rich ||george russell fanfiction||✔️

46.

Vasárnap reggel meglepő módon magamtól keltem. Pénteken és szombaton szinte egész nap a pályán voltunk, hisz Georgenak teljesítenie kellett a kötelezőket. Nem beszéltem még vele a dolgokról, tudtam, hogy nem húzhatom tovább, de a verseny előtt semmiképpen nem akartam neki elmondani, hisz kitudja hogyan reagálna erre. Neki pedig most az a legfontosabb, hogy a hétvégén koncentrálni tudjon, tehát nincs jogom egy ilyennel megzavarni őt.

A fürdőbe menve készültem el, majd laptopomat elővéve nyitottam meg vizsgatételeimet, hogy valamit kezdjek velük. Folyamatosan tanultam, azonban mégis vannak hiányosságaim és ettől függetlenül ugyanúgy fel kell készülnöm a vizsgáimra amik kevesebb, mint egy hónap múlva megkezdődnek.

Nagyjából egy óra múlva mosolyogva néztem fel a laptopomból az ágyon tapogatózó Georgera aki végül kómás fejjel ült fel.

-Mit csinálsz? -kérdezte fáradtan, nekem pedig automatikusan felfelé görbültek ajkaim-

-Csak felkeltem és gondoltam hasznosítom magamat. -zártam le a gépet-

-Mennyi az idő?

-Fél nyolc. -válaszoltam mire csak visszadőlt az ágyba- Kettőre kell a pályán lennünk.

-Tudom, ahhoz pedig még túl korán van, hogy felkeljek szóval inkább gyere vissza te is. -paskolta meg mega mellett az ágyat én pedig tettem amit kért-

-Aludj vissza, fontos a mai nap. -szántottam végig ujjaimmal haján-

-De akkor te is. -motyogta a mellkasomba én pedig jót mosolyogtam kisfiús énjén-

Végül reggel mindkettőnknek sikerült bealudnia, így a versenyhétvége ellenére is teljesen kipihenten keltünk a pilótával. Délelőtt közösen mentünk le a szálloda edzőtermébe, hogy a fiú teljesítse az Aleix által előírt gyakorlatokat, én pedig ha már ott voltam, futottam egyet ugyanis mostanság igencsak sikerült elhagyagolnom a mozgást.

Miután befejeztük későbbre sikerült ebédünket, együtt indultunk el a pályára George edzőjével kiegészülve.

-El kell mennem interjúzni, meg beszélnem kell még pár emberrel. Megleszel? -kérdezte George mikor beléptünk a Williams garázsba-

-Mint mindig. -bólintottam ugyanis minden egyes alkalommal eljátszottuk ezt amikor egyedül hagyott egy egy versenyhétvége alkalmával- Menj és csináld a dolgodat. -hajoltam hozzá egy csókra, hamarosan pedig ment is a dolgára engem egyedül hagyva, így inkább szokásosan a VIP részleg felé vettem az irányt-

Egy asztalhoz leülve vettem elő ismét a laptopomat hisz tényleg haladnom kellett a tanulással, így teljesen elmerültem a dolgokban és már csak azt vettem észre, hogy George a tűzálló overáljában közeledik felém. Az órára pillantva realizáltam, hogy már négy óra is elmúlt, neki pedig hamarosan autóba kell ülnie.

-Nem jössz le a garázsba a versenyre? -állt meg felettem és puszit nyomott a hajamba-

-De, ha szeretnéd akkor persze. -néztem fel rá mosolyogva, laptopomat pedig lecsuktam-

-Minden rendben volt?

-Mint látod, ültem egy asztalnál és tanultam órákon keresztül, kétlem hogy történhetett volna velem bármi rossz. -forgattam meg a szememet mosolyogva, közben pedig elpakoltam táskámba- Tetszik, hogy ennyire aggódsz, de nincs rá semmi okod. -vigyorogtam fel rá és puszit nyomtam ajkaira, most pedig rajta volt a sor hogy megforgassa íriszeit- Letudtál minden kötelezőt? -kérdeztem, közben pedig elindultunk lefelé-

-Igen. -bólintott- De a verseny után ígyis jön még majd a szokásos. -sóhajtott- Néha egyébként nem értem őket. Mindenki alig hiszi, hogy visszaérjen a hotelbe vagy elinduljon haza de még betesznek egy rakat interjút. Úgy, hogy egyébként minden napra van valami tehát nem is értem, hogy honnan szednek ennyi újságot meg tévét aminek nyilatkoznunk kell. -dünnyögte-