rich ||george russell fanfiction||✔️

4.

Az elmúlt egy hónapom magamhoz képest tényleg nagyon sűrű volt. Sokat kellett bejárnom az ügynökségre, egyeztetnünk kellett pár dolgot a jövendőbeli fotózásaim és utazásaim miatt, valamint hat fotózáson vettem részt amiből kettő nem is itt Londonban volt tehát még utaznom is kellett. Maradék időmben pedig igyekeztem behozni az egyetemi lemaradásomat hisz hamarosan vizsgáim lesznek.

A legutóbbi fotózásomról péntek este értem haza, így a szüleimmel már nem is találkoztam, csupán csak Margarettel váltottam pár szót a konyhában miközben egy isteni kakaót készített nekem. Ő avatott be abba is, hogy holnap -vagyis ma- jelenésünk van a család egyik jó barátjánál.

Szombat révén fáradtan rúgtam le magamról a takarót majd összeszedtem magamat és az étkező felé vettem az irányt hogy részt vehessek a természetesen csodálatos közös családi reggelin.

-Jó reggelt -köszöntem szüleimnek majd helyet foglaltam mellettük és válogatni kezdtem az ételek között-

-Mikor értél haza? -kérdezte apa-

-Tíz óra után. Elhúzódott a kampány egy kicsit, gondoltam már alszotok, így nem akartam zavarni. Este Margaret említette hogy ma jelenésünk van valakinél. Nekem is mennem kell? -érdeklődtem miközben enni kezdtem a frissen sütött tojást-

-Természetesen velünk jössz te is. -bólintott a mellettem ülő férfi- A Russell család meghívott minket magukhoz. -válaszolt mire majdnem félrenyeltem az ételt a számban-

-Az szuper. -mosolyodtam el hamisan. Semmi kedvem nem volt ehhez.-

-Tényleg, fontolóra vetted már hogy elmenj Georgeal egy versenyére? -kérdezte anya-

-Persze. -még egy kamu mosoly,hoppá- Majd megbeszéljük. -bólintottam- És tulajdonképpen akkor ez egy sima baráti meghívás volt?

-Igen, Steve és én még az egyetemen ismerkedtünk meg. Utána pár évig nem is beszéltünk, majd tudod az üzlet összehozta útjainkat. Így pedig hogy mostmár mi is Londonban élünk, sokkal egyszerűbb tartani a kapcsolatot. Szerintem nagyon jól ki fogsz jönni a gyerekekkel. -mosolyogott apám- Benjy készül átvenni majd az apja cégét, ő már sokkal jobban benne van a dolgokban mint te, sokat tanulhatsz tőle. -hát persze,az üzlet ismét, mi más-

-Rendben, tehát ez azt jelenti hogy nem kell kiöltöznöm?

-Természetesen nem azt jelenti. -rázta meg a fejét anyám mire sóhajtottam egyet, úgysem öltözök ki-

-Mikor indulunk?

-Háromkor. -kaptam meg a választ mire az órára nézve realizáltam hogy épp most múlt kilenc tehát bőven van még időm-

Egy órával később már az edzőterünk felé tartottam, hiszen az elmúlt hetek rohanásai miatt ez is a háttérbe szorult, így boldogan kezdtem neki szokásos edzésemnek. Míg a legtöbb ember csak szenvedett miatta, én élvezettel végeztem el a gyakorlatokat, engem valahogy megnyugtatott és kikapcsolt a dolog.

Két óra önsanyargatás és egy zuhany után jóleső fáradtsággal zuhantam be az ágyamba, majd kezembe véve a telefonomat kezdtem átpörgetni a közösségi oldalaimat.

Gyors ebédem után már a gardróbomban álltam ahol egy tetszőleges ruhát kiválasztva ültem le asztalom elé hogy készülődni kezdhessek. Nem vittem túlzásba, rövid, szőke hajamat egyszerűen csak kivasaltam, az arcomra pedig egy enyhe, alig látható simink került fel.

Több mint két óra kocsikázás után megérkeztünk King's Lynn-be. A sofőrünk egy eldugott kis utcába fordult be, a hatalmas fehér ház pedig nemsokára a szemünk elé is került. Már kívülről is sokkal barátságosabbnak tűnt mint az új otthonom, pontosan olyan kisugárzása volt mint magának a családnak.