𝐒𝐢𝐠𝐡𝐭𝐬𝐞𝐞𝐢𝐧𝐠 [𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨-𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬] ✓

50. 𝙵𝚎𝚓𝚎𝚣𝚎𝚝

Luna
2020. szeptember 6., vasárnap
Olasz Nagydíj - Futam

El sem hiszem, hogy holnap már egyetemre fogok járni, Nagyon izgatott vagyok, de egyben szomorú is, ugyanis Lando továbbra is minden ok nélkül ignorál. Most kezdtem eljutni arra a pontra, hogy én nem írok neki, ha meggondolja magát, akkor úgyis keresni fog. Én már tényleg nem tudok többet tenni az ügy érdekében.

Ma lesz a monzai futam, amit már eszméletlenül várok. Igaz, hogy teljesen egyedül fogom nézni, de szerintem ennek is megvan a maga varázsa. Ma beszéltem Lilyvel is arról, hogy nincs-e kedve átjönni, de azt mondta, hogy nem érzi magát teljesen jól, és nem szeretne még jobban lebetegedni, nehogy ki kelljen hagynia az egyetem első napját. Megkértem, hogy kérdezze meg Maxot, hogy nem tud-e valamit Landóról, de eddig ez ügyben semmi választ nem kaptam.

-------
Lily

Nagyon vicces Lunát megint átverni, igaz ez most Lando sara, de azért mi is cinkosok vagyunk. Kíváncsi vagyok, hogy mi fog belőle kisülni. Amikor ma áthívott hozzájuk, akkor muszáj volt kamuznom valamit, ugyanis szemtől szemben Luna pontosan tudja, hogy mikor hazudok neki, szóval ezt a dolgot mindenképpen el kellett kerülnöm.

---------
Lando

Egyszerűen tökéletesen halad a tervem, futam után szinte rögtön indul a gépem Londonba, ahol foglaltam magamnak egy hotelszobát, ugyanis nem lesz időm hazamenni a vidéki házamba.

--------
Luna

Eszméletlenül jó volt a futam. Lando harmadik, Carlos pedig az ötödik helyen zárta az olasz versenyt. Nagyon büszke vagyok rájuk, még akkor is, ha Lando már úgy gondolja, hogy nem vagyok érdemes arra, hogy szerepet kapjak az életébe.

2020. szeptember 7.
Az egyetem első napja

Továbbra is hozom a formámat, ugyanis hatalmas késésben vagyok, mivel vagy egy órát videochateltem Lilyvel arról, hogy milyen ruhát vegyek fel. Már nagyon izgatott vagyok, ez egy hihetetlen nagy mérföldkő az életemben. Végre már nem gimibe járok, és végre megismerhetek pár értelmesebb embert, akikkel minden nap tudok találkozni, és nem kezdenek el minden ok nélkül figyelmen kívül hagyni.

----------
Lando

Ha minden igaz, akkor Luna a főbejárat kapuján fog majd besétálni, én pedig egy pár méterrel arrébb lévő bokorban fogok majd elrejtőzni. Ha pontosan érkezik, akkor húsz percen belül itt kell lennie, szóval már el is foglaltam a helyemet.

---------
Luna

Szerencsére még el tudtam csípni az utolsó buszt, amivel még az előadásaim előtt beérhetek az egyetemre. Nagyon izgulok, és nem is tudom, hogy hogyan viselkedjek, amikor majd meglátom a szaktársaimat.

~~~~

El sem hiszem. Megérkeztem. Itt állok az egyetem kapuja előtt, és csak arra várok, hogy besétáljak. Hihetetlen érzés.

Elindultam, szépen lassan lépkedtem a kikövezett járdán. Próbáltam gyönyörködni a régi épületben és az egyetemhez tartozó mesebeli kert, még zölden pompázó növényeiben. Olyan mintha még nem is ősz lenne. El sem hiszem, hogy itt fogok tanulni.

Amikor már megérkeztem volna a gazdasági épülethez, hihetetlen dolog történt velem...

- Meglepetés!!! - kiáltott egy ismerős hang, aki képes volt egy bokorból kiugrani, és a frászt hozni rám.

- Baszd meg! - kiáltottam el magam félelmemben. Amikor kinyitottam a szemem láttam, hogy ez az ismerős hang nem más, mint Lando. A szemébe néztem, majd elmosolyodtam.

- Már megint itt tartunk? A „Baszd meg" kifejezést használod üdvözlésképpen, csakúgy, mint az első találkozásunk során? Ezentúl tényleg úgy fogok neked köszönni, hogy: „Szia Baszd meg!" Szóval, szia Baszd meg! Nagyon hiányoztál...

VÉGE