rich ||george russell fanfiction||✔️

43.

Másnap reggel Londonhoz megszokottan borús időjárásra keltünk. A délután kicsit elhúzódott és már estébe ment át, ugyanis miután befejeztük az evést elhúzódott az idő a beszélgetéssel, majd miután George felajánlotta Stacynek hogy megmutatja neki a szimulátort és ki is próbálhatja, a lány teljesen bezsongott így ez az elfoglaltság nem egy órát vett igénybe, bár azt kijelenthetem, hogy neki határozottan jobban ment, mint nekem. Rengeteget nevettünk és örültem, hogy velük vagyok körülvéve, egy pillanatra pedig megfeledkezhettem az apámról és a bugyuta McLarenes szerződéséről is. Az idő azonban vészesen fogyott, és már csak egy hetem maradt arra, hogy tökéletes tervvel és összeszedetten álljak oda Toto Wolff elé és érjem el azt, hogy valahogy részesedést vásároljak a Mercedes Formula1-es csapatából. Most azonban nem ennek volt itt az ideje, így gondolataimat elhesegetve boldogan kezdünk neki a készülődésnek kilenc óra környékén.

Anyáék jó szülőkhöz hívően mosolyogva tették át a közös vacsorát mára, azonban a lelkemre kötötték, hogy ma mindenképp ejtsük meg, hisz eléggé hülyén jön ki a dolog, hogy Stacy már a második napját kezdi nálunk de még csak nem is találkozott velük. Nameg egyébként is apa szokásos örömmel fogadta, hogy ismét Georgenál vagyok, hisz véleményem szerint még mindig erősen abban a tudatban él, hogy éppen puhítom a fiút a jövőbeli ülését illetőleg.

Bár egyeltalán nem minősült melegnek és sétálgatáshoz alkalmasnak a novemberi időjárás, végre nem esett az eső, így egész sok kedvvel indultunk neki a mára tervezett programunknak.

-Most, hogy ketten maradtunk igazán beavathatnál, hogy miújság Jakel. -léptünk be London legnagyobb bevásárlóközpontjába-

-Hát... Azóta voltunk egy két randin. Minden nap beszélünk, ha reggel kell mennem valahova akkor eljön értem, a kocsiban pedig a kedvenc kávézóból szerzett fánkkal és kávéval vár. Tehát azt hiszem, hogy minden a legnagyobb rendben van közöttünk. -harapra be ajkait, arcát pedig ismét ellepte a pír- Tervezem bemutatni anyuéknak is. Vagyis, anyával már találkozott egy munka miatt, de az nyilván nem olyan volt. Viszont mivel még nincs kimondva, hogy pontosan hányadán állunk ezért nem akarok erőltetni semmit. Félek, hogy ő nem is szeretne kapcsolatot vagy ilyesmi. -fordította el fejét ezzel tudtomra adva, hogy mégis vannak kétejei a dolgokkal kapcsolatban-

-Nézd, szerintem nem véletlenül próbál meg a kedvedven járni. -szólaltam meg kedvesen mire a lány rám kapta tekintetét- Biztos, hogy nem vagy számára közömbös, hisz akkor nem törődne veled ennyire.

-De mi van akkor ha ő csak egy barátjának akar engem? -rágcsálta ajkait-

-Ugyan már. -nevettem fel halkan- Ha barátkozni akarna, akkor azt nem így csinálná. Most pedig tökéletesen tudom, hogy min töröd a fejedet és utálom amikor azt gondolod magadról, hogy nem vagy elég. -ingattam meg a fejemet rosszállóan- Stac, gyönyörű vagy, értékes belsővel, ez pedig baromi ritka. Egyetlen rossz szót nem tudnék mondani rólad és nem bírom amikor nálad valami nem oké a toronyban és össze vissza kezdesz minden rosszat gondolni magadról.

-Én tényleg nem akarom, de egyszerűen csak annyi szép lány veszi őt körül. Elvégre egy modell, méghozzá egy elég ismert modell. Bárkit megkaphatna, bárki az övé lehetne de ő mégis leragadt nálam.

-Látod, és ezen van a hangsúly. Nem mással van, hanem veled. Ez nem véletlen. Csak egy kicsit jobban kellene hinned a dolgokban.

-Tudom. -vallotta be, közben pedig befordultunk egy Louis Vuitton üzletbe- Egyébként George tényleg baromi jófej. Már értem, hogy mit szeretsz benne ennyire. -mondta mosolyogva ezzel terelve magáról a témát-

-Reméltem, hogy jól kijösztök majd. -mondtam mosolyogva én is miközben nézelődni kezdtem-

-Nem így képzeltem el egyébként. Oké, nem tudok sok dolgot a sportról, mert annyira sosem mélyültem el benne, hogy a pilóták életét elemezzem, de valahogy másnak gondoltam őt még akkor is ha a médiában semmilyen balhéja nem volt. Tegnap egyszerűen csak egy átlagos srácnak nézett ki, pedig egyeltalán nem az. Mégsem éreztette velem azt, hogy ő különb lenne nálam, vagy hogy ő már több mindent letett volna az asztalra. Egyszerűen csak elvoltunk mint három baromi átlagos ember ez pedig tök jól esett. -osztotta meg velem gondolatait-