rich ||george russell fanfiction||✔️

53.

Az elmúlt másfél hetünk nem alakult a legeseménydúsabban. Miután az utolsó verseny szombatján a Mercedes hivatalosan bejelentette, hogy a pletykák igazak és a csapathoz érkezik George Russell, Valtteri Bottas helyére, elég nagy felfordulás várt ránk. A vasárnap szinte csak erről szólt, mindenki kíváncsi volt a miértekre, illetve arra is, hogy az eddig a Mercedesnél lévő pilóta hol folytatja tovább. Utóbbira azonban senki nem tudott még választ adni. Valtteri búcsúztatója is megvolt vasárnap délelőtt, azonban még akkor is tisztán látszott rajta a harag, némi sértettséggel együtt, amit valahol meg is értek.

Abu Dhabiból hazaérkezve, George számára kezdődött a szünet, számomra pedig a nagyon nem várt vizsgaidőszak. December tizenhatodikától kezdve kereken egy héten át izgultam szét magamat teljesen, hisz a hétvége kivételével minden napra esett valamilyen vizsga, legyen szó írásbeliről vagy szóbeliről. Ebből adódóan a délelőttjeimet az egyetemen, míg a délutánjaimat Georgenál töltöttem és készültem a másnapra. A közös programok kimerültek annyiban, hogy George vitt és hozott, amikor kellett, valamint jó esetben este sikerült megnéznünk egy filmet, vagy esetleg együtt vacsorázni, de azt is csak itthon. A fiú is intézte a dolgát nap közben, emelett pedig egész végig támogatott és mellettem állt.

Az otthoni dolgok nem változtak, egyedül Margaret volt az, aki érdeklődött irántam és akivel két naponta megejtettem egy rövid telefont amiben érdeklődött a vizsgáim sikeréről és természetesen arról, hogy hogy vagyunk. Apa nem hívott azóta, anya pedig csak egyetlen üzenetet küldött még szerda reggel, miszerint ne aggódjak, kellően felkészültem és minden úgy fog sikerülni ahogy azt elterveztem.
Tény, hogy én kevertem meg az állóvizet az apámmal való viszonyommal kapcsolatban, azonban mégsem éreztem azt, hogy nekem kellene bocsánatot kérnem emiatt, így hát én sem kerestem őt.

A Stacyvel megbeszélt New Yorki utunkat halasztanunk kellett, de mindenképp biztosítottuk róla, hogy jövő évben ellátogatunk hozzájuk, vagy esetleg náluk töltjük majd a szilvesztert. Jó lett volna már a lánnyal találkozni, és nem csak telefonon megbeszélni a dolgokat, azonban most közbejöttek ennél fontosabb események, ezt pedig halistennek ő is megértette.

Most pedig végre itt vagyunk, december huszonharmadikán, mikor is az egyetem ajtaján kisétálva már nem azon kattogtam, hogy mi fog történni másnap, hanem boldogan kerestem George autóját ami most is a szokásos helyen állt. A mai nappal letudtam az összes vizsgámat, a tanulásnak pedig meglett az eredménye, hisz egyik sem sikerülhetett volna jobban.

-Szia! -ültem be az autóba egy hatalmas mosoly kíséretében majd puszit nyomtam George ajkaira-

-Mi ez a nagy öröm? -mosolyodott el ő is, majd kiállt a parkolóból-

-Végre végeztem mindennel. -sóhajtottam- Komolyan azt hittem, hogy nem fog eljönni ez a nap. Ráadásul minden tök jól sikerült, úgyhogy most nagyon meg vagyok elégedve magammal is.

-Tudtam én, hogy menni fog. -forgatta meg a szemét mosolyogva, ezzel eszembe juttatva a kisebb összeszólalkozásainkat aminek mindig a vizsgáim volt a témája, pontosabban az, hogy szerinte menni fog, szerintem meg nem-

-Jó na. -forgattam meg szemeimet én is- Nem érzed át, hogy mennyire nehéz.

-Na látod, ebben igazad van. -válaszolt, közben pedig lefordult az ellenkező irányba, mint amerre mennünk kellett volna-

-Hova megyünk? -kérdeztem rá rögtön-

-Gondoltam elviszem ebédelni a barátnőmet, ha már ez kimaradt mostanság. -mondta a világ legédesebb mosolyával én pedig boldogan dőltem hátra az ülésben és alig vártam, hogy odaérjünk-