lehetett elmondani semmit. Remélem érezhető, hogy mennyi kedvem van ehhez az egészhez.

-Hát te? -jött ki a konyhába George én pedig mosolyogva néztem végig reggeli fáradt kinézetén-

-Gondoltam megleplek, de keresztül húztad a számításaimat. -válaszoltam és visszafordultam az épp sülő reggelink felé-

-Tudod, az jobban tetszett volna ha nem egyedül vagyok amikor felkelek, de végülis ez a látvány sem olyan rossz. -ölelt át hátulról, a szavakat pedig szinte a fülembe suttogta mire egy jóleső bizsergés futott végig a gerincemen-

-Máskor észben tartom. -mondtam mosolyogva közben pedig fordítottam egyet a palacsintán-

-Nem felejtettél el valamit? -kérdezte, majd megfordultam karjai között amivel a pultnál támaszkodott, ezzel beszárva engem-

-Hmm... -tettem gondolkozást azonban pontosan tudtam hogy mit szeretne, mégsem léptem- Nem hinném.

-Szerintem meg igen. -csapott le ajkaimra-

A kezdeti lassú és érzéki tempót felváltotta az egyre szenvedélyesebb és követelőző stílus, egyik kezével pedig már a combom közepéig leérő póló aljával babrált.

-George, oda fog égni. -motyogtam- két csók között-

-Jelenleg egyeltalán nem érdekel az a hülye palacsinta. -mondta, majd kinyomta a főzőlapot és minden további figyelmét nekem szentelte-

Számról lassan áttért a nyakamra ahol egészen a vállam vonaláig apró puszikat hagyott, ujjaival pedig apró köröket rajzolt le csupasz derekamon.

-Nemsokára indulnunk kell, haza kell mennem. -mondtam egy sóhaj közben, hajánál fogva pedig közelebb húztam magamhoz-

-Majd gyorsabban vezetek. -adta meg a választ majd egyszerűen felkapva indult a hálószoba felé szinte egy másodpercre sem elszakadva tőlem-

Az ágyon végigdöntve folytatta eddigi tevékenységét, majd pólómat megfogva mintha csak engedélyre várt volna nézett a szemembe, egy apró bólintás után pedig szépen lassan le is került rólam az anyag, kezeimet pedig szinte azonnal mellkasom elé kaptam.

-Carla ne. -nyúlt kezem után- Gyönyörű vagy. -suttogta ajkaimra majd kezeimet lassan elhúzva hintette be az egész testemet csókokkal-

-Russell az ég áldjon meg ha nem leszel itt fél másodpercen belül és nem indulunk el akkor olyan gyorsan fog elmúlni apám szeretete irántad, mint amilyen gyorsan jött. -kiabáltam be a fiúnak miközben az előszobai tükör előtt vizslattam a nyakamat-

-Jó, jó, itt vagyok már. -ért oda- Na miaz, csak nem tetszik valami? -vigyorodott el idiótán én pedig szemmel tudtam volna ölni-

-Ha észreveszi, kinyírlak. -néztem rá a tükörből-

-Nyugi már, annyi alapozót kentél rá, hogy még a jóisten se jönne rá hogy mi történt nemrég. -mondta magabiztosan nekem pedig enyhe pír jelent meg az arcomon-

-Inkább haladj kifelé. -dünnyögtem majd megtoltam a mellettem álló fiút-

-Rosszat csináltam? -fordult felém miután bezárta az ajtót, szemeiben pedig aggódást véltem felfedezni- Leállíthattál volna.

-George, dehogy. -ráztam meg a fejemet mosolyogva- Ne gondolj túl mindent, csupán csak fusztrál, hogy nem fogunk odaérni időben. -léptem közelebb hozzá, kezemet pedig végigsimítottam arcán- Nem csináltál rosszat, nem bántam meg és szeretlek. -nyomtam puszit ajkaira amit végül ő mélyített el egy csókká-