rich ||george russell fanfiction||✔️

7.

Tegnap este viszonylag sokáig sétálgattunk a városba, közben pedig rengeteg dologról beszélgettünk. Egy idő után most éreztem úgy, hogy végre van valaki akit tényleg érdekel hogy, mi van velem, érdekli a múltam és az is hogy mit szeretnék kezdeni a jövőmmel. George is rengeteget mesélt magáról, a szüleiről és a testvéreiről akik ezek alapján mégszimpatikusabbak lettek számomra.

A mai nap már tényleg feszítettebb volt a tempó, a fiú az egész hétvégét felvázolta nekem tegnap. Délelőtt és délután is szabadedzése volt a pilótának tehát mondhatni az egész napunkat a pályán fogjuk tölteni.

Bármennyit is beszélgettünk tegnap, este még mindíg a kanapét választottam és legalább kétszázszor elismételtem Russellnek hogy szerezzen nekem egy ágyat, de ő továbbra is szórakoztatónak találta nyomoromat.

-Na, hogy telt az éjszakád? -kérdezte mikor felkeltem és hallottam a hangján hogy mindjárt elneveti magát-

-Jobban jársz ha befogod. -morogtam-

-Ugyan, Carl, az ágyam még mindíg nyitva áll előtted. -nevetett fel-

-Örülök neki hogy ilyen jó kedved van ma reggel, de ha autóba akarsz ülni akkor tényleg jobb ha elhallgatsz. -mondtam majd erőt véve magamon a fürdő felé vettem az irányt hogy elkészülhessek-

Mivel késésben voltunk, ezért egy kapkodós reggeli után minél gyorsabban igyekeztünk a pályára ahová még pont időben érkeztünk meg. Szinte elvesztem a sok ember között, egy nagy felfordulás volt az egész, azonban a fiúnak sietnie kellett így a lelkemre kötötte hogy ne menjek sehova majd miután a kezembe nyomott egy fülhallgatót, már el is tűnt mellőlem.

Pár perccel később már azt vettem észre hogy az autók kigurulnak a garázsból és kezdetét veszi az első szabadedzés. Végig figyelemmel kísértem az egészet, hol a képernyőkre, hol a pályára szegeződött a tekintetem. Másfél óra elteltével George és a csapattársa is visszagurult a boxba, a fiú pedig mosolyogva szállt ki.

-Na, hogy tetszett? -kérdezte mikor odaért mellém-

-Oké, ez tényleg jó. -bólintottam igazat adva neki- Tök ügyes voltál. -mondtam mire csak megrázta a fejét és elnevette magát-

-Átöltözöm aztán megmutatom a dolgokat, most lesz pár szabad órám. -hagyta figyelmen kívül a megjegyzésemet majd ismét magamra hagyott-

-Holnap reggel megyek futni, nem jössz el velem? -tette fel a kérdést mikor egy ideje már csak sétálgattunk a pálya környékén ő pedig nagy beleéléssel magyarázta, hogy mi micsoda-

-Aleixel mész? -húztam el a számat-

-Ugyan már, tök jófej, mi bajod van vele?

-Le kislányozott Russell! -háborodtam fel- Tudod kit kislányozzon. -mondtam mire a brit felnevetett-

-Végülis kislány vagy, nem?

-Na be is fejeztd. -álltam meg és kezemet magam előtt összefonva néztem fel rá- Mintha te sokkal idősebb lennél nálam, pont úgy csinálsz.

-Tudod, eléggé vicces mikor mérgesen próbálkozol nézni. -nevetett-

-Tudod mit? Inkább hozzád sem szólok. -indultam el ő pedig szórakozottan követett-

-Mit szólnál hozzá ha bemutatnálak a srácoknak? -kérdezte, de nem válaszoltam neki- Carl, ne már. -nevetett ki- Úgyse bírod sokáig. Ha velem nem vagy hajlandó kommunikálni akkor kivel fogsz, magaddal? -mondta de még mindíg csendben sétáltam előre- Oké, szedjük össze Alexet. -ingatta meg a fejét mosolyogva, majd megfordult hogy gondolom a jó irányba menjen-