Éjféli szikra

Félreértések végtelen sorozata

Másnap reggel a csarnokból beszűrődő zajokra ébredtem.De ennek hatására nem csak én kezdtem el mozgolódni.Amint kinyitottam a szemem a reggeli kábulattól fel sem ismertem a fekete kárpitot ás mocsár színű lepedőt és takarót.Egy szürke ébresztő óra dobhártyaszaggatóan csörömpölni kezdett és ijedtemben felültem.Nehezebb volt mint gondoltam,mivel valaki rajtam feküdt és amint felültem a padlóra sodortam az illetőt.Nagy csattanással egy ,,Áúúú" közepette a személy a földre zuhant.

-Mi a ...???-kérdezte volna Draco,de a fejére dobott takaró elhallgattatta.

-Pofa be!!!-csak ennyire tellett tőlem.

Amint ránéztem az órára gyakorlatilag elszédültem.Reggel 10:00 van??Már a második napomon elkések...Csodás!Gyorsan szedelőzködni kezdtem,bevetettem az ágyat,megfésülködtem,megmostam a fogamat és a szétszórt cuccaimat összeszedtem a szoba egyes szegéleteiből.Egyszer csak megálltam,mert Draco hitetlenkedő arca felért volna egy Stop táblával.

-Aha...Gondolhattam volna,hogy miután aludtál rá egyet meggondolod magad!-magyarázta.

Körül belül ugyanolyan fejjel néztem vissza rá.Nem tudtam mire vélni amit mondott és igazából jelenleg nem is érdekelt.Két órát már is elkéstem és még át is kell öltöznöm a szobámban.Az első SVK órámról nem maradhatok le!Az kizárt!De azért menet közben megkérdeztem tőle,hogy mi a csudáról beszél...

-Miről beszélsz??-vontam kérdőre miközben összefogtam a hajam egy eléggé rendetlen kontyba.

-Már tuti megbántad,hogy ,,összejöttél" velem!!-úgy mondta ezt mintha eredetileg is tudhattam volna,hogy erről beszél.Komolyan ezt hitte?Mondjuk az én részemről még nem igazán jöttünk össze,de alakul a dolog...

-Mi?...dehogyis!-mondtam neki teljes nyugalommal.De,hogy bebizonyítsam az igazamat odaugrottam hozzá és adtam neki egy csókot,de olyan gyorsan és hirtelen,hogy a fogunk is összekoccant,majd vissza húzódtam.Draco elmosolyodott,de még így is valami beárnyékolta a tekintetét.Talán a ruhámmal van baja?Mondjuk az ő pólóját viselem,de elismerem,hogy egyáltalán nem az én méretem.

-Akkor meg miért akarsz elrohanni amint felébredsz?-kérdezte.Egyáltalán megnézte,hogy mennyi az idő?Már ő is késett két órát szóval nem értem miért nem aggódik.Vágom,hogy adja a lazát, de ennyire?Vagy tényleg nincs tisztában az idővel...Őt ismerve az utóbbi az igaz.

-Tíz óra elmúlt!!Már két órája a padban kéne rohadnunk,szóval kapd össze magad!!-szóltam rá,de őszintén meglepődtem a reakcióján.

Draco elkezdett röhögni.Miután visszamászott az ágyra már nagyon az kerülgette,hogy visszaesik a padlóra.Legalább 3-4 percig ott szobroztam amikor csak nevetett..nevetett..és nevetett.

-Ez...nem...vicces!-kezdtem begurulni.

-De!Egy kicsit az!-alig tudott Draco beszélni a röhögőgörcstől-Mármint..miközben te két haszontalan tantárgy miatt aggódtál én azt hittem,hogy szakítani akarsz!!-ezt már nem találta viccesnek.

-Nem tudunk szakítani mivel nem is járunk!Oké?-Dracót eléggé meglepte a hirtelen kirohanásom.

-Akkor miért aludtál velem?Csak egy baráti pizsibuli volt az egész??-gúnyolódott.

-Nincsen kapcsolatunk,oké?-szögeztem le-Vagyis...Még nincs!Ahhoz,hogy együtt legyünk sokkal többet kell szenvedned!-közöltem vele túlságosan pozitívan.

-Te is csak egy tű vagy a hatalmas tűkazalban..Nem lehet több elvárásod,mint a többi lánynak?-dirigált.

-Én nagyon drága tű vagyok,szóval hajrá!Egy kör a seprűdön és ahogyan te költőien megfogalmaztad,egy baráti pizsibuli nekem még nem elég!De közel jársz!-egy hajszál választott el attól,hogy én is kuncogni kezdjek,de ismét eszembe jutott az idő.