rich ||george russell fanfiction||✔️

29.

George Russell

Carla sokkal távolságtartóbb volt velem tegnap este, ebből adódóan pedig a vacsoránk sem telt túl beszédesen, az egy méter távolságot pedig még az éjszaka folyamán is szigorúan tartotta. Elrontottam, én voltam a hibás, erről most csak én tehettem, de egyeltalán nem akartam beavatni a lányt a Carmenes dolgaimba. Merthogy voltak Carmenes dolgaim.

Nem most történt már a szakításunk és mivel a kapcsolatunkat is igyekeztünk megtartani magunknak ezért a média sem kapta fel, csupán csak mindenki rájött, hogy már nem alkotunk egy párt. Nem mondom hogy szépen váltak el útjaink, nem volt semmilyen harmadik fél, de ha továbbra is együtt maradtunk volna, akkor nem mondom hogy nem is lett volna. A lányt nem egyszer kaptam rajta amikor a haverjaimmal próbált flörtölni, vagy csak esetleg valamelyik szerelővel egy verseny során. Sokan nem ezt nézték volna ki belőle, hisz ő volt Carmen Montreo Mundt, a mindig vidám és mosolygós lány aki egy légynek sem tudott volna ártani. És ő ezt ki is használta. Folyamatosan ezzel magyarázta a dolgokat, hogy ő csak kedves akart lenni, ő csak segítőkész akart lenni, ő csak meg akarta hallgatni őket. Húztuk ameddig csak lehetett, az utolsó két hónap viszont már maga volt a szenvedés és biztos vagyok benne, hogy egy toxikus párkapcsolatok ranglistán valahol az élen állt volna. A munkám, az egyetem és a különböző lakhely miatt alapból sem tudtunk mindig együtt lenni, azonban volt, hogy a vége felé akár hetekig nem találkoztunk és volt nap hogy egyeltalán semmit nem kommunikáltunk. Március elején én tettem pontot a végére, nem akartam ezt tovább húzni és bármennyire is fájt, be kellett látnom, hogy mindkettőnknek ez lesz a legjobb. Nem volt szükségem arra, hogy tovább hülyítsen és mindig azon rágódjak, hogy mi lesz a következő cselekedete.

Most pedig megjelent. Kijött a versenyre, fél év után, úgy hogy előtte egyszer sem keresett. Alex összefutott vele szerda délután mivel már hamarabb itt volt, így jelzett nekem is. Nem volt a legszerencsésebb a szituáció, főleg most, hogy Carla is itt volt velem és nemrég estünk túl egy felesleges veszekedésen és hoztuk rendbe a dolgainkat. Tudtam, hogyha elmondtam volna neki az egész történetet akkor egyeltalán nem haragudott volna, ő nem olyan, azonban én ezt mégsem tettem meg, így az már biztos, hogy neheztel rám. De azt hiszem, hogy nem is én lettem volna ha az egyszerűbb utat választom.

Egyszerűen nem volt kedvem újra beszélni erről mert én már régen lezártnak tekintettem a témát. Szerettem, minden rendben volt, szép volt, jó volt, de elmúlt. Kilépett az életemből és én is az övéből, mostanra pedig már semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy akár csak ismét szóba álljak vele. Azonban ez nem így alakult, Carmen megkeresett, én pedig találkoztam vele de csakis azért, hogy tisztázzuk a dolgokat. Semmi kedvem nem volt a pletykákhoz, így csak reménykedtem abban hogy az internetes sajtónak lesz jobb dolga annál a hétvégén, hogy az én magánéletemmel foglalkozzon. Nem kellett volna elmennem szó nélkül, mégis megtettem mert már tényleg késésben voltam, pedig pontosan tudtam, hogy Carla a szívére veszi majd amit valahol meg is értettem.
Szóval most amellett, hogy az exemmel egész hétvégén összefuthatunk valahol, még a velem egy szobában tartózkodó lányt is ki kell engesztelnem.

Sóhajtva léptem ki a fürdőszobából miután elvégeztem reggeli teendőimet, Carla pedig már telefonját nyomkodva feküdt az ágyban.

-Jó reggelt -mosolyogtam-

-Neked is. -nézett rám egy pillanatra majd újra a készülék felé fordult. Mondtam már, hogy utálom amikor ezt csinálja?-

-Kijössz velem ma a pályára?

-Igen, mikor mész?

-Másfél óra múlva ott kell lennem, előtte jó lenne lemenni kajálni is. -válaszoltam ő pedig nagy nehezen nekiállt készülődni-