rich ||george russell fanfiction||✔️

34.

Csütörtök volt az egyetlen olyan nap a héten amikor csak reggel találkoztam a brit fiúval, mivel apával kellett mennem az irodába. Ezen kívül viszont szinte minden napomat nála töltöttem, de ha nem is egész nap voltunk együtt, akkor este mindenképp. Épp ezért volt furcsa egyedül tölteni a csütörtök estét, azonban kellett már ez, hogy egy kicsit kiszakadjak a mostanság igencsak rózsaszín világomból. Még mindig nem volt kimondva ami kettőnk között volt, és pár csóknál még mindig nem mentünk tovább, azonban szerda este ismét együtt vacsoráztunk amire rá lett húzva a randi név.

-Jó reggelt! -szorított magához erősebben, reggeli hangját hallva pedig kirázott a hideg-

-Szia. -fordultam felé majd puszit nyomtam ajkaira amit végül ő mélyített el egy csókká-

-Valahogy tetszik ez az ébresztő. -mondta mosolyogva én pedig mellkasába fúrtam a fejemet-

-Biztos hogy együtt menjünk a szüleidhez? -kérdeztem kételkedve ugyanis még mindig nem tartottam a legjobb ötletnek-

-Persze. -adott puszit a fejemre-

-És mit fogunk nekik mondani?-néztem fel rá mire félig ülő helyzetbe helyezkedett-

-Jó, nézd nem így akartam ezt, de végülis amióta megismertelek, azóta semmi sem úgy alakult kettőnk között ahogy azt akartuk, vagy ahogy annak lennie kellett volna. Szóval ez most semmilyen romantikus dolgot nem fog érinteni, csupán csak olyan spontán mint eddig bármi az elmúlt két hétben. Szeretem ha magam mellett tudlak és nem hinném, hogy egy kérdéstől bármi is változni fog, de hülyén jönnek ki hogyha nem tenném fel, hisz ez nem csak az én döntésem. -magyarázta én pedig apró mosollyal figyeltem hogy mennyire körülírja a dolgokat- Szóval Carla, mit válaszolnál ha megkérdezném, hogy lennél e a barátnőm?

-Határozottan igent. -mondtam vigyorogva majd csókot nyomtam ajkaira- De remélem tudod hogy borzalmas vagy ezekben a szövegekben. -néztem a szemébe-

-Héé, ez nagyon gonosz volt. -mondta, de szinte azonnal el is nevette magát- Te sem csináltad volna jobban, komolyan annyira abszurd. De mégis meg kellett kérdeznem, nem akartam kinyögni anyáéknak a tudtod nélkül, hogy a barátnőmmel megyek haza. -mondta még mindig mosolyogva-

-A barátnőddel, mi? -kérdeztem vissza és elnevettem magamat- Hát, végülis nekem is ma kellesz bemutatnom nekik a barátomat, de valahogy egyeltalán nem bánom- kaptam fel rá tekintetemet ő pedig le is csapott ajkaimra- Mi lesz a médiával?

-Mindenki tudja, hogy alakul valami. Ezt a hétvégét még talán megússzuk, ha pedig eljössz velem Portugáliába, márpedig eljössz, akkor meg úgyis egyértelmű lesz mindenkinek.

-Eddig is láttak veled, mégsem volt egyértelmű. -ingattam meg a fejemet-

-Akkor majd most mindenki számára azzá teszem. -mondta határozottan-

-Nézd, miattam nem kell felborítanod a saját szabályaidat. Felőlem ugyanúgy tarthatjuk a távolságot a paddockban.

-Ha nem bánod, akkor valahogy nem szeretném tartani a távolságot. -mondta mosolyogva miközben megforgatta a szemét én pedig boldogan másztam ki az ágyból, hogy nekiálljak készülődni-

-Izgulok. -szólaltam meg mikor George már befordult az utcájukba-

-Találkoztak már veled, semmi okod nincs az aggodalomra. -mosolygott rám-

-Mit mondtál nekik? -érdeklődtem-

-Csak annyit, hogy be szeretnék nekik mutatni valakit. -vont vállat- Természetesen anya teljesen ki volt készülve, hogy nem mondom el hogy kiről van szó, és hogy ezt pont ezen a hétvégén kell megtennem amikor jön a Madrona család meg bla,bla,bla. -forgatta meg a szemét- De szerintem ha megtudja, hogy miről van szó, minden felém irányuló haragja elillant majd-