rich ||george russell fanfiction||✔️

28.

Reggel egyedül keltem, majd az éjjeliszekrényen lévő telefonomat magamhoz véve láttam, hogy ez nem véletlen hisz már tizenegy óra is elmúlt.

George
Kilenc körül el kellett jönnöm, egész nap interjúzok, szerintem négy felé visszaérek. Az asztalon hagytam a belépődet ha esetleg ki akarnál jönni a pályára❤️

A fiú rövid üzenetét elolvasva válaszoltam neki, majd miután közösségi oldalaimat is végigpörgettem, kimásztam az ágyból, hogy rendbeszedhessem magamat. Végül dél után nem sokkal egyedül indultam el a szálloda éttermi része felé hogy elfogyaszthassam a reggelimet, ami már bőven ebédnek számított.

Egy saláta-csirke kombóval ültem le egy nem túl szemelőtt lévő asztalhoz, majd a telefonom nyomkodása közben kezdtem el elfogyasztani egyedül, egészen addig ameddig valaki le nem ült velem szembe. Kíváncsian néztem fel az illetőre akinek ismét sikerült a frászt hozni rám.

-Neked valami különleges képességed ez, hogy csak úgy megjelensz a semmiből? -kérdeztem Micktől aki csak elmosolyodott-

-Neked is jó étvágyat Carla.

-Mit keresel itt? -kérdeztem talán nem túl barátságos stílusban a fiú arcát látva- Mármint, bocs, ezt nem így akartam. Úgy értettem, hogy neked nem a pályán kellene lenned? -enyítettem, pedig régen sose csináltam ilyet. Kössz Russell.-

-De, lehet ott kéne lennem. -vonta meg a vállát-

-Akkor?

-Nem tudom mennyire vagy tisztában a versenyzőkkel, de jelenleg én még csak vendégeskedem itt. Ettől függetlenül persze kint kéne lennem, hogy lássam mi hogyan történik, de reggel sikerült nem felkelnem az ébresztőmre így inkább kihagyom a mai napot.

-Szóval te csak így lazán kihagyhatod ezt az egész felhajtást?

-Azért annyira lazán nem. -nevetett fel- De mivel a mai interjúk rám nem vonatkoznak ezért igen. Ennyire zavar a társaságom?

-Engem aztán nem. -szenteltem figyelmemet az ételnek-

-Sikerült megbeszélni a dolgokat?

-Igen.

-Tanulsz valamit egyébként?

-Igen, egyetemre járok. -válaszoltam szűkszavúan-

-Az tök jó. Én is gondolkoztam rajta, de a versenyzés az összes időmet elveszi, tehát végül elvetettem az ötletet. Pedig szívesen mentem volna egy mérnöki pályára mondjuk. Akkor is mindenképp az autók között helyezkedtem volna el. Imádom őket. Van testvéred? -váltott hirtelen témát-

-Nincsen.

-A szüleiddel laksz?

-Te mindig ennyit beszélsz? -kérdeztem vissza ránézve- Bocsi, ismét. -sóhajtottam- Nem vagyok a legjobb az ismerkedésben és nem szeretek új embereknek megnyílni.

-Én sem... -mosolyodott el halványan- Mindenki az apám nevéről ismer, a legtöbben pedig emiatt szeretnének közel kerülni hozzám.

-Honnan tudod, hogy nekem nem ez a szándékom? -vontam fel a szemöldökömet-

-Megérzés. -rántott vállat- Nem úgy nézel ki, mint akinek szüksége lenne bármilyen plusz hírnévre. Tegnap este kicsit utánadnéztem.

-Nem tudom hogy ez megdöbbentő, ilyesztő, vagy teljesen átlagos.

-Érdekelt, hogy ki vagy.

-Egyébként visszatérve, ha megbeszélni nem is sikerült de most okék vagyunk. -mosolyodtam el-