A napfény oszlopként világított be a szobába,ami az előttem fekvő fiú fején glóriakánt világított.A szőke tincsei borzasan hullottak a homlokában miközben a fürtjei mögül engem méregetett a tekintetével.Kék írisze pillanatok alatt átfutott rajtam,akár a hirtelen érkező szellő,de ezután tornádóként ragadt el az ölébe.Magához húzott és a gerincemet végigcirógatva összekapcsolta a tekintetünk.Még egy ezüst színű gépkapocs sem kellett hozzá,így sem tudtuk a szemünket levenni a másikéról.
-Mindjárt indulunk!-kiabálta egy vékony hang az alsó emeletről.
-Ne menjünk hajókázni..-suttogta a fiú.-..inkább maradjunk itt.Ketten.
A fiú magával húzott az ágyba és mire észbe kaptam ő már alattam feküdt,a göndör fürtjeim úgy hullottak az arcába akár a sziklára csapódó vízesés.Mosolya lankadatlan volt.
-Mégis mit csinálnánk itt...ketten?-incselkedtem a fiúval,mivel jól tudtam,hogy mire céloz.
-Szerintem kellően..-vigyorgott rám pimaszul.-..elszórakoztatnánk magunkat!
Draco hirtelen hemperegni kezdett egészen addig amíg át nem vette az irányítást és az én ölembe ült.A csuklómat szokásához híven összefogta,mintha bilincsel béklyózott volna meg és a fejem felé,az ágy támlájára szorította,hogy ne tudjak mozogni vagy ellenkezni.
-Mit szólnál ahhoz ha...-nyalta meg az ajkait.-Mi..
-GYERTEK MÁR!-kiabálta valaki valósággal megrengetve az egész házat.-Indulunk!
Miután Draco a hirtelen megrökönyödöttségtől ellazította a kezét ,sebesen kiszabadítottam magamat,de ahelyett,hogy menekülőre fogtam volna még közelebb hajoltam a fiúhoz,mialatt a felszabadult mancsaimmal a pólója aljával játszadoztam.A hang elnémulása után a fiú újra nekem szentelte a figyelmét,de az még jobban megdöbbentette,hogy már nem vagyok a fogságában,hanem én tartom fogva őt.Az övcsatját birizgáltam és csattogtattam,amitől az összes izma befeszült mindkettőnk ajkára kaján vigyort csalva.
A fiú nem türtőztette magát és én is már az öv kibújtatásával próbálkoztam amikor csattogó léptekre lettünk figyelmesek.A trappolás a lépcső irányából jött Marktól,aki a következő pillanatban toppant be a szobába meghökkent mégis ravasz vigyorral az arcán.
-Indulunk gyerekek!-jelentette be vigyorogva.Miközben a fiú egyre nagyobb léptekben közeledett felénk a kezem már rég elvándorolt Draco övcsatjától és a vörösödő arcomat kizárva kibújtam a fiú alól.
-Miattam ne hagyjátok abba!-mentegetőzött.-Csak hozok egy tál pop-cornt és indulhat a műsor!
-Undorító vagy!-állapítottam meg.A felgyűrődött pólómat visszasimítottam a helyére,Draco pedig a gatyáját igazította el,ami úgyszintén meggyűrődött a sok hempergéstől.
-Mondja a lány,aki éppen...
-..aki éppen pofon akarja vágni az előtte álló fiút,ha nem lép le azonnal!-fejeztem be helyette.
-Ugyan már!Ne essünk egymásnak!Az a ti feladatotok!-nevetett fel.
-Mark!Húzás kifelé!
-Oké!-adta meg magát felemelt kézzel majd sietve távozott az emeletről.
-Folytatjuk ott ahol abbahagytuk?-kérdezte Draco.Az alkaromnál fogva magához húzott,de mielőtt az ágyhoz is odavonszolt volna megtorpantam.
-Indulnunk kell Draco!-győzködtem a fiút.-Nincs visszaút!
-A Shannon-folyó már vagy nyolcvanmillió éve ott folyik!Tuti,hogy meg tud várni minket!
Megfogtam Draco mancsait és a lépcső felé húztam a fiút,bár nem igazán állt kötélnek.Úgy kellett a lépcsőhöz vonszolnom és mielőtt az első fokra értünk volna elengedtem őt.Ez hiba volt,mivel én voltam az egyedüli aki visszatartotta a seggre eséstől.
YOU ARE READING
Éjféli szikra
Romance,,A csók szikra,mely lángra lobbantja a tüzet." -Draco, Draco Malfoy!-mutatkozott be a ,,szőke herceg" Érzelmek kavalkádja lett úrrá rajtam,de ezek nem tükröződtek az arcomon. -Stella! Stella Potter! A fiú arckifejezése döbbent lett. Legalább nem cs...
