𝐒𝐢𝐠𝐡𝐭𝐬𝐞𝐞𝐢𝐧𝐠 [𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨-𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬] ✓

27. 𝙵𝚎𝚓𝚎𝚣𝚎𝚝

Apa a munkálatok befejezése után távozott, de Lilyt megkértem, hogy maradjon, úgyhogy kettesben vártuk a srácokat itt a kedvenc helyemen. Természetesen egy pezsgőt is felbontottunk, hiszen valljuk be, elég jóra sikeredett ez a négy nap.

A fiúk egy fél óra múlva meg is érkeztek, de mondtam nekik, hogy várjanak meg az utcán, szóval egyelőre nem tudták hova tenni az egészet, nem értették, hogy miért szeretném őket elhozni egy sima panelházhoz. Lehet, hogy arra gondoltak, hogy itt élek. Bár, ha jobban belegondolok Landóval már beszélgettünk hasonlóról, szóval szerintem ezt is kilőhetem.

Gyorsan lefutottam a fiúkhoz, és megkértem őket, hogy kövessenek. Amikor már majdnem az épület legtetejére értünk, akkor mondtam nekik, hogy csukják be a szemüket. Egyesével kivezettem őket a már előre berendezett terasz részre.

- Most vissza fogok számolni háromtól, és ha a nullához érek, akkor kinyithatjátok a szemeteket - adtam a srácoknak a további instrukciókat, bár a helyzet szerintem így is elég egyértelmű volt. - Mégegyszer mondom, aki les az nyaklevest kap - fenyegetőztem viccesen, tényleg nem akartam, hogy idő előtt lelőjék az egészet, ez túl szép pillanat számomra, ahhoz, hogy valaki elrontsa.

- Luna, szerintem inkább csináld! Ne beszélj ennyit - szólt be nekem Max. Persze tudtam, hogy csak viccnek szánta, de akkor is, nekem eléggé fájt.

- Szóval, 3...2...1...kinyithatjátok! - konkrétan remegett a hangom annyira izgultam, hogy tetszen a fiúknak, ha már így felvezettem az egészet. - Ez lenne az én kedvenc helyem. Ha ez nincs, akkor valószínűleg sosem találkozunk. Ha majd nagyon öreg leszek, és már csak napjaim lesznek hátra, akkor majd leugrom innen - nem tudom, hogy ezt miért mondtam ki hangosan. Szép volt Luna, újabb kínos kijelentés. Először egy viccnek szántam, aztán valójában elgondolkodtam rajta.

- Na jó, ez csodálatos! - ámuldoztak a srácok. Az előbbi kijelentésemmel nem különösebben foglalkoztak, aminek eléggé örülök, nem akartam még kellemetlenebbül érezni magam.

Az este további része fantasztikusan telt. Természetesen bemutattam a pilótáknak Lilyt. Rengeteget beszélgettünk, sőt még Carlos spanyol szavakat is tanított nekünk. Hálás vagyok, hogy a srácok megengedték, hogy kicsit beleláthassak a magánéletükbe. Azt hiszem ez nem sok embernek adatik meg.

A kis buli után elköszöntünk egymástól, és mindenki ment az útjára. Én ezt a egy szomorú pillanatként fogtam fel, hiszen azt akartam, hogy ennek a kalandnak soha nem legyen vége, és ami azt illeti egy darabig még nem is lesz, ugyanis az elkövetkezendő pár napot Landóval és Carlosszal fogom tölteni, ami biztosan eszméletlenül király lesz.