Éjféli szikra

Mérföldekkel a szívedtől

A sötétség helyét lassan felváltotta a reggeli napfény sugarai és a kék ég boltozata.Selymes fű simogatta a vállamat,a hűvös szellőtől,miközben magamhoz tértem.A távolban látni lehetett a kviddics pálya zászlajait és tornyait.Nem messze innen nyugatra Roxmorts kis házai rajzolódtak ki,közvetlen egy fölém magasodó személy előtt.Lassan a körvonalai is látszottak,és amint kitisztult a kép,felismertem az elrablómat.Barna haj,gesztenyebarna szem,feketében és zöldben játszó talár,egy eléggé rókára emlékeztető arccal.Pansy Parkinson.

Mielőtt bármilyen hirtelen mozdulatot tenne,felpattantam,de el is szédültem.Inkább kavarogjon a fejem,mintsem Pansy beszéljen nekem a magasból,mintha egy felsőbb erő lenne,de ez az émelygés kegyetlen.

-Miért hoztál ide?-kérdeztem tőle,amennyire tőlem telt kedves hangszínen.Ha jól viszonyulok hozzá,akkor elméletben ő is.Legalábbis remélem.

-Végre felébredtél?Nem hittem volna,hogy majdnem 15 óráig ki leszel ütve.-sóhajtott,majd ridegen a szemembe nézett.-Gondolom kíváncsi vagy,hogy miért hoztalak ide!

-Igazából nem érdekel!Épp egy létfontosságú dolgot zavartál meg,szóval ha nem baj megyek!-meg is fordultam,hogy távozzak,de két dolog is megakadályozott.

Először is Pansy egy átlátszó burkot vont körém mágiával,hogy nem tudjak elmenni.Körül belül 5 méternyi szabad helyem van,ha pedig nekimegyek a buborék falának,azzal az erővel az visszalök.Mint egy pórázra kötött kutya.De nem ez volt a legaggasztóbb.Pár méterre tőlem még valaki feküdt a fű mélyében.A haja elkócolódott,egy piros-sárga kockás pizsamát viselt,tehát Pansy álmából rángatta ide.Közvetlen a földön heverő fiú feje mellet üvegszilánkok hevertek,a homloka meg felhasadt.De jobban megnézve a homlokán lévő seb,nem is egy karc,amit az üvegszilánk okozott,hanem egy heg.

-Te normális vagy?Miért hoztad ide Harryt?-vontam kérdőre a előttem álló lányt,miközben próbáltam uralkodni magamon.

-Most,hogy a létfontosságú dolgoknál tartunk..-terelte el a témát az eszmélet vesztett bátyámról.-Dracónál jártál,igaz?-kérdezte,mintha nem tudná.Szó szerint onnan rabolt el,szóval elég röhej volt végignézni,ahogy a tudatlant tetteti.

-Igen!-valahol úgy éreztem,hogy jobb ha nem hazudok,még ha tudná is,hogy az lenne.-Miért?

-Én is terveztem meglátogatni!Mindenkinek kell egy IGAZI barát,hogy megvigasztalhassa a másikat.-nyújtotta el a szavakat.

-Miért kéne Dracót megvigasztalni?Most őszintén!Ő lenne az utolsó,akit bármi miatt vigasztalni kellene!

-A szívünk ugyanúgy működik neked is,nekem is...neki is.Ha valakibe ,,belegabalyodunk",hogy úgy mondjam,az felérne a mennyországgal!Főleg ha a szerelem viszonzott.De vannak olyan esetek,amikor a szeretett fiú,esetünkben lány,nem viszonozza a másik érzéseit!Ez nagyon fájdalmas tud lenni!-taglalta,de még mindig kerülte a forró kását.

-De én szeretem Dracót!Egy hárpia miatt ez nem fog megváltozni!

-Igaz!Ez nem fog megváltozni!De én teszek róla,hogy Draco úgy tudja te nem szereted őt!

-Mi van?-förmedtem rá.-El akarod hitetni Dracóval,hogy nem szeretem?A múltkori húzásodnál fogva,miért hinne neked?

-Neked hinni fog!-jelentette ki.

Teljesen leblokkoltam.Hogy érti azt Pansy,hogy nekem hinni fog?Talán változtassak az érzéseimen és álljak oda Draco elé,hogy igazából nem szeretem,csak szívatásból kiabáltam az ajtójánál?Ez a liba teljesen meg van hibbanva,ha azt hiszi,hogy ezt megteszem!

-Tudod szokták mondani az emberek,hogy te meg vagy őrülve,meg,hogy idióta vagy!Te komolyabb kezelésekre szorulsz!-a mondatom végén,megint nekimentem a buborék falának,de ismét visszapattantam.