rich ||george russell fanfiction||✔️

54. /epilógus/

Délután ötkor álltam neki a készülődésnek, azonban abszolút nem estem túlzásokba, így hamar készen lettem. Hajamat egyszerűen összefogtam, majd begöndörítettem, arcomra pedig mindössze egy halvány, alig látható smink került.

-Csinos vagy! -állt fel a kanapéról George mikor kiértem hozzá-

-Köszönöm. -fontam nyaka köré karjaimat, majd magamhoz öleltem-

Egy egyszerű fehér nadrágot és fekete felsőt viseltem, míg Georgeon egy fehér ing és egy fekete farmer volt.

-Mi ez a nagy bújás? -kérdezte a fiú majd szorosabban fonta körém karjait-

-Nem tudom. -vontam vállat- Csak szeretlek. Az elmúlt másfél hétben pedig szinte alig töltöttünk el normális, minőségi időt együtt. -néztem fel rá-

-Elmehetnénk Stacyékhez szilveszterre, majd onnan tovább mennénk mondjuk Dubaiba. -vettette fel ötletét- Mit szólsz hozzá?

-Benne vagyok. -bólintottam egy mosollyal az ajkaimon-

-Mielőtt elmegyünk, szeretném odaadni az ajándékodat.

-De héé, holnap reggel kell ajándékozni. -biggyesztettem le ajkaimat-

-Tudom, de rohanós lesz a holnap, ma este pedig kitudja mikor érünk haza. Anyu minél hamarabb ott akar tudni minket, hazacsődítette Caraékat és Benjyéket is. -forgatta meg a szemét- Úgyhogy várj egy pillanatot. -mondta, majd lefejtette karjaimat magáról és a garázs felé vette az irányt, így én is az ő ajándékáért indultam-

-Kezd te! -mondta a fiú mikor visszaért kezében egy szatyorral-

-Na szép, te akarsz ajándékozni ma, most meg azt mondod, hogy kezdjem én. -forgattam meg a szememet mosolyogva- Tudom, hogy egész évben utazol, viszont az sosem pihenés, hanem inkább munka. Szóval remélem örülsz neki, és jól fogjuk érezni magunkat, márha persze engem akarsz magaddal vinni. -nevettem fel, majd átadtam neki a gondosan becsomagolt borítékot ami egy Afrikai utat rejtett-

-Még szép, hogy veled megyek, mégis kit vinnék magammal? -kérdezte miközben kibontotta- Afrika? -nézett rám kérdően mosolyogva én pedig bólintottam egyet-

-Rengeteg helyen voltál már, de talán itt még nem. Olvastam róla egy csomót és végül annyira megtetszett, hogy erre esett a választásom. -vontam vállat- Gyönyörű helynek tartom, mellette pedig mindenképp meg akarom majd látogatni az ott élő embereket. Szeretnék nekik vinni ezt azt, ha már nekik nem adathatik meg minden. -mosolyodtam el szégyenlősen-

-Csodálatos ember vagy, mondtam már? -nézett rám nagy szemekkel George majd magához húzott egy csókra- Köszönöm! -nézett a szemembe-

-A dátumot nem mertem kiválasztani, mert nem tudtam, hogy hogy lesznek futamaid, de a nyári szünetben elmehetnénk majd. -osztottam meg vele terveimet-

-Mindenképp! -vágta rá mosolyogva, én pedig egy kicsit megkönnyebbültem, hogy nem lőttem olyan nagyon mellé ezzel az ajándékkal-

-Most viszont te jössz! -néztem rá vigyorogva-

-Csak nem türelmetlen valaki? -csipkelődött mire mellkason csaptam- Hé, attól megverni még nem kell. -mondta szórakoztan- Oké, tudod, hogy én és a kreativitás nem vagyunk jó barátok, de remélem azért tetszeni fog. -mondta majd átnyújtotta a kis szatyrot-

Belenyúlva egy dobozt éreztem meg amit azonnal kihúztam, így szembesültem az arra írt Cartier felirattal. Egy amolyan 'nem hiszlek el" nézéssel díjaztam a velem szemben álló Georgeot, majd felnyitottam a tetejét.