rich ||george russell fanfiction||✔️

49.

-Jó reggelt! -nyomott puszit a hajamba George mikor vasárnap reggel ébredezni kezdtem-

-Te miért vagy már fent? Mennyi az idő? -motyogtam miközben közelebb húzódtam hozzá-

-Tíz óra van, lassan kelünk kell.

-Van valami baj? -néztem fel rá homlokráncolva-

-Csak izgulok, ennyi az egész. -válaszolt mosolyogva-

-Egész hétvégén kiemelkedően teljesítettél, most is minden a legnagyobb rendben lesz és megszerezheted életed első dobogóját is.

-Legyen így. -mondta majd csókot nyomott ajkaimra és kimászott mellőlem-

-Most hova mész? -néztem rá nagy szemekkel-

-Elég régóta fent vagyok, csak nem akartalak felkelteni szóval amíg te lustálkodsz én összeszedem magamat, hogy utána tudj menni te is a fürdőbe. De ne aludj vissza! -kötötte a lelkemre majd el is tűnt a szemem elől-

Amióta megtudta, hogy a hétvégén a Mercedesnél vezethet azóta folyamatosan jó kedve van és tényleg mindent örömmel csinál, legyen szó bármiről. Ha pedig ő boldog, akkor én is, jó így látni. Pénteken és szombaton is az elvártnál jobban teljesített ezen pedig mindenki meglepődött. Most jött csak ki igazán, hogy George mire képes és mit nem mutathat meg egy Williamsben ülve.  

Igaz nem szívesen, de beláttam, hogy tényleg jobb hogyha lassan elkezdek készülődni, hisz nem ártana ennünk valamit mielőtt elindulunk a pályára és abban is biztos vagyok, hogy George ezt korábbra tervezi mint a múlt hétvégén. Sokkal nagyobb lelkesedéssel áll hozzá ehhez a csapathoz, még akkor is ha próbálja azt mutatni, hogy mindent úgy csinál, mint egy átlagos versenyhétvégén, én azonban látom rajta, hogy most igazán meg akarja mutatni hogy mit tud.

Egy órán belül már a Mercedes motorhomeja körül lézengtem, ugyanis a fiú szinte azonnal lelépett mellőlem, hogy biztos mindent megbeszéljenek a csapat többi tagjával, persze nem mintha ezt idáig nem tették volna meg. Boldogsággal töltött el, ahogy láttam, mennyire szereti ezt az egészet csinálni és tényleg mindent belead.

A hétvégén valahogy én is sokkal izgatottabb voltam és alig vártam, hogy eljöjjön a futam és élesben is láthassam vezetni Georgeot. Éppen ezért volt az, hogy hiába próbáltam lefoglalni magamat vizsgatételeimmel, ez most egyeltalán nem ment.

Még reggelink közben megbeszéltük a fiúval, hogy a futamot majd a csapat VIP vendégeinek fenntartott részéről nézem, ugyanis ott biztos nem leszek láb alatt, így arrafelé vettem az irányt, majd egy szimpatikus asztalhoz leültem az előtte kikért kávémmal együtt.

Telefonommal próbáltam elütni az időt, kisebb nagyobb sikerrel Stacyvel is sikerült beszélnem, bár épp dolga volt, így sajnos ő sem tudott rám sok időt szánni.

-Hát te? -néztem az épp felém igyekvő Georgera- Nem a garázsban kellene lenned? -álltam fel mikor odaért hozzám-

-Jöttem a "ne izgulj, minden rendben lesz" csókomért. -vigyorgott mire nyaka köré fontam kezeimet-

-A végén elkésel a saját versenyedről. -ráztam meg a fejemet-

-Ugyan már, még van egy teljes fél órám. -vágta rá én pedig hihetetlenkedve nevettem fel-

-Tényleg izgulsz? -kérdeztem mire bátortalanul bólintott egyet- Tudom, hogy jó leszel, szóval itt az ideje hogy te is elhidd. Ne gondolkozz máson, csak azon ami a pályán történik. Zárj ki mindent, úgy ahogy azt mindig megteszed. Ne legyen rajtad nagyobb a nyomás csak mert egy másik autóban ülsz.