𝐒𝐢𝐠𝐡𝐭𝐬𝐞𝐞𝐢𝐧𝐠 [𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨-𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬] ✓

5. 𝙵𝚎𝚓𝚎𝚣𝚎𝚝

A mosdóból a telefonomat nyomkodva jöttem ki, amikor már majdnem visszaértem Lilyhez azon kaptam magam, hogy nekimegyek valakinek.

– Bazmeg, bocsánat. Nem figyeltem – mondtam lehajtott fejjel az előttem állónak. Éppen vitte a társaságához a rendelést, amikor az incidens történt. Sajnos azok az italok a ruháján landoltak., de ő sem figyelhetett nagyon. Egy ilyen helyzetben mindkét fél hibás.

– Semmi gond. Nagyon kedves vagy, hogy már egy „bazdmeggel" fogadsz. Nem tudom, hogy ki vagy, de mostantól „Bazdmegnek" foglak hívni – próbálta humorosan felfogni az eseményeket az áldozatom. Ami azt illeti, sikerült is megnevettetnie, ugyanis hatalmas kacagásba törtem ki, de egyben borzasztó kellemetlenül is éreztem magam. Amikor felnéztem csak akkor láttam meg, hogy mégis kivel állok szemben.

– Mi a faszom! Te Lando Norris vagy. Ilyen balfasz is csak én lehetek, hogy belebotlok a kedvenc pilótámba, akire így ráömlik az összes kezében lévő folyadék – mondta ámuldozva az előttem lévő brit fiúnak, akinek hatalmas mosoly kerekedett az arcán.

– Mondtam már, hogy nem történt semmi gond. Azt hittem, hogy ebben a buliban senki sem ismer engem – mondta, majd kicsit csalódottan lehajtotta a fejét, mintha egy kicsit azt szeretné, hogy itt is ő legyen a középpontban. A McLarenes videók alapján pont ilyennek ismertem meg Landót. Most sem tudott csalódást okozni.

– Egyébként még be sem mutatkoztam. Luna Parker vagyok -- mondtam büszkén, és nyújtottam felé a kezem.

– Lando Norris, de te ezt már úgyis tudod – a pilóta csak mosolygott, mint a tejbetök, és természetesen kezet ráztunk. Őszintén nem gondoltam volna, hogy így random összefutok Lando Norrissal. Elég durva belegondolni, hogy ez megtörtént.

– Meghívhatlak egy italra, ha már így alakultak a dolgok? – kérdeztem a fiútól kicsit félénken.

– Igazából azok az italok nem az enyémek voltak, hanem Sarahé meg a pasaijáé, de ezt a meghívást nem hagyhatom ki – válaszolt Lando barátságos hangon.

– Most már mindent értek! Akkor te vagy Sarah celeb pajtása? – mondtam neki kikerekedett szemekkel a meglepettségtől.

– Akár így is fogalmazhatunk – undorodott el a kérdésem hallatán Lando, mire nekem nagyon nevetnem kellett, és ami azt illeti, nem is tudtam megállni.

– Őszintén szólva rosszabbra számítottam – próbáltam viccelődni, és szerencsére ő is vette az adást, szóval így nem lett belőle semmi kellemetlenkedés.

Kértünk két koktélt, és még beszélgettünk egy kicsit, majd ő visszament Sarahhoz én meg Lilyhez.

– Csak, hogy itt vagy! Már azt hittem hazamentél – mondta idegesen a barátnőm, akit sikerült nagyon megvárakoztatnom.

– Nem fogod elhinni, hogy kibe botlottam bele az imént! – kiáltottam fel örömömben, hiszen vele is meg szerettem volna osztani a boldogságomat.

– Csak nem Sarahba vagy az ő híresség haverjába? – kérdezte szarkasztikus hangon, majd elkezdett nevetni.

– Most figyelj... Lando Norrisba. Amikor jöttem ki a mosdóból, éppen nekimentem, ezzel ő magára borította a kezében lévő italokat – feleltem Lilynek nevetve.

– Mi a picsa! Hogy lehetsz ilyen szerencsétlen. De amúgy kösz, hogy odahívtál hozzá – játszotta a sértődöttet, de közben tudtam, hogy nagyon örül az örömömnek. Ilyenek a jó barátok.

– Hát így jártál. Nagyon jófej volt. Mondta, hogy nincs semmi baj, mert majd úgyis megszárad. Meghívtam egy italra, majd visszament azokhoz, akikkel érkezett. Először el akartam mondani neki, hogy mi még fogunk találkozni, de gondoltam, legyen inkább meglepetés – folytattam az élménybeszámolómat.

– Mintha addigra emlékezne rád – mondta gúnyosan a barátnőm, ami őszintén szólva eléggé elgondolkoztatott.

– Na, inkább szálljunk be a felelsz vagy mersz játékba. Paprikázzuk fel egy kicsit a hangulatot – javasoltam, mire Lily csak bólintott, és odasétáltunk a többiekhez, akik már régóta egymás társaságát élvezték.