rich ||george russell fanfiction||✔️

33.

-Jó reggelt! -mosolygott rám George miközben lezárta a kezében lévő készüléket-

-Mikor keltél? -bújtam hozzá közelebb, ugyanis az éjszakai forgolódásomnak köszönhetően már majdnem hogy az ágy másik végében kötöttem ki-

-Nem olyan rég. -kezdett el szórakozni a hajammal én pedig éreztem, hogy bármelyik pillanatban vissza tudnék aludni-

-Mennyi az idő? -motyogtam-

-Kilenc óra. Nem tudom van e valami programod mára, de nem akartalak felkelteni.

-Nincsen. -ráztam meg a fejemet már amennyire ez lehetségesnek minősült- Fogsz menni a szüleidhez? Vagy hogy leszel a következő versenyig?

-Lehet hazaugrom majd, de nem sok időre. A hétvégén nem lesz verseny, csak utána majd Portugáliában.

-Ühüm... -hümmögtem-

-Aludj ha szeretnél. -nyomott puszit a fejem tetejére, nekem pedig nem kellett sok, ismét elnyelt az álmok világa-

Mikor másodszor is felkeltem, már egyedül voltam az ágyamban, pedig semmit nem érzékeltem abból, hogy a fiú felkelt volna.

-Nyugi már, nem mentem sehova. -nevetett fel miközben az ágyon ülve nagy szemekkel néztem szét-

-Bocsi, nem akartam visszaaludni. -dörzsöltem meg a szememet majd magamhoz vettem az éjjeli szekrényen lévő telefonomat- Jézusom, mindjárt dél van. -sóhajtottam fel- Meddig maradsz?

-Szóval máris kipaterolnál innen? -kérdezett vissza tettetett csodálkozással-

-Ja igen, tudod eléggé zavaró tényező vagy. -mentem bele a játékba-

-Ez esetben akkor hívok egy taxit és már itt sem vagyok. -tette fel a kezét védekezően majd megindult az ajtó felé én pedig nyulakat meghazudtoló sebességgel ugrottam ki az ágyból és álltam elé- Hűha, de fürgék vagyunk korán reggel. -vigyorgott rám mire hihetetlenkedve néztem rá-

-Persze, tegyél csak megjegyzéseket nyugodtan. -nevettem fel- Inkább gyere vissza hozzám, nézd meg milyen hívogató az az ágy. -néztem rá nagy szemekkel, majd egyik kezét megfogva próbáltam az ágy felé húzni-

-Szivesen megtenném, de akkor egész nap csak ott feküdnénk. -rántott vissza magához majd fülem mögé tűrt egy hajtincset-

-Hát, nekem nincs mára más programom. -vontam vállat mosolyogva, ő pedig azonnal ajkaimra tapasztotta száját, gerincem mentén pedig jóleső bizsergés futott végig-

-Nekem lennének másféle terveim. -suttogta ajkaimra két csók között-

-Hogyne, azt máris gondoltam. -húztam közelebb magamhoz tarkójánál fogva ő pedig automatikusan kezdett el tolni az ágy felé, majd nemes egyszerűséggel ledöntött rá-

-Remélem tudod, hogy még ilyenkor is gyönyörű vagy. -támaszkodott meg felettem, én pedig ajkaimba harapva fordítottam el a fejem- Ráadásul a piros is jól áll. -mondta szórakozottan-

-Kapd be Russell. -nevettem fel mire mellém feküdt-

-Azt nem neked kéne? -nézett rám vigyorogva-

-Oké, sokkal jobban tetszett az amikor csak csendesen feküdtél mellettem. -álltam fel bólintva majd a fürdőbe mentem, azonban még hallottam a fiú éppen kitörni készülő nevetését- Lemegyünk edzeni? -kérdeztem miután összeszedtem magamat-

-Előtte együnk valamit, mert attól függetlenül, hogy te most keltél fel, én már fél kilenc óta fent vagyok. -állt fel az ágyról-

-Akkor miért hagytad, hogy visszaaludjak?