rich ||george russell fanfiction||✔️

51.

"Apa"

Nem akartam felvenni neki a telefont, pedig tudtam, hogy ezt nem halogathatom, mert akkor csak még rosszabb lesz. Sejtettem, hogy rájött a dolgokra, és bár csodálkoztam, hogy ennyi ideig tartott neki, a remény még mindig bennem volt, hogy nem is ezek miatt hív, csupán csak érdeklődik a kislánya hogyléte felől, tekintve, hogy elég régen voltam otthon.

Megvártam míg telefonom rezgése abba marad, majd nem törődve az egésszel, inkább az utat kezdtem el kémlelni.

-Baj van? -kérdezte George, miután a mosoly eltűnt az arcomól és csak bámultam a semmibe-

-Apa hívott az előbb és kétlem, hogy az érdekelné, hogy miújság velem. -sóhajtottam- Beszélnem kell vele.

-Hazavigyelek? -nézett rám, mire halványan bólintottam egyet, bármennyire is szerettem volna most vele lenni-

-Azt hiszem az lenne a legjobb megoldás. Egyébként sem voltam otthon egy ideje, legalább találkozom Margarettel is. -engedtem el egy apró mosolyt, azonban kezdtem egyre idegesebb lenni-

-Nézd Carla, a szerződést már aláírtad. Innentől kezdve az apád sem nagyon tud mit tenni. -törte meg a csendet a mellettem ülő fiú mikor befordultunk az utcánkba-

-Hidd el, hogy ő bármikor tud tenni valamit. -ingattam meg a fejemet- Ha még nincs is terve hozzá, napok kérdése és lesz. Ő már csak ilyen, én pedig ezt tudtam nagyon jól. Nem is értem hogy gondoltam, hogy nem fog erről tudomást szerezni. -sóhajtottam-

-Szeretnéd, hogy menjek veled? -kérdezte, majd intve a két őrnek, már az udvarunkon belül voltunk-

-Egyedül kell beszélnem vele, nem szeretnélek téged is belerángatni ebbe az egészben, viszont nagy valószínűséggel utána el akarok majd innen menni, szóval gyere, Margaret biztos szívesen készít neked valamit.

-Biztos? -nézett rám miután leállította az autót-

-Biztos. -sóhajtottam, majd kinyitottam az ajtót-

Pillanatokon belül léptünk be a hatalmas és meleget nyújtó házba, ugyanis kint már egyeltalán nem volt kellemes az időjárás, tekintve, hogy december elejét írunk.

-Carla drágám, téged is látni még itthon? -sietett oda hozzánk Margaret egy hatalmas mosollyal az arcán, majd azonnal az ölelésébe zárt-

-Hát persze. Ha nem is más miatt, de miattad visszajönnék. -nevettem el magamat-

-És hoztad a lovagodat is. -nézett fel vigyorogva a mellettem álló fiúra mire csak megforgattam a szememet- Gyertek beljebb, készül az ebéd. Maradtok? -jött lázba azonnal-

-Nem valószínű, nekem most beszélnem kell az apámmal, viszont George megy veled addig szívesen. Itt a tökéletes alkalom, hogy kipletykálhassatok. -mondtam szórakozottan-

-A feltételezés is sértő! -szólt rám a nő, azonban szája sarkában ott bújkált egy mosoly-

-Nem gondoltad meg magad? -nézett rám George mire csak megingattam a fejemet- Akkor megvárlak. Ügyesen. -mondta, majd puszit nyomott a fejem tetejére és elment a rá váró nővel, míg én az apám irodája felé vettem az irányt-

Nem kellett sokat várnom, a kopogást követően azonnal meghallottam a hangját, így még utóljára összeszedve a gondolataimat, a legszebb mosolyomat felvéve nyitottam be az ajtón.

-Carla, micsoda meglepetés! -húzta mosolyra száját, azonban ez közel sem volt a legkedvesebb fajta arckifejezés- Csoda, hogy hazanéztél. -jegyezte meg gúnyosan-