𝐒𝐢𝐠𝐡𝐭𝐬𝐞𝐞𝐢𝐧𝐠 [𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨-𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬] ✓

31. 𝙵𝚎𝚓𝚎𝚣𝚎𝚝

2020. július 14.

A mai reggel teljesen normálisan kezdődött, Amíg a többiek aludtak, addig George és én reggelit késztettünk az egész társaság számára. Azt beszéltük meg tegnap este, hogy tízkor mindenki felkel, kivétel azok, akik tegnap koncerten voltak. Közösen elfogyasztottuk a reggelinket egy-egy csésze kávéval, és beszélgettünk az eddig a közös élményeinkről. A dolgok teljesen gördülékenyen mentek, egészen addig a pillanatig, amikor megláttam, hogy Lily elérhető Facebookon, ezért bekopogtattam a szobájába. Vártám egy kicsit, de semmi válasz, ezért úgy gondoltam, hogy benyitok. Nagy meglepetésemre a szoba teljesen ugyanolyan állapotban volt, ahogy tegnap hagytuk. Bementem a két fiúnak a szobájába is de ott sem találtam semmit, csak annyit láttam, hogy a két doboz koton bontatlanul hever az éjjeliszekrényen.

– Srácok, nem tudjátok véletlenül, hogy hol aludtak Lilyék? – érdeklődtem, mire a fiúk csak megrázták a fejüket, kifejezve ezzel, hogy fogalmuk sincs, és talán nem is érdekli őket.

Mivel nem kaptam segítséget, ezért kitaláltam, hogy írok Lilynek.

Luna:
Hát ti meg hol a francba vagytok.
Azt hittem, hogy itt alszatok.

Lily:
Hát mi is azt hittük...

Luna:
Ugye nem börtönbe vagytok, vagy ilyenek?

Lily:
Nem, nem. Erről szó sincs. Nagyon menő és biztonságos helyen vagyunk.

Luna:
Könyörgöm bökd már ki, hogy hol az istenbe aludtatok!

Lily: megosztotta helyzetét

Luna:
Bazmeg, ti nem vagytok normálisak...
De hogyan jutottatok Monacóba? Vagy mikor?

Lily:
Rögtön a koncert után. Max kitalálta, hogy ma aludjunk Charles-nál, (mint utóbb kiderült, a hotelére gondolt) ő pedig azonnal hívta is a magángépet, úgyhogy most itt vagyunk a „Leclerc Rezidencián". Arthur is itthon van, meg Enzo is. Mindketten nagyon kedvesek.

Luna:
Azta-
Még mindig tartom, hogy nem vagytok teljesen százasak. Mikor jöttök haza?

Lily:
Igazából fogalmam sincs, szerintem addig maradunk, amíg a srácokat nem hívják a csapatok, hogy idő van, készülni kell. Ja, és képzeld el, hogy Max felajánlotta, hogy az ő privát vendége lehetek a Brit Nagydíjon. Ez annyira durva, hogy el sem hiszem. Úgy gondolom, hogy végeztem a Mercedesszel, mostantól már másnak szurkolok, természetese Charles-nak és Maxnak örülnék hétvégén a legjobban.

Luna:
Húha, ez nem semmi meghívás...
Na, akkor kellemes nyaralást Monacóban! XD

– Gyerekek, ezt nem fogjátok elhinni! – kezdtem a mondandómat, mire a fiúk elég gyorsan felfigyeltek, és érdeklődő pillantásokat vetettek felém. – Charles, Max és Lily nem egy random hotelben töltötték az éjszakájukat, amit nem mertem megkérdezni, hogy milyen volt – jegyeztem meg, még mindig a tegnapi dolgok hatása alatt állva – hanem Monacóban –fejeztem be, mire Lando konkrétan kiköpte a szájában lévő vizet a meglepettségtől.

– De, mit keresnek ott? – kérdezte Alex felhúzott szemöldökkel.

– Pontosan nem tudom, csak annyit, hogy valahogy kitalálták, hogy egyet „leugranak".

– Most figyeljetek! Van egy őrült ötletem – kezdte Carlos. Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. Őszintén kicsit tartok a fiúk fejéből kipattanó szikráktól. – Mit szólnátok hozzá, ha meglepnénk őket? – kérdezte a spanyol fiú az asztal tetején állva, széttárt karokkal.

– Ez valóban egy őrült ötlet, de benne vagyok – felelte Alex.

– Én is – mondtuk egyszerre a fiúkkal, szóval úgy néz ki, hogy teszünk egy kis kitérőt Monacóba.