rich ||george russell fanfiction||✔️

50.

Hétfő délelőtt érkeztünk vissza Londonba, aznap pedig már semmi különösebbet nem csináltunk, mivel Georgenak már délután háromkor jelenése volt Dr. Marlingnál. Igaz, mondtam neki, hogy szívesen elkísérem, ő azonban mindenképp egyedül szerette volna megoldani a dolgot, így amíg ő meglátogatta a pszichológusát, én kipakoltam a ruháinkat és összepakoltam a lakásban. Sokkal jobb állapotban ment el itthonról, mint ahogy vasárnap este hagytuk el a pályát, azonban aggódtam érte és féltem, hogy valójában közel sincs túl a dolgokon, inkább csak szeretné elhitetni mindenkivel azt, hogy egyeltalán nem hatotta meg az ami történt.

A beszélgetés azonban látszólag jót tett a fiúnak, késő délután ért haza, egy hatalmas mosollyal az arcán, kezében pedig a kedvenc éttermünkből szerzett ételekkel.

Ma viszont már sokkal fontosabb dolgunk akadt, így reggel hétkor már a konyhában ügyködtem, hogy valami reggelit készítsek a még a szobában alvó fiúnak.

-Mit csinálsz? -szólalt meg mögülem,én pedig mosolyogva fordultam felé-

-Reggelit. -vontam vállat mire ellökte magát a faltól és közelebb lépett hozzám- Miért vagy már fent? -tetten le a kést a kezemből majd köré fontam karjaimat-

-Mert valaki nem volt ott mellettem. -nézett le rám egy mosollyal-

-Annak a valakinek muszáj volt felkelnie, ha időben oda akarunk érni Christianhoz. -forgattam meg a szememet mosolyogva, ő pedig puszit nyomott a homlokomra és leült az asztalhoz-

-Mi készül? -kérdezte mikor letettem elé a kávéját ő pedig hálásan nézett rám-

-Gofri, csak mert megérdemled, de Aleixnek erről nem kell tudnia. -fordultam vissza vigyorogva, mire megrázta a fejét-

-Na tessék, csak emlegetni kellett. -nézett rá telefonjára ami edzője nevét írta ki és épp ebben a pillanatban kezdett bele a csörgésbe- Szép jó reggelt kedves edzőbá'! -vette fel a készüléket majd egyedül hagyott a konyhába, én pedig egy szórakozott mosollyal folytattam reggelink készítését-

-Tulajdonképpen ide most miért is jövünk? -kérdezte George miután kiszálltunk az autóból az irodaház előtt-

-Mivel nem tudjuk, hogy az apám mennyire fér hozzá a dolgaimhoz ezért muszáj óvatosabbnak lennünk és meg kell beszélnem Christiannal a történteket. Aztán mivel nem szeretnélek kihagyni belőle, te is velem jössz. -magyaráztam neki miközben beszálltunk a liftbe- Ja és ne lepődj meg, Toto is itt lesz, alá kell írnunk a Daimler szerződését. -tetten hozzá mellékesen majd másodpercekkel később benyitottunk az iroda ajtaján- Jó reggelt. -köszöntem a bent lévőknek-

-Sziasztok, gyertek csak. -mosolyogtam ránk Christian- Mi még nem találkoztunk, Christian Willis, a kisasszony ügyvédje. -nyújtotta a kezét George felé-

-George Russell. -biccentett, majd miután Totoval is kezet fogott, leült mellém-

-Nos, beszéltem a Daimlerel, tárgyaltunk a múlt héten, megkaptam a szerződéseket is, mindössze már csak alá kell írni. Tisztább lett volna, ha valaki onnan is el tud jönni, azonban erről nagyon hallani sem akartak ami különösen furcsa, viszont megnéztem a két szerződést és semmilyen hiba illetve átverés nincsen benne. Ahogy azt már megbeszéltük Carlaval, ő 15%-ot, míg Mr. Wolff további 6%-ot tudhat a magáénak. További előzetes egyeztetés során, amint megérkezett a szerződés, a kért összeget átutaltam nekik, így mindössze már csak két aláírásra van szükség és mindenkinek a saját tulajdonába kerül a része. Van esetleg bármilyen további kérdés? -kérdezte a velünk szemben ülő mire én csak megráztam a fejemet, hisz pontosan tudom, hogy tökéletesen végzi a munkáját- Ebben az esetben egy aláírást szeretnék kérni. -tolta elém a papírt amit aztán habozás nélkül firkantottam alá- Mr. Wolff?

-A Daimler nem ennyire felelőtlen, hogy csak így bevállalja ezt. -kötött bele azonnal, amit valahol megértek, hisz ő mégis csak jobban tudja hogy működnek a dolgok-

-Nézze, nem egyszer tárgyaltam velük az elmúlt két hétben, a helyzetre való tekintettel pedig érthető, hogy szeretnék elkerülni a személyes kontaktot. Természetesen az ő ügyvédjüktől személyesen kaptam meg tegnap a szerződéseket amiben nincsen semmi kifogásolható. Ha szeretné, megnézhetjük mégegyszer, azonban nem hinném, hogy erre bármi szükség lenne. -mondta Christian, Toto pedig egy kis gondolkozás és egy sóhaj után írta alá a fehér papírt- Köszönöm. -vette el tőle a férfi, majd egy egy példányt elénk tolt- A két vásárolt részesedés teljesen független egymástól, ami azt jelenti, hogy Carla semmilyen mértékben sem fér hozzá a maga 6%-ához, hiába volt ő a finanszírozó. Idő közben sikerült tárgyalnom a csapat ügyvédjével és megfelelő emberével akik bár nem szívesen, de elfogadták a döntést, azonban a hivatalos megbeszélés és bejelentés magukra vár. -nézett ránk jelentősségteljesen- Részemről pedig végeztünk.

-Nagyon köszönjük a munkádat Christian! -álltam fel én elsőnek, a két férfi pedig követte tettemet- Hálás vagyok, hogy ilyen gyorsan el tudtad vállalni, a többit pedig majd a megbeszéltek szerint intézzük. -mondtam mire egy kedves mosollyal bólintott-

-Remélem máskor is a segítségedre lehetek.

-Ez csak természetes! -mosolyogtam rá utóljára, majd megvártam amíg a mellettem állókkal kezet fognak és elhagyhatjuk a helyiséget-

Az ajtón kilépve megkönnyebbülten sóhajtottam és én magam is alig akartam elhinni, hogy végre vége ennek az egésznek. Megszereztem amit akartam, most pedig már semmi nem maradt hátra, csak annyi, hogy tárgyaljunk a csapattal és véglegesítsük George szerződését a következő évekre.

-Köszönjük, hogy időt szántál erre és eljöttél. -fordultam Toto felé-

-Remélem minden a tervek szerint alakul majd. -biccentett komolyan- A következő verseny alkalmával összeülünk a csapattal, a pontos információkat, hogy mikor és hol, majd még elküldöm a hét folyamán. -mondta és most rajtam volt a sor, hogy bólintsak egyet- Öröm volt veled üzletelni. -mosolyodott el halványan majd kezét nyújtotta felém-

-Én köszönöm a bizalmat. -fogadtam el-

-A következő versenyen találkozunk. -köszönt el ezzel, majd magunkra is hagyott én pedig az eddig igencsak csendben álldogáló fiúra néztem-

-Még mindig nem hiszem el, hogy megcsináltad. -rázta meg a fejét hihetetlenkedve-

-Hát, pedig lassan ideje lesz. -lengettem meg előtte a kezemben tartott szerződést- Remélem azért már nem haragszol rám.

-Sosem haragudtam, inkább csak kellett egy kis idő amíg elfogadtam ezt az egészet. -mosolyodott el én pedig szintén mosolyogva nyomtam puszit ajkaira-

-Alig várom a jövő évet. -mondtam izgatottan miközben elindultunk kifelé-

A fiú jót szórakozott rajtam én pedig úgy éreztem, hogy végre tényleg megbékélt a dologgal. A kocsiba beülve sem hagyott alább jókedvem, a mosoly pedig még mindig az arcomon ült. Egy dologról azonban megfeledkeztem az elmúlt időben, de amint rezgő telefonomra kaptam tekintetemet, hidegzuhanyként ért a kiírt név látványa.

"Apa"

______________
Mit szóltok a tegnapi sprintkvalifikációhoz? Szerintetek kell ez, vagy inkább a hagyományos versenyhétvége?

Véleményem szerint nem túl sok értelme van, de az tény, hogy így péntekre, szombatra és vasárnapra is jut egy kis izgalom, viszont nekem ebben a felállásban nem igazán tetszett.